Az online párkereséshez fordultál, mert máshol nem nagyon lehet ismerkedni. Ezzel nem mondtam újat. Bár esélyes, hogy a férfiak között sokan csak azért vannak fent, hogy majd csak leakasztanak valakit. Egy belépésem után is levelek sokasága önt el, képtelenség lenne válaszolni rájuk, és igazából nem is kell. Nagyon gyorsan kiszűrhető, kivel érdemes szóba állni.

Amikor erre az útra léptél, többen mondták, hogy ha egyedül lennének hirtelen, ők sem tudnák jobb módját az ismerkedésnek. Sőt! Huszonévesek is így ismerkednek manapság. Nagyon sok profilból kiderül. Én már nem a huszonévesek táborát erősítem, hisz van egy huszonéves lányom, de sokszor felolvasom neki, milyen válaszokat kapok, vagy elmesélem neki, hogy ment a randi. Van, hogy elképedve áll a történtek előtt, de megesik, hogy együtt jövünk rá, ő is belefutott már hasonló szituációkba, amikor másik barátja volt. Legutóbb is ez történt velünk.

Ez a harmadik oldal, ahova regisztráltál. Az első nagyjából három, a második egy hét volt, és a harmadik most van folyamatban (két hete). De már ezt is ott akarom hagyni. A tapasztalat azt mutatja, néha jobb ezeket szüneteltetni, mert akkor minden visszaáll a normális kerékvágásba. Mint bármilyen véget érő kapcsolatnál, itt is ki kell pihenni az élményeket. Sokszor már az is elég, ha elfelejtem, milyen kérdéseket, vagy válaszokat kapok, például: "Szia, randiznék veled, ugye szeretnéd?" Erre nem lehet mit mondani, azt sem tudom, ki lehet a sorok mögött. Az ilyeneket annyiban hagyom.

Átlagosan kevés időt adsz egy társkereső oldalnak, mert rosszul viseled, de lehet hogy kell fél-egy év, és akkor nem szükséges mindig újra regisztrálni. De az sem mindegy melyik oldalba fut bele először az ember. Nekem vegyesek a tapasztalataim, de az általános jellemző, hogy a valóság sokszor messze áll attól a képtől, amit magukról mutatnak az emberek. Én vállalom magam, mert másképp értelme sem lenne, de sokan csak akkor rukkolnak elő a háttérsztorival, amikor találkozunk. És úgy már lehet, hogy nem szimpi a helyzet. Például, kiderül, hogy nagyon gazdag a fickó, de titkolta, aztán találkozunk, elmondja, miért is lenne jó együtt, elvinne egzotikus helyekre nyaralni, de ezt eddig nem akarta kiteregetni, míg nem találkoztunk. Mivel én nem ezt keresem, nehezen fogja fel, hogy ő a mindent kínálja, nekem meg nem kell. Tehát nem leszünk egy pár.

Soroltál előnyöket az online párkeresés mellett, hisz az utcán csak nem mehetek oda senkihez ismerkedni. Itt lehet válogatni, annak válaszolok, akinek akarok, nem tudnak erőszakoskodni, mert aki bunkó, azt letiltom. Belefutottam rossz helyesírásúba, nagyjából azt sem értettem, mit ír, végül adtam neki még egy-két levélnyi esélyt, amiből kiderült, hogy nem anyanyelve a magyar. Szóval rögtön ítélni sem szabad, de nagyon szemfülesnek kell lenni.

Néhány példát hoztál az online párkeresés árnyoldalairól. Ha sokan írnak, belekavarodok, és már nincs kedvem megnézni a profiljukat. Ha egyszerre 2-3 szimpatikus, nehéz eldönteni hogy melyik lehet a nyerő. Sorban kell haladni, egyszerre csak egynek írni, nekem máshogy nem megy. És még ezután is ott az a bizonyos lutri, hogy jól ítéltem-e meg. Mert van, akivel találkozunk, minden jól alakul, és egyszer csak hónapokkal később vége az egésznek, mert a múltja közbeszól. Aztán utánanézek, miről is lehet szó, és végül kiderül, mennyire nem egyedi az eset. Nagyon nehéz kapcsolatot fenntartani pl. egy Stockholm-szindrómás férfival. Talán ezért is olyan nehéz az online randik világa.

Mesélted, milyen férfitípusokba futottál már bele az online társkeresés során. Az extrém idiótától kezdve a nagyjából normálisig van minden. Olyan széles a paletta, hogy nehéz lenne felsorolni.

Mesélted, hogy olyan irodához is fordultál már, amelyik előnyben részesíti a személyes beszélgetést, és nem random, az adataid alapján ajánl pártípust számodra. Talán még útravalót vihettél magaddal. Ez szerintem személyfüggő, ki milyen társkereső tanácsadóba fut bele. Nem útravalód ad, segíteni próbál. Ha én nem nézném az online felületet, ő akkor is küldené 1,5-2 hetente az ajánlatait. Visszajelzést kell neki írni, hogy melyik ajánlat miért nem tetszik. Ez sem más, mint a többi, csak más jellegű.

Azt mondtad, nehéz manapság megtalálni online a megfelelő társat. Nehéz. Mert nagyon ritka az, aki bár online szimpatikus és jó fejnek tűnik, élőben is az. Hiába adsz meg paramétereket, van, hogy darabszámra minden passzol (életkor, magasság, végzettség, nem dohányzik), élőben látva azonban legszívesebben már a második percben lelépnél. Az egyik érdekesség, amit megfigyeltem, hogy sok pasinak mintha kisebbségi komplexusa lenne attól, hogy a nőnek van diplomája, neki pedig nincs. Pedig nem beszélek róla, csak látja az adatlapomon. Egy ilyennel meg mit lehet kezdeni? A legrosszabb, hogy valahogy az elején mindig minden egy fokkal jobbnak tűnik, aztán újra azt gondolom:

Randevú előtti gondolatok egy édesanyától: