Kedves Éva Magazin!

Hogyan kezeljem azt, ha a barátom nem látja be, hogy a bevásárlás nem minőségi program?

Meghódított, hamarosan ideiglenesen összeköltöztünk (2 hónapra terveztük), én valamennyire felvettem a háziasszony szerepét, főzök, mosok, takarítok, szerintem ez normális. Munka, iskola után késő délutáni órákra érünk haza mindketten. A hétvégék elröppennek azzal, hogy későn kelünk, lezavarjuk a családlátogatást, rendet rakunk és elintézzük a nagybevásárlást. Mikor ez feltűnt, kértem, hogy csináljunk tartalmas programot, amihez listát is írtam segítségképp: volt közeli és nem nagy kiadással járó, és volt országon belüli, de kicsit távolabbi úti cél is. Fél év alatt egyet sikerült kipipálni és sajnos új sem került a listára. Mikor ismét szóvá tettem, így hangzott a válasz: "De hát el szoktunk menni bevásárolni."
Ez nekem így nem jó.
Válaszukat nagyon várom.

Andi

Kedves Andi!

Levele olyan kérdéseket vet fel, amelyen sokan osztozunk nőként: nem könnyű szerepeink között egyensúlyozni, a háziasszonyi teendők sokakat felemésztenek egyhangúságuk és „láthatatlanságuk” miatt. Érdemes tehát mögé nézni, beszélgetni róla, hogy mennyire fontosak ezek valójában mindkettőjüknek és van-e esetleg olyan feladat, ami átadható. Ennek fényében dönthetnek róla közösen, hogy idejüket másképp osztják be, vagy több feladatot megosztanak, és közösen végeznek. Érdemes arról is beszélgetniük, hogy elképzelhető-e az önök számára, hogy egy jó programért várhat a hétvégi rendrakás vagy bevásárlás? Ennek kimondásával talán könnyebb elindulniuk egy minőségi közös programra.
Nagyon fontos, és jó dolog, hogy meg tudja fogalmazni, akár listába szedni, milyen közös programoknak örülne. Ez máris egy fontos lépés, hiszen mindannyian ismerjük a klasszikus női-férfi párbeszédet, amiben a férfi tanácstalanul faggatja durcás felesését: „Mi bajod?”, amire a feleség rávágja, hogy „Semmi.” Hiszen olykor olyan sok vágy és érzés feszít belülről, hogy ezek megértése és megfogalmazása nagyon nehéz.
Az erőszakmentes kommunikáció első lépése a szükségleteink megfogalmazása – hasonlóan ahhoz, ahogy ön tette. Ahhoz azonban, hogy párja is elkötelezett legyen ezeknek a közös céloknak a megvalósításában, érdemes lenne az ő szükségleteit is megismerni, és egy közös listát létrehozniuk, azt is megbeszélve, hogy ki milyen feladatot lát el ezeknek a programoknak a megszervezésében. Sort keríthetnek erre az ötletelésre egy közös sétálgatás, egy kellemes vacsora, vagy akár egy laza borozás közben.
Úgy fogalmazott, hogy párja meghódította önt, és az ideiglenes összeköltözésből már fél évre nyúlt, ami számomra arra utal, hogy sok jó dolog lehet még ebben a kapcsolatban. Ugyanakkor az is kiderül, hogy igazi „rohanó” hétköznapjaik vannak munkával és tanulással, ami nem lehet könnyű. Az egyéni igényeken túl maga a kapcsolat, a „mi” is olyasmi, ami gondozást, figyelmet igényel. Ebben sokat segíthet, ha őszintén meg tudják beszélni a dolgokat, megismerik és megértik egymás igényeit.
Azt javaslom, lepje meg párját kedvenc italával, koccintsanak egyet! Közben beszéljék meg, hogy az előbbiek végiggondolásával, hogyan tudnának közös megoldást találni az önt foglalkoztató kérdésekre.

Ájus Annamária

tanácsadó

És a szex belefér a programba? Íme néhány ok, ami tehet róla, ha nem érzel hozzá kedvet: