Baj-e, hogy örömet szerez magának a hathónapos kislányom?

Baj-e, hogy örömet szerez magának a hathónapos kislányom?
Forrás: Unsplash/Javier De La Maza

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

T

Teljesen kétségbeestem, amikor láttam, hogy a gyerek elfehéredik, aztán görcsbe rándul, majd kipirul. Lelki szemeim előtt hihetetlen kínokat vizionáltam. Mérhetetlen fájdalmat. Végül egy neurológus nyugtatott meg. Nincs baj.

Anna csodás kisbaba. A terhességem, mondhatni, ideális körülmények között zajlott. A szülés pedig, természetesen szörnyű volt, ugyanakkor gyönyörű, felemelő és katartikus is. Ma már inkább az utóbbiakra emlékszem, mert a hormonok talán legyalulták a rossz élményeket. Hamar belerázódtam a napirendbe, de az első néhány hónap persze megviselt. Egy baba első időszaka arról szól, hogy megpróbálja az ember életben tartani. Az anya ezért átalakul egy életben tartó géppé. Rendben, hogy ilyenkor alakul ki az ősbizalom egy jelentős szelete, de azért mindig nagy irigységgel – és némi szkepszissel – figyeltem azokat, akik áradoznak az első hónapokról. Meg kell szokni, az a helyzet. Főleg az elsőnél, amikor még nem tudod, hogy ez az idő gyorsan elrepül.

Nem is akarok nyavalyogni: minden nő átesik ezen, és nagyon sok minden kárpótol a kialvatlanságért, a közepes stresszért és a néha egyhangú napokért. Például, hogy a pici rezdüléseit közelről figyelhettem. Hogy minden apró változásnak én voltam a szemtanúja. Ott voltam, amikor először rám fókuszált a tekintete, és láttam, megismer, most már nem csak érzi, de tudja is, hogy én vagyok az anyja. Ott voltam, amikor két hónapos korában először mosolygott, és akkor is, amikor gurgulázó kacagásban tört ki. És, igen, én voltam otthon vele, amikor először lett beteg, és hányni kezdett. A férjem persze csapot-papot otthagyott az irodában, és rohant haza. Szerencsére mindig tudta, mikor kell megnyugtasson, és a közelsége mindkettőnk számár biztonságot, menedéket jelent.

Viszont arra, ami Anna hat hónapos korában történt, egyáltalán nem voltam felkészülve. Ott feküdt bepelenkázva a kiságyában, és láttam, nagyon koncentrál valamire. Aztán egyre csak feszült a teste, hirtelen kifehéredett az arca, nyögdécselni kezdett, aztán elöntötte a bőrét a pír. Rettenetesen megijedtem. Főleg akkor, amikor a görcsroham tíz perc múlva megismétlődött, pontosan ugyanígy. Mint egy parányi íj, megfeszült az apró test, végül remegés, pirosság... Másnap már vittem is a körzeti orvoshoz, aki csak a fejét vakargatta. Teljesen tanácstalan volt. Anna természetesen a rendelőben nem produkálta az ijesztő tüneteket. Bezzeg, amikor hazaértünk...

Álmatlan éjszakák következtek ezután: titokzatos kórtól rettegtem. A férjem próbált nyugtatgatni, de láttam rajta, ő is rágódik a kérdésen. Bújtam a netet, a kismamafórumokat. Elmentünk a kerületi védőnőhöz, a gyermekorvoshoz – mindhiába. Végül a neurológián kötöttünk ki. Anna fejére elektródákből szőtt sapka került. Számítógépen vizsgálták az agyhullámait. Úgy nézett ki, mint Tizenegyes a Stranger Things-ben. Megvártuk, míg elalszik, aztán azt is megvártuk, míg felébred. A neurológus, egy negyvenes, szakállas, szimpatikus pasi, elgondolkodva figyelte az adatokat. És amikor Anna felébredt, kisvártatva produkálta az ijesztő tüneteket. Jött a „feszülés” – így hívtuk a férjemmel a furcsa tünetet. A doki a szakállát simogatta, majd arra kért, foglaljak helyet. A legrosszabbra számítottam.

