Régóta követlek Instagramon, és napi szinten beszélünk, de nekem teljesen új volt, hogy mesekönyvet szeretnél írni. Hogyan jött a gondolat, hogy mesekönyvvel fogsz érzékenyíteni?

Elmentünk a barátainkkal egy gyorsétterembe, és ott mondta nekem a barátunk, hogy írjak egy könyvet. Kicsit kérdőn néztem rá, hogy én, könyvet?

Aztán csak benne maradt a gondolataimban, és többször beszéltük is, hogy nagyon kevés mesekönyv érhető el ebben a témában. Szóval eldöntöttem, írok egy könyvet. El is kezdtem dolgozni rajta, és a kezdeti kudarc után megszületett a végleges verzió (az előző próbálkozás katasztrofális volt). Majd egyszer alvás közben eszembe jutott, hogy egy kislány áll egy ovi kerítésénél, és fogja a kezeivel a kerítést, miközben néz be. Látja a sok játékot, ami kicsit különbözik attól, mint amit megszokott. Közben az egyik követőm küldött egy képet Győrből, egy akadálymentesített játszótérről. Ez volt, ami végül megadta a plusz löketet. Így jött az óvodás vonal. És reggel, körülbelül egy óra alatt le is írtam.

Arra emlékszem, hogy elküldtél nekem pálcikarajzokat, hogy akkor te majd megrajzolod a könyvbe a képeket. Hát, bevallom őszintén ott kicsit elgondolkodtam, mert valljuk be, hogy inkább vagy meseíró, mint grafikus.

Igen. Azt hittem, hogy ez egy kicsit könnyebb, de nem jött össze. Így keresnem kellett egy grafikust, és így találtam meg Demeter Bellát, akivel elég hamar meglett az összhang. Elküldtem neki a mesét, meg a skicceket, amiket készítettem. Bella már régóta a fejemben volt, mert ő is egy picit "más" és tök jó, hogy így őt is tudom támogatni. Két hónap alatt készen is lettek a rajzok, nagyon jól tudtunk együttműködni. Szeretem a stílusát, és fontos volt, hogy szabad kézzel rajzolja meg a karaktereket. A tördelő, Pihokker Péter pedig rengeteget segített abban, hogy melyik kép hova kerüljön, illetve ő találta ki a mese mögötti kék hátteret is. Nem mellesleg neki Asperger-szindrómás gyerekei vannak, így még egy speckó szülő, akit bevonhattam a közös munkába.

A nyomdában...

... kikészültek tőlem. Rengetegen rendeltek elő, így folyamatosan változtatnom kellett a berendelt mennyiségen. De nagyon jó fejek voltak. Rugalmasak.

Az egyik legizgibb szerintem az, hogy hetente kiteszel egy kis titkot a könyvből/könyvről. Ezeket hogyan találtad ki és miért?

Az elejétől kezdve akartam bele ilyen kis kedves dolgokat tenni. Nem szerettem volna, hogy a kislányomról, Olíviáról szóljon, de azt akartam, hogy legyenek olyan részletek, amik személyessé teszik a könyvet. Hogy majd ha Olívia nagyobb lesz, akkor beszélhessünk arról is, és mindig olyan jó érzés viszontlátni ezeket a képeken.

Olíviát egyébként tudatosan nem akarod megjeleníteni a könyvben? Vagy lesz rész, ami esetleg róla szól majd?

Viszont máshogy alakította az élet és november végén, Olívia meséjeként megjelenik egy karácsonyi Különleges barátok könyv.

Mi volt a legnehezebb abban, hogy a könyv elkészüljön?

A nyomdát volt egyedül nehéz megtalálni. Ezen kívül, nekem valahogy könnyen ment az egész. Mindennel hamar készen lettünk, és viszonylag gyorsan összeállt a könyv.

Biztos vagyok benne, hogy van még a tarsolyodban egy-két ötlet a könyvvel kapcsolatban...

Rengeteg tervem van még a jövőre nézve és a könyvvel is, igen. Először is szeretnék egy könyvbemutatót, ha lehet, a közeljövőben. Jó lenne leporelló formában is nyomtatni a könyvet, egyelőre ehhez keresek nyomdát, de még nem találtam. De nem adom fel! Gondolkodom diafilm készítésén is.

Úgy tudom, hogy a könyvek árával támogatjuk Olívia fejlesztését, ez igaz?

Igen, a könyv bevételének közel 100%-át Olívia fejlesztésére költjük. Természetesen szeretnék majd adományozni is, ehhez fel is vettem a kapcsolatot a Kikapcs Alapítvánnyal, de a részletek még nem teljesen tisztázottak. Valamint szeretném még eljuttatni a meséket óvodákba, mert az érzékenyítést ott kell elkezdeni. Ehhez keresek folyamatosan támogatókat.

Íme néhány példa arra, hogy mi mindenre képes akár egy fogyatékossággal élő (nő) is: