"Az anyósom majdnem tönkretette az életünket!” Egy kisgyermekes anya vallomása

"Az anyósom majdnem tönkretette az életünket!” Egy kisgyermekes anya vallomása
Forrás: Unsplash/Alex Harvey

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

S

Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer a válás szélén fog imbolyogni a házasságunk. Pedig pár hónappal ezelőtt még nagyon úgy nézett ki, hogy két kisgyermekkel az oldalamon, egyedülálló anyukává válok. A nagy szerelem nem múlt el, tudtuk, hogy együtt szeretnénk lenni, mégis bejött a képbe egy harmadik fél. Az anyósom.

Sohasem volt rossz kapcsolatom a férjem édesanyjával. Sőt, egyenesen jól kijöttünk egymással, mert ahogy a párom hangoztatta, sok mindenben hasonlítottunk egymásra. Ezt jó ómennek vettem. Szerettem volna megfelelni neki, hogy a fiához méltó párnak találjon, így mindig azon voltam, hogy elfogadjon és kivívjam az elismerését.

Mivel a párommal mesébe illő kapcsolatunk volt, ezért teljesen természetes volt pár évnyi együtt járás után, hogy egy napon felteszi nekem azt a bizonyos, mindent eldöntő kérdést.

A családban mindenki örült a hírnek, az anyósom, mint kiderült bíztatta is a páromat, hogy kérjen meg.

Mondanom sem kell, hogy mennyire boldog voltam! Persze az esküvőnknél akadtak kisebb súrlódások és volt pár pont, amiben nem értettek egyet a családjaink. Elhangzott néhány olyan megjegyzés, amik apró tüskéket hagytak bennem, de igyekeztem mindenkinek megfelelni, mindenkinek kedvezni, hiszen boldog voltam és nem szerettem volna, ha csipp-csupp dolgok beárnyékolják a közös életünk első, majd elkövetkező napjait.

Nem sokkal az esküvőnk után, kisebb várakozás és izgalom után teherbe estem. Mivel az anyósom fiús anyuka, így igyekeztem bevonni őt is minden dologba a várandóságomal kapcsolatosan, akár a saját édesanyámat. Úgy éreztem nem lesz semmi gond. A kapcsolatunk csak még jobban erősödni fog az első unoka érkezésével.

Aztán amikor megszületett a kisfiunk, minden megváltozott.

Friss szülőkként a felhők felett jártunk, de nagyon bizonytalanok és kezdők is voltunk. Amikor hazaértünk a kórházból nyugalomra és együttlétre vágytunk, de nem kaptunk mást, mint gúnyos megjegyzéseket, hogy mennyi mindent rosszul csinálunk, el fogjuk rontani a gyerekünket. Az első gyermekes édesanyák dilemmái mellett rosszul viseltem a kritikákat és a piszkálódó megjegyzéseket, de azon túl, hogy elsírtam esténként a férjemnek a bánatomat, aki akkor még azt mondta: az édesanyja ilyen, nem fog megváltozni és fogadjam el, igyekeztem túllendülni a nehézségeken.

Majd nem sokkal később a testvérével ellentétben, teljesen meglepetésként érkezett a második babánk. Bár nem így terveztük, de örültünk és boldogok voltunk. Az anyósom első reakciója az volt, hogy úgysem fogjuk bírni. Persze, részben igaza volt, hiszen amikor megszületett a kislányunk, még bőven éjszakáztunk az első gyermekünkkel, így a várandósság és az első egy év nagyon megviselt minket.

Azt gondoltuk a családjaink megértik majd, hogy milyen helyzetben vagyunk. Hogy néha annyira fáradtak vagyunk, hogy ülve elaludtunk. Mivel ők nem laktak a közelünkben, így segítséget alig kaptunk, de volt olyan, hogy betegségek idején is csak telefonon bíztattak, hogy majd látogassuk meg őket, ha jobban leszünk. Rajtam egyre több volt a nyomás, a feladat és a feszültség, nem volt több türelmem tolerálni a megjegyzéseket, piszkálódást majd a sértődéseket.

Nem voltam képes tovább kiszolgálni egy felnőtt ember igényeit, aki nem tudta feldolgozni, hogy már nem Ő a legfontosabb tagja a családunknak és nem minden úgy történik, ahogy Ő szeretné.