– Nézze, asszonyom! Ez most furcsa lesz, amit hallani fog – nézett a szemembe, miközben engem a rosszullét kerülgetett. – Ne ijedjen meg. Az a helyzet, hogy a gyerek maszturbál. Összeszorítja a combjait a pelenka alatt, és így elégül ki – mondta. Én meg nem tudtam, hogy ez vicc-e, vagy halál komolyan beszél. De úgy tűnt, nem szórakozik. – Őszintén szólva, nincs ebben semmi különleges. Rájött, hogy ez jó neki, így hát csinálja. Az agyhullámai teljesen rendben vannak. Nyugodjon meg, a kislánya teljesen egészséges. Képzelje, vannak olyan ultrahangfelvételek, amelyeken az látszik, hogy már a magzat is maszturbál az anyja pocakjában.

Zavarba jöttem. Nem szoktam idegen férfiakkal a maszturbálásról beszélgetni, az meg, hogy egy gyerek az anyja hasában is csinálja – hittem is, meg nem is. Mindenesetre, megnyugodtam. – Hogyan tudnám leszoktatni róla a gyereket? – kérdeztem. – Sehogy – jött a válasz. – Hagyja békén. Mindent csináljon úgy, ahogy eddig. Láttam már hasonló esteteket. Abba fog maradni az egész. Legalábbis a kamaszkoráig – a doki ekkor mosolyodott el először. Az autóban végig hallgattunk a férjemmel hazafelé, de a visszapillantó tükörbe nem mertünk belenézni. Otthon aztán kipukkant belőlünk a nevetés; elszállt a feszültség. Végül is: nincs szó betegségről, nincs vészhelyzet. Anna nemsokára valóban felhagyott a „feszüléssel”. Én meg azzal, hogy szorongva lesem, minden mozdulatát a kiságyban.

Kíváncsi vagy, hogyan neveltek régen gyereket? Eléggé rémisztő!
De a galériában megnézheted!

Nézd meg a galériánkat>4 kép
Amikor még babaketrecben lógatták ki a gyerekeket az ablakon
Tovább olvasok
Kép
Eszel te eleget? Íme 5 jel, hogy több kalóriára van szükséged

Már pedig borzasztóan fontos, hogy figyelj erre, máskülönben számíthatsz rá, hogy idővel hanyatlani fog az erőnléted futóként (is). A runnersworld.hu cikke.

Kép
Ha én lépek ki egy kapcsolatból, nehezebben viselem, mint amikor engem hagynak el

Apológia az Elhagyóért, akit közmegvetés sújt, pedig neki is van szíve. Adrienn története.

Kép
Immunrendszer erősítése? 3 mítosz, amit nem szabad elhinned ezzel kapcsolatban

Hogyan lehet az immunrendszert megerősíteni? Mindenekelőtt tudnod kell, mi az, amit nem szabad többé elhinned ezzel kapcsolatban!

Kép
11 dolog, amit anyák csinálnak, amikor senki nem látja őket

A WC-ben sírunk, dugicsokit eszünk és alvás helyett a gyerekeink fotóit nézegetjük. De ezzel még nincs vége a listának...

Kép
Most akkor tényleg fel akart szedni a 70 éves tanárom?

Felnőtt fejjel ültem be ismét az iskolapadba, coachingot tanulni. Imádtam minden percét. Imádtuk Frigyes tanár urat is, mert szellemes volt és elbűvölő. Később egy cukrászdában is megpróbált elbűvölni. Franci története

Kép
Így borozik Molnár Andi

Szeretjük, tiszteljük, használjuk és élvezzük. A bor mindennapjaink része. Ezerarcú nedű, melyben mindenki megtalálja a maga ízlésének leginkább tetszőt. De kinek mit is jelent igazán? Sorozatunkban ismert emberek mesélnek erről. Ezúttal Molnár Andrea táncost kérdeztük.

Kép
A férjem kedvéért sterilizáltattam magam, majd épp ezért hagyott el

Három lányunk született. Szerettünk volna fiút, persze, de azt mondtuk, hogy 3 gyerek azért elég. A férjem mondta ki a végszót: ne próbálkozzunk tovább. A harmadik császármetszés alkalmával éltem is a sterilizálás lehetőségével. Aztán két év múlva közölte: mégis szeretne egy fiút. „És ki fogja tovább vinni a családnevet?” – kérdezte. Majd bejelentette, hogy mivel nekem már nem lehet gyerekem, így elhagy.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem