Mit kéne szeretnem a lógó melleimen és a kinyúlt hasamon? Hát pont ezt!

Borítókép: Mit kéne szeretnem a lógó melleimen és a kinyúlt hasamon? Hát pont ezt!
Egész életemben arra készültem, hogy ha majd várandós leszek és szülök egy gyereket, akkor biztos nagyon meghízok és úgy is maradok. Ez részben igaz, mindkét terhességem alatt pont 17 kilóval mutatott többet a mérleg. Viszont 4-5 hónappal a gyermekeim világrajövetele után már konkrétan vékonyabb voltam, mint a teherbeesés előtt.

És bár igen, sokat változott a testem, olyannyira, hogy úgy egy fél óráig tudnám sorolni, mit változtathatna rajta egy plasztikai sebész (is), sose szerettem ennyire, soha nem voltam rá ennyire büszke és soha nem éreztem magamat annyira jól a bőrömben, mint most.

„Ne legyél elégedetlen magaddal, Anyukám! Két gyereket hordtál ki és nekem most is nagyon tetszel!” – emlékeztet a férjem rá rendszeresen, pláne, amikor látja, hogy letörten bámulom az új, anyatestemet a tükör előtt. Két gyermeket hordtam ki, hoztam világra császármetszéssel és tápláltam évekig, hónapokig őket a testemből.

És mindennek bizony nyoma van rajtam. Rengeteg nyoma. Repedezett bőr, kinyúlt has, lógó mellek, jó pár centis vágásnyom a hasam alján, ráncok és táskák a szemem körül, alatt és még sorolhatnám...

„Mit kéne szeretnem a lógó melleimen és a kinyúlt hasamon?” – tettem fel eleinte úgy neki, mint magamnak a kérdést. Mit... Mit... Hát pont ezt! Hogy mindezekre képest volt. Hogy ÉN minderre képes voltam. Hogy kétszer 9 hónapig fejlődtek bennem a gyermekeink, hogy tápláltam őket hol a köldökzsínóron keresztül, hol anyatejjel a melleim közreműködésével, hogy éjszakáztam velük, hol a karjaim, derekam, hátam cipelte, tartotta őket, akár hosszú órákon keresztül is, egyhuzamban. Ahogy mondják, egy ideig szőröstül bőröstül, testestül lelkestül csak az övék voltam. Csak őket szolgáltam.

Igen, megszenvedtem. Testileg is és lelkileg is. Nem, soha nem fogok már úgy kinézni, mint fiatalabb éveimben. A mellem sose lesz már szép formás – hacsak nem fekszem sebészkés alá. A „tigriscsíkok”, a ráncok, a táskák a szemem alatt viszont egészséges életmód, alvás és csilliárdokba kerülő krémek hatására se lesz már valószínűleg olyan, mint régen. Vagy olyan, mint egy olyan nőé, akinek (még) nincs gyermeke.

Persze, próbálom a tőlem telhető legtöbbet megtenni azért, hogy megközelítsem a korábbi állapotokat. De olyan már nem szeretnék lenni. Nem szeretnék tökéletes Insta-Mami lenni, akinek a szülés után 1 hónappal már kockás a hasa. Nem szeretnék megint XS-es ruhákat hordani. Nem érdekel, hogy már nem előnyös mélyen dekoltált ruhát hordanom és az sem érdekel, hogy fürdőruhából sem olyat hordhatok, ami tetszik, hanem olyat, amiből nem csúszik ki észrevétlenül a mellem.

Szeretem, csodálom és végtelenül büszke vagyok a testemre, mert erős, egészséges, óvta, vigyázta és táplálta a gyermekeimet. És lehet, hogy soha többé nem lesz már magazin címlapra való lapos hasam, de a gyerekeim számára 5 év után ez a puha has még mindig a legkényelmesebb párna a világon. És ilyet ám nem adnak bármelyik bútoráruházban. Ezért kőkeményen megdolgoztam. És mennyire megérte!

A Mesélj, Anyukám! podcast legújabb adásában két meghívott édesanyával beszélgettünk Ruttner Kata kolléganőmmel és barátnőmmel az anyatestről. Bitay Andi blogger és Sándor Orsi műsorvezető, modell őszintén meséltek arról, hogyan változott a testük, hogyan érezték magukat benne a várandósság és a szülés után és milyen a kapcsolatuk vele most. Érdemes meghallgatni!

Hogy az anyatest is ugyanolyan szexi-e, mint az apatest, számomra már nem is kérdés!

Híres szülők, akiknek béranya hordta ki a gyerekét