Az én Epipóm: "Úgy fogod élvezni, mint a szexet!" - mondta nekem 12 évesen a matektanárom

Borítókép: Az én Epipóm: "Úgy fogod élvezni, mint a szexet!" - mondta nekem 12 évesen a matektanárom Forrás: Getty Images
A Visszatérés Epipóba című dokumentumfilm megjelenése után nagyon sok gyermekeket ért szexuális bántalmazásra fény derült, bár sajnos közel sincs még minden ilyen történetről lerántva a lepel és a bűnösök sincsenek az igazságszolgáltatás elé állítva. A film nem csak a gyermekeket ért abúzusról szól, a szülőnek is segítséget nyújt abban, hogyan beszéljenek gyermekeikkel erről a témáról és hogyan előzhető meg a baj. Így volt ezzel a 31 éves Júlia is, aki három gyermeke miatt érezte úgy, hogy meg kell néznie a filmet. De amire közben rádöbbent, arra még Ő maga sem számított.

A gyerekek nem voltak otthon, csak én és a férjem, gondoltam szánjuk rá magunkat erre a dokumentumfilmre, mert bár nagyon nehéz téma, úgy gondolom, hogy szülőkként fontos tisztában lennünk ezekkel és talán általa fel is készülhetünk, megelőzhetjük, hogy a gyermekeinkkel hasonló megtörténjen.

A viszolygás mellett egy egyre kényelmetlenebb érzés motoszkált a gyomromban a film nézése közben. Először is az, hogy hogyan tehet ilyet egy felnőtt ember, hogyan használhatja ki ennyire a gyermekek bizalmát és hitét pont a mesék és a varázslatok világán keresztül?

Ahogy teltek a percek és egyre több szó esett a táborvezető jelleméről és arról, hogy mit követett el a gyermekek ellen, egyszer csak bevillant egy kép a saját kamaszkoromból, ami teljesen lesokkolt.

Általános iskolás felső tagozatos voltam és mindig problémám volt a matematikával, ezért a szüleim korrepetálásra küldtek. Egy ismerősünk ajánlotta nekik Gy. bácsit, aki a 60-as éveiben járó nyugdíjazott matematika professzor volt. A korrepetálást a saját lakásában tartotta és iskola után édesapám vitt el hozzá, majd a foglalkozások után el is jött értem.

Eleinte minden teljesen rendben volt. Gy. bácsi nagyon figyelmes volt, üdítővel kínált, a legkényelmesebb fotelbe ültetett maga mellé, hogy könnyebb legyen elmagyaráznia a leckét. Az első alkalmaknál nem zavart ez a közelség, olyan volt, mintha egy kedves nagypapa lett volna és a családja is a másik szobában tartózkodott ilyenkor, egyszóval semmi okom nem volt a bizalmatlanságra.

Az első furcsaság akkor ért, amikor a matematika példák közben Gy. bácsi egyre többször ért – látszólag véletlenül –hozzám az asztal alatt. Először csak a lábával, aztán a kezével érintette meg a combomat. Még ekkor sem gondoltam semmi rosszra, hiszen annyira laza és jó fej volt idős ember lévén is, sokat kérdezett rólam, a suliról én pedig végre elmondhattam neki, hogy aznap csúfoltak vagy rossz jegyet kaptam, ahogy a szüleimnek sosem mertem. Olyan volt, mint egy nagyon jó fej barát. Figyelmes, kedves és vicces.

De a zavarba ejtő viselkedése egy idő után kezdett számomra kényelmetlen lenni. Egyre közelebb jött hozzám a székével matekozás közben, hogy minél többször hozzám érhessen és egyre bensőségesebb és intimebb témákat vetett fel. Megkérdezte, hogy van e barátom, hogy voltam e már szerelmes, voltam e már fiúval. Mindezt egy általános iskolás lánytól, aki éppen, hogy csak elkezdett menstruálni, a saját testemmel is éppen akkor kezdtem ismerkedni és megbarátkozni.

Egyre nehezebb szívvel mentem hozzá korrepetálásra, s mivel nem mertem elmondani a szüleimnek, hogy miért, kitaláltam, hogy beteg vagyok és próbáltam elodázni a matekozást.

Azt gondoltam a szüleim úgysem hinnének nekem, hogy azt gondolják majd, hogy kitaláltam csak vagy bebeszéltem magamnak és valójában meg sem történtek ezek a dolgok.

S mivel tudtam, hogy a szüleim nehezen hinnék el a történetemet, szépen lassan meggyőztem magamat, hogy ez valójában egy teljesen természetes dolog, sőt kitaláltam, hogy biztosan én is nagyon vágyok erre, azért próbál hozzám közel kerülni.

Ezután, bár nem boldogan, de elviseltem ezeket a pillanatokat, hiszen ténylegesen sohasem nyúlt hozzám, nem próbálkozott semmivel komolyabban.

Egyszer aztán, amikor egy sokadik alkalommal ültünk a feladat felett és sehogy sem jöttem rá a megoldásra,

mögém állt és elkezdte masszírozni a nyakamat, majd azt mondta: Ha megértem a matematikát, úgy fogom élvezni, mint a szexet!

Ez volt akkor számomra az utolsó csepp a pohárban és annyira kiborultam, hogy sírásban törtem ki. Ő persze kérdezgetett és csitítgatott, de én csak annyit hajtogattam neki, hogy haza akarok menni. Felhívta az édesapámat, aki jött is értem azonnal (emlékszem soha sem voltam annyira hálás, hogy Ő hozott és vitt akkoriban még akkor is, ha neki ez plusz teher volt), majd amikor látta, hogy milyen állapotban vagyok már a kocsiban megkérdezte tőlem, hogy hozzám nyúlt e Gy. bácsi.

A családunkban azelőtt sohasem volt szokás ilyen témákról beszélni, édesapám azelőtt szinte sohasem beszélt velem, mint lánygyermekével a kamaszkorról vagy fiúkat érintő témákról, így emlékszem, hogy mennyire megrémültem attól, hogy ilyen nyíltan és őszintén rákérdezett, hiszen ez azt jelentette a számomra, hogy nem képzelegtem, komoly és súlyos dolgok történtek ott fent a szobában a matekozás közben.

Emlékszem még foszlányokra a szüleim beszélgetéséből az eset után és arra, hogy soha többet nem mentem Gy. bácsihoz korrepetálásra.

A filmet nézve nem csak azt értettem meg ennyi év távlatából már édesanyaként, hogy mi történt velem, hanem azt is, hogy egy gyermekben legtöbbször az önmaga hibáztatása erősebb annál, mint azt gondolja a felnőtt csinál valamit rosszul, hiszen egy gyermek szemében a felnőttek a biztonságot nyújtják és tévedhetetlenek, így el sem tudják képzelni, hogy van olyan felnőtt, aki bánthatja őket.

Galériánkban hírességek mesélnek, hogy felnőttként milyen zaklatásoknak voltak kitée: