25 éves voltam, amikor elköltöztem a vidéki kisvárosból a fővárosba egy munkalehetőség miatt. Éppen szépen lassan kialakítottam az életemet és belerázódtam a mindennapokba, amikor egy egészségügyi kérdés miatt nőgyógyászati szakrendelést kellett keresnem, mert nem akartam több száz kilométert hazautazni egy gyors vizsgálat miatt.

A helyi szakrendelőbe telefonálva a lehető legkorábbi időpontot kértem az asszisztenstől és nem volt kikötés számomra, hogy melyik orvos fogad, csak szerettem volna, ha tényleg minél előbb megvizsgálnak és biztos lehetek benne, hogy minden rendben van. Dr. Zolnaihoz kaptam időpontot, a következő hétre.

Aztán eljött a vizsgálat ideje és enyhén idegesen indultam el az alkalomra, mert az ember lánya ugye nem szívesen megy nőgyógyászhoz. És a saját orvosommal is - bármennyire is megbízok benne - mindig érzek egyfajta feszengést, hát még egy számomra idegen dokival.

Jézusom – futott át az agyamon –, hogy fogom szó szerint ledobni a bugyimat ezelőtt a Liam Hemsworth hasonmás előtt?

A szívem a torkomba dobogott, amikor a még mindig kedves és mosolygós doki a paravánhoz irányított, hogy vetkőzzek le.

Esküszöm megfordult a fejemben, hogy valamilyen vészhelyzetre hivatkozva kirohanok a rendelőből, de nem volt bátorságom hozzá és szerettem volna tényleg megvizsgáltatni magamat, hogy megnyugodjak, úgyhogy nehéz szívvel vetkőztem le.

Áldottam az eszemet, hogy leborotváltam reggel a lábamat és még testápolót is használtam rá, ezért puha és illatos volt a bőröm. Illetve egy csinosabb ruhát vettem fel, így nem kellett csupasz popsival átbattyognom a vizsgáló székhez. Gyantázáson pedig múlt héten voltam, úgyhogy még a szemérem dombon is mondhatni kívánatos lesz a kilátás…

Uram irgalmazz, mik járnak a fejemben! Hát nem mindegy, hogy áll a szőrzet helyzet odalent, hiszen Ő is csak egy orvos, nem ez fogja érdekelni, hanem azon lesz, hogy kivizsgáljon.

Na de akkor is, legalább nyugodt lehetek. Mert azért az ember lányát, ha egy ilyen szemtelenül jóképű fiatal orvos fogja éppen megvizsgálni, hát megnyugtató a tudat, ha kívánatosan néz ki minden odalent. Amúgy lehet egyáltalán ilyen arcberendezéssel nőgyógyásznak menni? Nem szabályozza ezt valamilyen rendelet? Vagy ilyesmi?

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben levetkőztem, de mint aki az utolsó perceire készül, majd félretettem a mindig nehézkes mozgásomat és igyekeztem a lehető legkecsesebben és csábosan felszállni a vizsgálószékbe- ha ez egyáltalán lehetséges. Mert amikor beletesszük az - orvosi szakszóval - kengyelbe a lábunkat és ott vagyunk, ahol mindent látni belőlünk, amit egyébként csak a szeretőnknek mutogatunk, azt sehogy sem nevezhetjük kecses vagy éppen finoman nőies helyzetnek

Szóval Liam…vagyis Dr. Zolnai odajött és bizony mindent elé tártam. Mást nem is tehettem volna. Én pedig ettől kissé azért sokkolódva és attól, hogyan lehet valakinek ennyire kék a szeme észre sem vettem, hogy Ő éppen rám mosolyog és vár. Valamire. De mire is?

Éppen azt kérdezte, hogy mi is a probléma, én meg csak bambultam mint egy féleszű, Ő meg csak mosolygott tovább türelmesen. Esküszöm, ha tovább így mosolyog tényleg elfelejtem még azt is, ami miatt érkeztem.

Miután kinyögtem mi a problémám, bele is vágott a vizsgálatba, nagyon körültekintő és kedves volt, de még így is majdnem felkiáltottam, amikor a rákszűréshez levette a kenetet, mert agyban már éppen az járt a fejemben, hogy amikor a mai nap után hazamegy, vajon milyen a kapcsolata a barátnőjével és milyen lehet az ágyban egy olyan férfi, aki kívül-belül nagyon jól ismeri a női nemiszervet.

Szerencsére elég hamar végeztünk és még Ő is meglepődött, hogy milyen gyorsan felpattantam amikor azt mondta mehetek öltözni.

Miután magamra kapkodtam a ruháimat és némileg megnyugodtam, még megbeszéltünk pár részeletet és egyeztettük, hogy amint megjön az eredmény telefonálni fog, ehhez pedig egyeztessem az asszisztensemmel az elérhetőségeimet.

Bólogattam jókislány módjára, majd miután a kezét nyújtotta, hogy mosolyogva elköszönjön tőlem megfogtam a kezét és mintha áramütés száguldott volna végig a testemen. Persze éreztem a vizsgálat közben is, hogy milyen meleg és gyengéd az érintése – gondolom nem is lehet nagyon más, hiszen érzékeny dolgokhoz nyúl nap, mint nap – de a bőre, ahogy a tenyerembe simult, hirtelen azt jutatta, egyáltalán nem helyén való módon az eszembe, hogy milyen lehet, amikor ez a kéz ilyen finoman mindenhol simogat?

Már csak odakint az utcán gondolkodtam el, hogy úgy viselkedtem, mint egy bakfis, aki életében először volt nőgyógyásznál. Abba már bele sem akartam gondolni, hogy Dr. Zolnai vajon mit gondolt rólam.

Pár nap múlva a barátnőimmel nyakunkba vettük a várost, hogy kicsit kikapcsolódjunk a dolgos munkahét után.

A barátnőim persze azonnal észrevették, hogy úgy állok az ajtóban, mint aki megkövült és a férfiak is éppen abbahagyták a nagy nevetést, hogy az újonnan belépő lánycsapatra, azaz ránk figyeljenek, így egy héten belül már másodszor volt szerencsém a hihetetlen kék szemekbe belenézni.

Nem tudtam, hogy sírjak vagy elsüllyedjek szégyenembe, mert láttam, hogy Dr. Zolnai felismert. Vajon mit gondolt magában? "Á itt a lány, akinek olyan szépen fazonírozott volt a Vénusz dombja?" Bármi is járt épp az agyában, közben rám mosolyogott.

Szemfüles barátnőim figyelmét ez sem kerülte el természetesen és amint leültünk az asztalunkhoz, azonnal elő kellett adnom a történetemet, hogy honnan ismerem azt a jóképű srácot. Így amikor elmeséltem nekik, mindenki hangosan nevetett a helyzeten.

Barátnőim jókedélyű nevetése elől elosontam a mosdóba és amikor oda igyekeztem, próbáltam a lehető legjobban beleolvadni a falba, hogy ne kellejen ismét a nőgyógyászom szemeibe néznem. Ám ekkor egy kemény falnak - gondoltam én, ám gyorsan kiderült, hogy valójában egy mellkasnak ütköztem a mosdók felé sompolyogva. Mikor felnéztem, persze azonnal rájöttem, hogy az a Ő csodás kék szemeibe és Ő mosolyába botlottam bele.

Mivel már nem volt hová süllyednem és menekülnöm sem, ezért bár kedvesen, de színben egy szép, érett, piros paradiicsomhoz hasonló vörös arccal köszöntem:
- Üdvözlöm Dorktor Úr!

Erre életem legnagyobb nevetését kaptam viszonzásul.

- Gondoltam, ha már ennyire viccesnek találja a helyzetet és mert egyre jobban tetszett a nevetése, már nincs is mit szépíteni, beszélhetünk nyíltan.

- Szóval a Doktor Úr minden első randin belső vizsgálatot végez a hölgyeken?

- Ákos. A keresztnevem Ákos, azt hiszem most nyugodtan mellőzhetjük a hivatalos megnevezést. Ugye Kata?

A gyomrom apróra ugrott össze. Emlékszik a nevemre. Akkor biztos arra is, hogy mit találna a bugyimban. Na jó ezt a gondolatot nem is akarom tovább vinni.

Van kedved meginni valamit? – kérdezte.

Tudom, hogy abszurdnak tűnik, hogy az ember lánya leüljön a nőgyógyászával koktélozni, de én akkor semmire nem tudtam gondolni, csak arra, hogy nagyon tetszik nekem és iszonyatosan kíváncsi vagyok, milyen egy nődoki élete a rendelőn kívül. Így az egész estét beszélgetéssel és hangos nevetéssel töltöttük, hiszen minden kérdésemen és csodálkozásomon nevetett, de beavatott minden kis részletbe a szakmájával kapcsolatban.

A hajnal végül az ágyában talált, mert mint megtudtam Dr. Zolnai, vagyis Ákos egyedülálló és tényleg igencsak ismeri a női nemiszervet, és azt is, hogy pontosan hol helyezkedik el és található meg a G-pont!

Íme néhány tipp nőgyógyászoktól, hogy jobb legyen a szexuális életed: