A három és fél éves lányom irtó frappánsan oldotta meg, amikor beszólt neki egy néni az utcán

kislány,gyereknevelés,konfliktus Forrás: Getty Images
Szeretném, ha a kislányom nagyobb korában képes lenne képviselni az érdekeit, kiállni magáért, nemet mondani és a megfelelő módon kifejezni, ha valami nem tetszik neki – de addig is, még van pár év, amíg nekem kell ezt megtennem érte, helyette. Éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor mégiscsak kezébe vette az események irányítását.

Ami azt illeti, mindezek a saját életemben is kihívást jelentenek. Ha azonban a gyermekemet védem, nagyobb kényszerítő erőt érzek arra, hogy megszólaljak, ha az eset úgy kívánja. De még így sem könnyű.

Legutóbb például az történt, hogy szembejött velünk az az idős néni, aki gyakran sétáltatja felénk a kutyáját. Köszönni szoktunk egymásnak, és a néni most még azt a kedvesnek szánt mondatot is címezte a kislányomnak, hogy:

Elviszlek magammal! Aztán anya majd érted jön!

Ha ezt a mondatot egy hároméves kisgyermek értelmezésében olvassuk, akkor szerintem rémisztő és horrorisztikus. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy rögtön az ölemben tartott kislányom fülébe suttogtam:

Dehogy adlak oda! Nem visz senki sehová!

Annyi szufla azonban nem volt bennem, hogy a néni felé is jelezzem: nem jópofa, amit mond, káros, felesleges.

Pár nap múlva egy másik, szembejövő néni megjegyzést tett arra, hogy a kislányom minden létező pocsolyába belegyalogolt. Legnagyobb meglepetésemre a kislányom csak elnézően elmosolyodott, és annyit mondott félhangosan:

Boszorkány...

Köpni-nyelni nem tudtam a váratlan fordulat hatására, kicsit sajnáltam a nénit, és reméltem, hogy nem hallotta meg, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy titokban nem voltam egy kicsit büszke.

Mit teszel, ha egy idegen beszól a gyerekednek? Visszaszólsz?
Még szép
Inkább nem