Andráskereszt, análkampó, domina, fetisiszta, fisting, heteroflexibis, mazochista, szubmisszív, terpeszt rúd, vanillia kapcsolat. Csak néhány szó a Beszélgetések a valódi BDSM-ről című könyv fogalomtárából. Dr. Szántó Szilvia több, mint fél évtizedig írta interjúkötetét, melyben 6 fejezeten keresztül ismerkedhetünk meg BDSM kultúrában jártas személyekkel. A kötetben őszintén mesélnek történetükről, vágyaikról, megéléseikről.

Az írónővel beszélgettünk.

Endrész Tímea / ÉVA Magazin: Mikor született meg a gondolat, hogy írnál egy ilyen BDSM-mel kapcsolatos könyvet, és minek köszönhetően fordultál a téma irányába?

Dr. Szántó Szilvia: 2015-ben kezdtem el készíteni az interjúkat. Több motivációm is adódott. A több mint 15 éves mentálhigiénés tanácsadói tapasztalatomban a klienseimmel való beszélgetés során számos esetben a szexuális preferenciák, vágyak és ez ezek meg nem élése, elfojtása miatt keletkező problémák kerültek szóba.

Az a küldetésem, hogy segítsek abban, hogy az önismeretünket ezen a téren is fejlesszük. A klienseim ugyanis sokszor hivatkoztak olyan népszerű regényekre, amelyek cukros mázzal leöntött fantáziavilágot vagy BDSM fedőnévbe csomagolt bántalmazó kapcsolatot mutattak be valóságként. Az olvasó az efféle regények leírásait tényként elfogadva óvatlanul belesétálhat egy testi-lelki veszélyeket egyaránt magában rejtő kapcsolódásba.

Ezért 2015-ben éve úgy döntöttem, hogy ezen változtatni szeretnék és írok egy olyan könyvet, amely a valódi BDSM-ről szól, és felkeresek olyan embereket, akik a BDSM szubkultúrában élnek, és így hiteles információt közvetítenek az érdeklődők és az érintettek felé. Az interjúkötet megírását motiválta az is, hogy a magyar piacon nem létezett ilyen típusú szakkönyv. Az is kiemelt szándékom volt, hogy megmutassam, hogy a BDSM milyen elvek mentén működik és hogy a bántalmazás és a BDSM kizárják egymást.

ÉVA Magazin: A BDSM kultúra sokak szemében laikusként aberrációnak számít. Szakmailag mit gondolsz?

Dr. Sz. Sz.: Se az aberráció, se a perverzió nem szakkifejezés. Az „aberrált” szónak csak pejoratív jelentését ismerem, a BDSM-gyakorlókra nézve sértő a használata. Ha valaki a témában nem jártas és a BDSM-gyakorlót perverznek nevezi, azt az illető valószínűleg sértésnek fogja venni

Ha jól értem, az a kérdés, hogy ez betegség-e, amire a válasz az, hogy nem. 2013 óta a BDSM nem számít mentális zavarnak.

Inkább egy identitás, szexuális önkifejezési mód, ahol valamilyen hatalmi dinamika, a fájdalom vagy a mozgáskorlátozás különösen nagy szerepet kap a közös játékban, más, szokványosabb tevékenységekkel szemben. Nem könnyű meghúzni a határt a BDSM-et gyakorlók és a szokványos (vanilla) szexet képviselő párok között.

Egy dolog biztos: a BDSM nem betegség. Csak akkor tekintünk betegségnek egy szexuális viselkedést, ha az az illetőre vagy másvalakire komoly veszélyt jelent, és nincs a két fél között beleegyezés. A rendelkezésünkre álló tudományos információk alapján a BDSM inkább jó hatással van azokra, akik gyakorolják – ez is megkülönbözteti a BDSM-et a betegségektől, illetve függőségektől.

Sőt, a BDSM tevékenységek végzése összefügg a mentális egészség pozitív mutatóival, különösen az átlagosnál alacsonyabb szorongásszinttel, illetve alacsonyabb stressz-szinttel.Tehát ha valaki megéli a BDSM vágyait, akkor mondhatjuk, hogy éppen ettől boldog, amennyiben a BDSM sokaknak flow-élményt ad, és növeli a jóllétet.

ÉVA Magazin: Valódi páciensek a könyvben szereplő interjúalanyok vagy a könyv megírásának érdekében kerestél BDSM kultúrában érdekelteket?

Dr. Sz. Sz.: A könyv megírása érdekében kerestem alanyokat és nem foglalkozom kiemelten BDSM mentorálással. Olykor előfordul, hogy a kliensem érintett a BDSM-ben, de ez csak néhány százalékban igaz. Az jellemzőbb, hogy a szexualitás előkerül a beszélgetések során, de ez nem jelent feltétlenül BDSM érintettséget.

A könyvben szereplő alanyok a BDSM szubkultúra tagjai, akiket az interjúkötet elkészítése érdekében célirányosan – ajánlások útján – kerestem meg.

ÉVA Magazin: Járnak egyáltalán emberek BDSM miatt pszichológushoz?

Dr. Sz. Sz.: Előfordulhat amiatt, hogy saját magukban tisztázzák a BDSM irányultságukat (például domináns vagy a szubmisszív oldal érdekli-e őket, esetleg mindkettő, mennyire érdekli őket a fájdalom okozása vagy elviselése stb.), de az is lehet, hogy a párjuknak vannak BDSM vágyai és azokkal nem tudnak mit kezdeni. Vagy épp a BDSM vágyaik megélésének támogatásához keresnek szakmai segítséget, létezik már BDSM mentor szakember is, aki egyben pszichológus is.

Az is lehet, hogy amiatt keresnek fel szakembert, mert a BDSM érintettségük és a vágyaik miatt bűntudatuk van, hiszen a BDSM megítélése – bár van pozitív tendencia ennek kapcsán – gyakran kedvezőtlen, megbélyegzett, betegnek tekintett. Tehát olykor a stigmatizáció okozta negatív hatások ellensúlyozására lehet szükség terápiára, nem azért, hogy leneveljék az embereket a BDSM-ről.

Gyakran a szakemberek sokszor maguk sem tudnak mit kezdeni ezzel a témával – bár hiszek benne, hogy ebben is segít az interjúkötetem, a közösség tagjai pedig (általában sajnos jogosan) félnek a negatív reakcióktól, és nem mennek el terápiára. Már nem egy esetben hallottam, hogy valaki BDSM-kompatibilis terapeutát keresett, tehát olyan szakembert, aki érti és elfogadja a BDSM működését.

ÉVA Magazin: A Szürke 50 árnyalata című trilógia óta ismeri ezt a műfajt leginkább a magyar társadalom. Azt tapasztaltam, hogy a nők rajongtak a történetért. Lehet, hogy mindenkiben benne van a vágy egy ilyesfajta megtapasztalásra?

Dr. Sz. Sz.: Nagyon jó kérdés, köszönöm. Igen, a nők több, mint a felének valószínűleg van vágya arra, hogy a férfi a szex közben dominánsan viselkedjen vele, például leszorítsa a kezét, kicsit nyers legyen vele, megharapja, megkarmolja, ez azonban más, mint a Szürke 50 árnyalatában történik. A Szürke 50 árnyalata kapcsán rengeteg dolog keveredik. Keveredik a romantizált erőszak, a bántalmazás és a könyvben vannak BDSM elemek, de kérdés, hogy azok mennyire a BDSM elvei szerint működnek? (Beleegyezés, biztonság, józanság, kölcsönösség, határok betartása, nyílt kommunikáció, utógondozás) A Szürke 50 árnyalata egy mese. A nők arra a mesére kattannak, hogy jön a szőke vagy barna herceg, aki gazdag, jóképű, domináns, határozott, sikeres és megmondja a nőnek, hogy mit csináljon. De a mindennapokban tényleg el tudnák viselni az alárendelődést, azt, hogy a partnerük csak úgy eladja az autójukat stb.? Az is mese, hogy egy ilyen domináns – bántalmazó! - karakter megváltozik vagy el tudjuk érni, hogy megváltozzon. A könyv azért is veszélyes lehet, mert sokan azt hiszik, hogy ez a valóság.

A BDSM társadalmi elfogadottságát növelte az ilyen típusú könyvek megjelenése. Ugyanakkor az nem szerencsés, ha egy alkotásban a BDSM, a romantizált erőszak és a valóság keveredik.

A nárcisztikussal egy ágyon című regényem igaz történeten alapul és épp egyik célja a valódi BDSM és a bántalmazás elkülönítése, és az ebbe a világba óvatlanul belesodródó emberek védelme. A BDSM nem azonos az erőszakkal. Ahol bántalmazás van, ott nincs BDSM.

A BDSM jellegű vágyakat bemutató műalkotásoktól elvárható lenne, hogy ha valamit össze lehet keverni a BDSM-mel, akkor legyen hangsúlyozva, hogy az adott alkotás fikció, és a valóság másképp működik.

ÉVA Magazin: A BDSM irányában kialakuló vonzalom visszavezethető gyermekkori traumákra?

Dr. Sz. Sz.: Ez nagyon nehéz kérdés. Vannak esetek, és ezt a beszélgetéseim során is tapasztaltam, hogy egyértelműen igen, ugyanakkor nem ez az általános.

A gyermekkori traumák szinte valamennyiünk életében jelen vannak – csak a mérték változó. A traumák okozzák a lelki problémákat, de BDSM-ben való érintettséghez való kötést tévhitnek gondolom. A bántalmazó működés, ami nem BDSM, hátterében is gyermekkori traumák húzódnak meg.

A BDSM nem kóros tünet, hanem éppen a megküzdés eszköze lehet a traumák kapcsán keletkező nehéz érzelmek feldolgozásában. A trauma a probléma. A BDSM tevékenységek sokaknak lehetőséget adnak arra, hogy kapcsolódni tudjanak olyan érzelmeikkel és személyiségrészeikkel, amelyekhez máskülönben nincs hozzáférésük.

Elképzelhető, hogy valaki csak egy alapos verés hatására tudja elsírni a könnyeket, amelyek máskülönben benne ragadtak volna. Az is lehet, hogy valaki szeretne biztonságos, kiszámított körülmények között eljátszani ahhoz hasonló eseményeket, mint amelyek traumatizálták őt, és ezzel visszanyerni a pszichés kontrollt a traumatikus események fölött – ez a pszichodrámához teszi hasonlóvá a BDSM-et. Ebből tehát látható, hogy a BDSM megjelenhet traumákkal együtt, de általában éppen ez az, ami segít az illetőnek a traumával való együttélésben vagy annak feldolgozásában. A BDSM-től ennek ellenére sem szabad a problémáik megoldását várni, de ha a szabályok szerint játsszák, nem kell attól tartani, hogy a BDSM tevékenység rontani fog a helyzeten, inkább előnyös hatása van.

Egyébként az, hogy tudjuk egy preferencia okát – „azért szeretem a kötözést, mert gyerekkoromban sokszor játszottunk olyat a barátaimmal, hogy megkötözzük egymást és aztán ki kell szabadulnunk, és megszerettem ezt a játékot” – nem azt jelenti, hogy az az ok szükségszerűen egy trauma is egyben. Minden életesemény alakít rajtunk. Nem minden életesemény traumatikus vagy fájdalmas. Nem kell lelki sérülést keresni ott, ahol annak semmi nyoma nincs. Épp elég azokkal a problémákkal foglalkozni, amelyek nyilvánvalóan megnehezítik az életünket.

ÉVA Magazin: Olyan, mintha a BDSM műfaja egy szerepjáték magasabb értelmi intelligenciát követelne meg, máskülönben rabszolgatartásról vagy családon belüli erőszakról beszélnénk. Jól gondolom ezt?

Dr. Sz. Sz.: Ha a kérdés az érzelmi intelligenciára vonatkozik, akkor a válaszom igen.

A legtöbb BDSM-gyakorló az átlagnál jobban ismeri magát és a párját, és hatékonyabb az érzelmi kommunikációja, pontosabban ki tudja fejezni, hogy mit akar, és az átlagnál jobban is figyel a partnerére.

Minden BDSM-gyakorlónak átlag feletti az érzelmi intelligenciája? Sajnos nem. Ebben a közösségben is vannak manipulatív, bántalmazó vagy simán csak hülye emberek. Ezekkel vigyázni kell.

ÉVA Magazin: Mindenki egyénnek van domináns és szubmisszív oldala?

Dr. Sz. Sz.: BDSM-re vagy a mindennapi életre vonatkozik a kérdés? A mindennapi életben persze csomó különféle hierarchikus rendszerben vagyunk benne, ehhez mérten fog változni a szerepünk is.

A BDSM-ben sokan switchek, tehát mindkét oldal tetszik nekik. Igazából hasznos is, ha valaki mindkét oldalról tudja látni és élvezni ugyanazt a játékot. Ez segít abban, hogy a BDSM-gyakorlók rugalmasak és empatikusak legyünk egymással, megértsék egymás szükségleteit.

De a switchség olyan adottság, ami nincs meg mindenkiben. Ha egy kizárólag domináns ember megpróbálna szub szerepet felvenni, akkor valószínűleg csak szenvedne, ami pedig egyáltalán nem azonos élmény azzal, amit a szub az adott helyzetben átél. Tehát nem mindenki switch, és ha valaki azt mondja, hogy nem az, azt tiszteletben kell tartani.

A helyzetet egyébként bonyolítja, hogy a BDSM gyakorló BDSM orientációja változhat az élete során. Ez viszont organikus és természetes változás kell hogy legyen, nem lehet senkit sem „switchcsé nevelni”.