Kapás Boglárka, a Unicef podcastjának vendége:„Ötéves korom óta tudom, hogy egyszer olimpiai bajnok válik belőlem”

Borítókép: Kapás Boglárka, a Unicef podcastjának vendége:„Ötéves korom óta tudom, hogy egyszer olimpiai bajnok válik belőlem” Forrás: Unicef Magyarország
Kapás Boglárka ötéves kora óta töretlenül hitt abban, hogy egyszer olimpiai bajnok válik belőle. Az álma valóra vált, mára egy olimpiai bronzérem, egy világbajnoki és hét Európa-bajnoki cím büszke tulajdonosa. Vajon hogyan lesz egy kislányból bajnok? Tényleg ennyit számítana a hit vagy azért kell hozzá más is: például szülői támogatás, akarat és szívós szorgalom? Bajnokká válásának történetét, élete kihívásait, nehéz pillanatait és fontos felismeréseit Bogi meséli el nekünk.

A beszélgetés házigazdája Mészáros Antónia, akire korábban közéleti műsorok kemény, olykor talán kérlelhetetlen kérdezőjeként emlékezhetünk, de 4 évvel az utolsó műsora után ez a beszélgetés valami egészen más. A 10 részből álló első évadban igazán mélyre ható történeteket, könnyeket fakasztó emberi dilemmákat, érdekes sorsokat ismerhetünk meg.

„Amióta az eszemet tudom vagy megyek az uszodába vagy éppen onnan jövök.”- mondja Bogi, akit ötéves korában fedeztek fel, ám arra nem pontosan emlékszik, hogy ez pontosan hogyan történt, azt az édesanyja mesélte el neki.

„Persze van egy pár emlékem abból az időszakból is, amikor még nem voltam úszó, például amikor az ovis csoporttal mentünk az uszodába, akkor még a kicsi vízbe. Emlékszem, hogy gyakorlatokat kellett csinálnunk és én gyorsabb és ügyesebb voltam a többieknél és rendkívül büszke voltam erre.”

Bogi gyerekként nagyon hitt a Mikulásban – saját bevallása szerint egészen vállalhatatlan életkorig- és a mesékben. Kedvence volt a 101 kiskutya, az Oroszlánkirály, a Csipkerózsika és úgy képzelte, az ő élete is egy mese:

„Ahogy visszatekintek, az én életem is lehetne akár egy mese is. Igaz, az én történetem és a sikereim egy gyermekkori döntésem eredményeként születtek.”

Forrás: Unicef Magyarország

Bogi édesanyja eredetileg nem úszót szeretett volna nevelni a lányából. Mi volt Bogi édesanyjának a gyermekkori álma, amit szeretett volna, ha a lánya megvalósít? Mi történt, hogy ez a terv végül örökre meghiúsult? Megtudhatod a beszélgetésből!

Az edzésekkel Bogi anyukájának az volt a fő célja, hogy kislányának az óvoda és az iskola után legyen elfoglaltsága:

„9-10 éves lehettem, amikor elkezdtük a reggeli edzéseket, attól kezdve iskola előtt és után is volt programom. Soha nem lógtam a többiekkel a játszótéren.”

Bogit az édesanyja egyedül nevelte, a szülei ugyanis elváltak kétéves korában:

„Anyukám egyedül nevelt, így az én sportolásom járulékos feladatai az ő vállát nyomták: reggelente hajnalban kelt, hogy elvigyen az uszodába, majd az iskolába, a délutáni edzések után pedig jött értem. Mindez nem csak időben, de anyagilag is megterhelő lehetett számára.”

„Szerény körülmények között éltünk, de ez nekem nem tűnt fel gyerekként, hiszen az a személy, aki számomra kisgyerekként fontos volt, az édesanyám, mindig ott volt mellettem. Úgy gondolom, hogy az, amit elértem, a kettőnk sikere.”

Bogi a versenyek miatt nem igazán tudott beilleszkedni az iskolai közösségbe, ahová járt, de ezért bőven kárpótolták a csapattársai az uszodában:

„A közösségélményt az uszodában kaptam meg túlnyomórészt. Osztályomnak is inkább az uszodában lévő csapattársaimat tekintettem. Az iskolát úgy éltem meg, hogy az egy B verzió, miközben az A verzió, ami lényeges, és ami igazán számít, az az uszoda és az úszás.”

Mik voltak azok a fontos események, amelyekről Bogi végleg lemaradt az edzések és a versenyei miatt? Miért nem lehettek barátai az iskolában? Őszintén mesél róla.

Bogi számára gyermekkorában a szülei és az edzői voltak a legfontosabbak.

„Az edzőim számomra mindig olyanok voltak, mint egy pótapuka. Mert az igazi apukám messze lakott, ritkán láttam őt, az edző meg ott volt minden nap.”

Napjainkban a fiatal sportolók körében elkövetett bántalmazás igen aktuális téma. Bogi is elmondja, mit gondol erről és van-e saját negatív tapasztalata, bántalmazásról szóló története.

Annak dacára, hogy Bogi szülei elváltak, mindkettőjükkel nagyon jó a kapcsolata:

„Persze, néha szomorkodtam, hogy milyen jó lenne, ha apa és anya együtt lennének otthon, de később rájöttem, hogy nekem a válásukkal kibővült a családom. Itt is van egy, meg Erdélyben is.”

Nemrégiben Bogi a közösségi oldalán kitett egy gyermekkori fotót, alatta a következő szöveggel: „A lila karikák mutatják, hogy már az oviban is mindig kialvatlan voltam.”

„9-10 éves korom óta 5 órakor kelek. És a lila karikák már akkor is ott voltak. De én élveztem, hogy van dolgom. Kiskoromban sosem gondoltam, hogy az edzés, a versenyekre járás mentálisan megterhelne. Inkább most, az utóbbi években kezdtem el érezni, hogy egy verseny után nem csak fizikailag, de mentálisan is nagyon elfáradok.”

Hogyan áll hozzá Bogi fejben a hosszú edzésekhez, a versenyek alatti hatalmas nyomáshoz, stresszhez? Mi adott neki mindig erőt, biztos támaszt?

Bogi egészen kicsi korától kezdve hitt benne, hogy belőle olimpiai bajnok lesz. Kétségek nélkül.

„Ötéves korom óta tudom, hogy én a csúcsig akarok eljutni és olimpiai bajnok válik belőlem. És ez a hit soha nem kérdőjeleződött meg bennem.”

Bogi a gyermekkorában, a neveltetésében látja erre a magyarázatot:

„Nagyon fontos és nagyon nagy erőt tud adni egy kisgyereknek, ha a szülei megdicsérik. Sokszor látom a versenyeken, hogy kisgyerekeket pofoznak a szüleik, kiabálnak velük, mert nem úsztak elég jól, de pont ezzel a túlzó szigorúsággal és a bántalmazással veszik el tőlük az esélyt. Én mindig örömből úsztam, és szerintem engem ez vitt előre.”

Azért Bogi életében is volt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodott, vajon lesz-e belőle valaha bajnok és egyáltalán visszatérhet-e az úszáshoz. Hallgasd meg, mi vetett majdnem véget úszó karrierjének!

Bogi számára az uszoda az igazi közeg, ahol úgy érzi, nincsenek előtte legyőzhetetlen akadályok:

„Az uszodában magabiztosnak érzem magam és bármire képes vagyok. Ám amikor ki kellett állnom az iskolában az osztály elé felelni, azt valódi tragédiaként éltem meg. Nagyon más a két énem: ami az uszodában van és az azon kívüli.”

Bogi gyerekként teljesen máshogy képzelte el a felnőtt életét, ami az akkori terveihez képest merőben eltérően alakult. Mi volt a gyermekkori álma önmagáról, ami nem valósult meg? Nézd meg a beszélgetésben!

Bogi most 28 éves és még idén férjhez megy a szintén úszó Telegdy Ádámhoz, aki még 2020-ban jegyezte el őt.

„Ádám és én is az uszodában nőttünk fel és amikor a családalapításról, a leendő gyermekünkről beszélgetünk, mindig felvetődik a kérdés, hogy úszó legyen-e. Azt egyértelműen szeretnénk, ha sportolna és azt is, ha tudna úszni, de onnantól kezdve rábízzuk, hogy ő válasszon, és azt csinálja, amit szeretne.”

Mi az, amit Bogi tovább szeretne vinni szülői mintaként és mit csinál majd másként? Mik a legfontosabb nevelési elvei? Elmondja!

Bogi az úszás mellett egyetemre jár, pszichológia szakra, de úgy gondolja, nem biztos, hogy ez lesz az az irány, amelyen ki szeretne teljesedni, miután abbahagyta a versenyzést:

„Azt el tudnám képzelni, hogy úszásoktató legyek, egészen picikkel szívesen foglalkoznék. Pszichológiát tanulok, és sokáig úgy gondoltam sportpszichológus leszek, de most már nem biztos, hogy ebben a szakmában látom a jövőmet.”

Bogi a fontos társadalmi ügyek iránt rendkívül fogékony és elhivatott élsportoló, nem egyhez az arcát is adta:

„Ez mindig is fontos volt számomra, de az elmúlt években rájöttem arra is, hogy nem csak egy ismert arc lehetek, hanem tudok is tenni ezekért az ügyekért valamit, és máshogy is tudok segíteni.”

Bogi bántalmazás témájú kampány arca is volt, és bár az uszodában nem érte ilyen atrocitás, de máshol igen. Ki támadta Bogit, kivel, kikkel kapcsolatban vannak keserű emlékei a gimnáziumi éveiből? Elmeséli!

KATTINTS IDE és nézd meg a teljes beszélgetést, amiből az is kiderül, mi szerepel még Bogi bakancslistáján és mit üzenne gyermekkori önmagának! Vagy hallgasd meg SPOTIFY-on!

Eszedbe jutottak a szüleid, a testvéreid, egy régi tanárod, edződ, barátod, szomszédod, vagy más kedves ismerősöd, aki sokat tett érted vagy fontos volt Neked gyerekkorodban? Valaki, aki hatással volt az életedre? Üzend meg neki, hogy gondolsz rá – egy virtuális UNICEF képeslappal! Küldheted e-mailben de posztolhatod a közösségi oldaladon is.

Nézegess olimpiai képeket!