Kicsim, miért nem írod le a munkafüzetbe, amit az előbb már megoldottunk? Csak az eredményt írd már be oda kérlek, kiszámoltuk az előbb. Nem, kétszer nyolc az még mindig tizenhat – tolom le a nyolcévesemet, aki üveges szemekkel a ceruzáját birizgálja, miközben a széken tekereg. Megsajnálom, látom rajta, hogy a háta közepére kíván a regulázással, még itthon is.

És közben felrémlenek a saját gyerekkori emlékeim. Talán épp ekkora lehettem én is, amikor Anyut egyszer teljesen kiborítottam, képtelen voltam megjegyezni, hogy ötször négy az nem huszonnégy. Erre fogták magukat és nélkülem mentek át szomszédolni, én pedig bőgve biflázhattam a kettes szorzótáblát.

Vekerdy tanár úr mondta mindig, hogy ne tanuljunk otthon a gyerekkel, ez inkább maradjon az iskolában. Viszont sajnos nem ez a realitás. Az, hogy egy alsó tagozatos gyerek házi feladataira a szülők is ránézzenek, az szinte elvárás is. A gyerekeket viszont leginkább arra kellene megtanítanunk, hogyan végezzék el önállóan a feladataikat; miközben biztosítjuk őket arról, hogy itt vagyunk és segítünk; ha kéri – véli Bojti Andrea gyermekpszichológus.

Az általunk megkérdezett szakértő szerint a gyereknek előbb-utóbb fel kell tudnia ismerni, melyek azok a helyzetek, amikor úgy érzi, egyedül nem boldogul és segítségre van szüksége. Ezen az úton végig haladva, így válik fokozatosan egyre önállóbbá; miközben a tanulás belső motivációvá válik. Amikor nem azért tanul, mert nekem akar megfelelni, vagy mert fél a büntetéstől – teszi hozzá Andrea.

Ha pedig nagyon sokat kell vele tanulnunk otthon, az azt is jelezheti, hogy nem egészen úgy megy neki a suli - ahol egyébként szintén megéli azt, hogy ő nem olyan ügyes. A szülők hajlamosak ezt azzal elbagatellizálni, hogy a gyerek biztosan csak fáradt, vagy egyszerűen lusta. Holott egyáltalán nem biztos, hogy erről van szó. Ha egy alsós gyerek hármas tanuló, akkor az is felmerülhet, van-e valamilyen részképesség zavara.

Ilyenkor érdemes elvinni őt a Pedagógiai Szakszolgálathoz, amely felméri, s ha kiderül valami, irányított fejlesztéssel nagyon sokat lehet ilyen esetekben segíteni. A viselkedészavar hátterében is sokszor ilyen okok húzódnak. Alsó tagozatban, a kisiskolás életszakaszban a teljesítménykényszer, a szorongás még nagyon erős a gyerekekben.

Ők még meg akarnak felelni; még nem kezdődött el a kamaszkor. Ha egy kisgyerekben folyamatosan jelen van a frusztráltság - hogy azt érzi, neki nem megy úgy, mint a többieknek, de az is lehet, hogy estére csak nagyon elfárad és nincs kedve az egészhez - a szülővel szemben sokkal többet meg fog engedni magának. A megoldás tehát az, ha el tudjuk őt mozdítani a belső motiváció irányába – mondja a gyermekpszichológus.

Sok szülő indokolatlanul tanul sokat a gyerekével, nem ad neki elég „teret”. Arra kell figyelni, hogy ne toljuk túl a tanulást, ne mi akarjuk azt, mert így a gyerekben nem válik belsővé a motiváció. Ráadásul minél idősebb, annál kevésbé lehet bármilyen külső dologgal ösztönözni, 12 éves kor után pedig már késő. Ha a szülő akar mindent kontrollálni, akkor a gyerek nem tanul meg tanulni, nem tanulja meg, hogy ez az ő feladata – összegzi Andrea.

Lazításképp addig is nézegess cuki fotókat gyerekekről, akiknek nem igazán jött be a suli/ovi