Best Friends Forever

Borítókép: Best Friends Forever
Hány ismerősöd van a fészen? Hányan követnek Instán? Miről posztoltál utoljára, és hány lájkot kaptál rá? Mit árulsz el az életedből a közösségi médiában? Valós vagy idealizált-e a kép, amelyet magadról mutatsz? Hogyan tartod a kapcsolatot a barátaiddal? A gyermekednek erősen a globális netes közösség diktálja a normákat, de azért hidd el, a te példádra is nagyon fogékony. Tőled tanul az igaz barátságról.

Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg.

Az információs kor előtt a kamaszok általában a szűkebb közegükből választottak barátot.
Egy utazás, költözés, iskolaváltás véget vethetett a kapcsolatnak, vagy a levélváltásokra, telefonbeszélgetésekre korlátozta. A közösségi média ma lehetővé teszi a tér és idő áthidalását, az azonnali kapcsolatfelvételt, és jóval több alkalmat kínál idegenek megismerésére.

Az online cset, az instant üzenet és az írott levél között nagy a különbség. A kézzel (vagy a szülő munkahelyén írógéppel) írt levél megfogalmazása lassú folyamat volt. A mondatalkotást jobban átgondoltuk, és azt írtuk le, amit tényleg fontosnak tartottunk – az életkorunknak megfelelő stílusban. A lassú tempó kedvezett a gondolkodás és információmegosztás, de főleg az érzelmek átélésének, míg ma a gyors megosztás időszakában még mi felnőttek is azt pötyögjük be az üzeneteinkbe, „ami éppen jön”. Kamaszkorban azonban az érzelmek még lassú fejlodésűek, olyan szociális tanulási folyamatba ágyazódnak, ahol a próba-szerencse tanulás váltakozik a valódi kapcsolatépítés kezdeteivel. Így épül a bizalom és az őszinteség. A túl gyors és túl sok online barátkozás nem kedvez ennek a folyamatnak.

ÉRZELMI GOLYÓZÁPOR

Senki nem tudja megmondani, milyen következménnyel jár majd, hogy a mai gyerekek idejének nagy részét – egészen kiskoruktól – a folyamatos összemérés, állandó rivalizálás és friss online tartalmak hajkurászása teszi ki, de azt látjuk, hogy a közösségi média használata beleszól a személyiségfejlődés folyamatába. A mai srácok nem tűnnek magányosnak, holott sokszor azok, és nem látszanak bizalmatlannak, ám társas kapcsolataikban már a kezdetekkor meg kell tanulniuk, hogyan védjék meg magukat, ha lájkok helyett épp támadásokat kapnak. Ez nem felhőtlen gyerekkor, mivel felnőtt képességekre és énerőre lenne szükség ahhoz, hogy bárki is traumák sorozata nélkül ússza meg ezeket az éveket. Ha belegondolunk, hogy a szocializáció korai éveiben az online térben nem elfogadást, hanem kiszámíthatatlanul ingadozó érzelmi reakciókat kapnak a gyerekek, nem csodálkozhatunk azon, milyen sok párkapcsolatra jellemző ma a bizalmatlanság és a gyanakvás, milyen mértékben megnőtt azon tinédzserkapcsolatok száma, ahol a lányok látható öndestrukcióval vannak jelen, minden ellenvetés nélkül elfogadva az alárendelt pozíciót. A kamaszok folyamatosan gyártják az Insta-sztorikat, amelyeknek lényege legtöbbször a nárcisztikus közlés, ám néha meg a pukkasztás, a másik irigységének a felkeltése okozza a pillanatnyi jóérzést. Ez arra is rámutat, hogy míg egy valódi barátságban a rivalizáció – ha jelen is van – nem okoz fájdalmat a másiknak, az online térben állandó jellemzőként értékelhető.

NÉZZÜK, MÉGSEM LÁTJUK EGYMÁST

A valódi barátság mély érzelmekkel, tartós kötődéssel és olyan őszinteséggel bír, amelyhez szükség van a másik tényleges jelenlétére, arra a kommunikációs térre, amelyben a metakommunikációs jelek – mimika, gesztusok –, az érzelmek tovább erősítik a bizalmat. Ha most azt gondoljuk, hogy ugyanez megoldható egy jó kamerával és applikációkkal, akkor tévedünk, mert ezek az elektronikus eszközök komoly segítséget jelentenek egy már meglévő kapcsolat fenntartásában, ahol a felek alaposan ismerik egymást, de új kapcsolat kialakításánál óhatatlanul felszínes jelekből kell majd ítélni.

A socialdaily.com szerint naponta 400 millió ember képtelen üresen hagyni a Facebook státuszfrissítési sorát, és érzi elengedhetetlenül szükségesnek megosztani inspiráló gondolatait, valamint frissen készült fényképeit

Ez olyan mértékű nárcisztikus információdömpinget jelent, amely alól nehezen vonja ki magát az, akinek a „napi érzelmi betevőjét” valamely közösségi médiaoldal adja.

A KEVESEBB TÖBB

Nincs rá pontos adat, hány igaz barátja lehet egy embernek, de a 3–5 közötti szám már elég stabil érzelmi apparátusra utal, vagyis arra, hogy az empátia, a szeretet és az érzelmi kölcsönösség jól működik. Valójában az ennél nagyobb számú kapcsolatok már csak lazább kötelékkel tarthatók fenn. Előfordul, hogy egy kamasznak olykor ötezernél is több ismerőse van, és ezek nagy részét barátként definiálja. A hatalmas ismeretségi kör bővülése olyan jó érzéssel jár, amely addiktív.

MILYEN PÉLDÁT ADSZ A HITELESSÉGRŐL?

Egyszerűnek látszik: a jó szülő arra biztatja a gyerekét, hogy beszélgessen, barátkozzon, legyen őszinte és kössön valódi kapcsolatokat. Csakhogy közben elfeledkezünk róla, hogy ő folyamatosan monitorozza az életünket, és észreveszi, ha mi magunk nem követjük a saját elveinket.

Az online szorongások egyik faktora a szülőket is nyomasztó transzparencia. A mások/ismerősök/barátok családi élete, gyermekeik nagyszerűsége, tanulmányi előmenetele, külső megjelenése, felvételi vizsgáik sikere mind ott virít a közösségi portálokon. Ha ehhez képest az otthonunkban néha állnak a kések a levegőben, a gyerek egy hete alig szólt hozzánk, a kutya sincs beoltatva, és a nagytakarítás is egy teljes szezonnal elcsúszott már, rosszul érinthet az a felhőtlen és exponenciális fejlődés, amelyet másoknál látunk. Az úgynevezett társadalmi nárcizmus elérte a szülőket is, és a gyerekek összehasonlítása is jellemzőbb és az online miatt látványosabb, mint korábban. Régen is tudtuk, hogy távoli unokahúgunk gyerekei egyszerűen lepipálhatatlanok, de akkoriban ez csak a szokásos nagycsaládi ebédeken jött szembe, nem pedig naponta. Nehezebb ma kizárni, hogy a szülő ne kezdjen „hencegni” a gyerekével, amit azonban már nemcsak az iránta érzett szeretete, hanem a saját nárcisztikus érzelmi igényei is működtetnek. A gyerekek pedig mindezt látják. Azt is elég korán érzékelik már, ha a szülők kapcsolataira többnyire az érdekösszefonódások jellemzők, és megjegyzik, amikor ugyanezeket a barátokat „szűk körben” elkezdjük leértékelni. A felnőttek társadalma, érzelmei és kapcsolatai mind olyan információk, amelyekre a gyerekek manapság sokkal hamarabb felfigyelnek, mint régen.