Vagy inkább akarja. Mert amint megpróbáltunk a saját életünkre gondolva, önmagunk javára dönteni valamiben, jött a lelki zsarolás, a sírástól elszorult hang a telefon másik végéről, majd a fenyegetőzés.

Egyre több lett otthon a feszültség, ami folyton veszekedéseket szült. Szinte nem telt el úgy nap, hogy a férjemmel ne kaptunk volna hajba valamin, ami köthető volt az anyósomhoz. Én kardoskodtam a saját életünk mellett, mert úgy éreztem már nem másoknak, hanem magunknak kell megfelelnünk, a férjem viszont érthetően a családjához való kötődés miatt nem tudott nem-et mondani és kedvezni akart mindenben az édesanyjának. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a problémákkal az életünkben, miközben az anyaság feladatai is java részt az én vállamat nyomták, a férjem pedig őrlődött a két család között.

Időközben kiderült, hogy a férjemet megpróbálta ellenem fordítani és továbbra is elérni, hogy minden aszerint történjen, ahogyan Ő szeretné, csak én ne tudjak róla. Ismerősöktől hallottam vissza történeteket magamról, hogy milyen felelőtlen édesanya vagyok, még rosszabb feleség és a férjem biztosan el fog majd hagyni.

Aztán eljött a kritikus pont, amikor elszakadt nálam az a bizonyos cérna az anyósomék egyik látogatása alkalmával és olyat tettem, amit addig még soha.

Megmondtam az anyósomnak, hogy hagyjon minket békében élni! Mert, ha nem, akkor nem kívánatos személy nálunk.

Onnantól azt hiszem én lettem az első számú közellenség. A nő, aki elvette tőle a fiát, a gyerekek, aki sanyarú sorsban nőnek fel mellettem és az ember, aki tönkreteszi az életét. Az unokáival bár addig sem sokszor látogatta a gyerekeket, de akkor teljesen megszakította a kapcsolatot, viszont persze mindenkinek azt mondta, hogy én szakítottam el őket tőle.

A házasságunk közben kezdett teljesen darabjaira hullani.

Én pedig kezdtem elhinni, hogy a közös életünknek tényleg lassan vége lesz, ahogy az anyósom jósolta. Senkinek sem kívánom azt az időszakot, amit akkoriban átéltünk. Veszekedések és sírások, melyet a gyerekek is megéreztek és sajnos fültanúi is voltak számtalanszor. Ha jöttek jobb napok, már előre rettegtem, vajon megint milyen dologgal fog hazaállítani a férjem, amit az anyósom talált kis vagy mondott neki. A lelki nyomás mindennapos volt és az volt a legrosszabb, hogy bármennyire igyekeztünk kizárni vagy megbeszélni, mindig újra és újra felütötte a fejét és mivel a férjem családjáról volt szó, arról szó sem lehetett, hogy teljesen megszakítjuk velük a kapcsolatot. Legalábbis akkoriban nem akartunk ennyire drasztikusak lenni és bíztunk benne, hogy ha az anyósom lelkére beszélünk – amit én és a férjem is többször megpróbáltunk korábban – , talán változik valami. De sajnos nem lett jobb.

Nem hittem volna, hogy ebből a kilátástalan helyzetből létezik kiút. Olyan volt, mint egy ördögi kör és alig hittem el, hogy ez mind velünk történik. Naponta feltettem a kérdést: Hogy jutottunk idáig? Volt két gyönyörű gyermekünk, egy jól működő kapcsolatunk, ami éppen süllyedőben volt. Aztán egyik hajnalban, amikor már azt találtuk végső megoldásnak, hogy a férjem elköltözik tőlem és a gyerekektől, hiszen akkor megszűnik a nyomás is az anyósomék felől – mivel rám haragudtak leginkább, velem volt problémájuk – és ezzel megszűnnének a folytonos veszekedések is, hosszú órányi beszélgetések és közös sírások után rájöttünk, ha nem teszünk valamit, akkor végképp különválnak az útjaink. Ezt pedig nem szerettünk volna, hiszen együtt akartuk nevelni a gyermekeinket és együtt szerettünk volna élni, csupán kevesebb nyomás és lelki terhek nélkül.

Az első lépés az volt, hogy elmentünk egy párterápiára. Korábban ezt is elképzelhetetlennek tartottam és nem hittem a hasonló dolgokban, de mint kiderült, a lehető legjobb megoldás volt és talán a házasságunk megmentője. Nagyon sok olyan dolog feljött a tanácsadások alkalmával, ami ki nem mondott fájdalom vagy sérelem volt, a férjem pedig megerősítést kapott abban, amit már régóta gondolt.

Az anyósom elszakadási problémákkal küzd és amikor megszülettek a gyermekeink úgy érezte, hogy Ő már nem fontos többé.

A foggal-körömmel ragaszkodás pedig átfordult egy hadviselésbe, amelyben szinte nem léteztek számára szabályok. Bár sokáig nagyon dühös voltam és haragudtam az anyósomra, amiért ilyen eszközökkel próbálta elérni a céljait és közben nem számított neki, hogy egy család majdnem felbomlott miatta, de ma már csak sajnálom, hogy a viselkedése miatt megromlott velem, a fiával és az unokáival is a kapcsolata. Időközben pedig sok-sok értékes pillanatot vesztegetett el, amiben aktívan részt vehetett volna, velünk közösen.

Hogyan ápolj jó kapcsolatot az anyóssal? Kattints galériánkra és megtudod!

Nézd meg a galériánkat>7 kép
7 módszer arra, hogy jó kapcsolatot ápolj az anyósoddal
Tovább olvasok
Kép
Napi horoszkóp november 24.: a Kosok fontos ügyért harcolnak, a Rákok körül felpezsdül az élet

Ma is izgalmas üzenetek várnak, nem érdemes tehát kihagyni a horoszkópod!

Kép
Az érzelmi megcsalás 5 jele, amit a legtöbben túl későn vesznek észre

A félrelépést a kapcsolatok többsége nem képes túlélni, mindegy, hogy a megcsalás milyen téren történik.

Kép
Híres magyar anyukák, akik elkapták a koronavírust

A COVID-19 nem válogat. Olyannyira, hogy egyre több közszereplő osztja meg magáról a hírt, hogy bizony ő is elkapta a koronavírus-fertőzést. Ismert anyukák mesélik el, hogyan élték meg a betegséget és a karantént, miután pozitív lett a tesztjük.

Kép
Veszélyben a nemzőképesség! - 5 szokás, amiről mindenképpen szoktasd le a párod, ha babát szeretnétek!

Nagyjából 100 nap szükséges ahhoz, hogy kifejlődjenek és megérjenek a spermiumok. Ennyi ideig tart, míg a leendő gyermeked apja javítani tud nemzőképességén, feltéve, ha felhagy pár rossz szokással.

Kép
Lehet, hogy Covidos vagy? Így készülj fel a PCR-tesztre testileg és lelkileg

Mutasson valaki olyan embert, aki könnyedén beül a fogorvosi székbe vagy egyszerűen túllendül a másnap esedékes nőgyógyászati rákszűrés gondolatán? Ezeknél a beavatkozásoknál legalább tudjuk mire számíthatunk, mert már korábban átéltünk ilyen procedúrát. Ellenben a Covid-teszt egy merőben új tapasztalás. Viszont tehetsz néhány lépést annak irányába, hogy testben és lélekben felkészülten érkezz meg a PCR-tesztre.

Kép
Mennyit igyon egy iskolás korú gyerek?

Legyen szó bármilyen évszakról, mindig oda kell figyelni a gyermekek folyadékbevitelére. A hidratációnak nem csak sport vagy mozgás közben, de a számítógépek előtt ülve is fontos szerepe van. Nagy-Parádi Tímeát, az Absolute Live táplálkozási szakértőjét kérdeztük.

Kép
Pokorny Lia: „Valódivá kezdhetnénk válni, valódi örömökkel és valódi célokkal”

Mintha barátnők lennénk, olyan közvetlenül és őszintén mesél magáról és a világról. Egy másfajta boldogságról, amelynek a küszöbén állunk. Arról, hogyan tesz rendet a járvány hatására az életében. A színésznő, aki 2020. november 24-én az online Éva Psziché Est vendége lesz, beavat a félelem és a nyugalom, az egyedüllét és a kiteljesedés titkaiba.

Kép
A karácsony nem marad el, jöhet a dekor!

Ünnepi dekorációk a minimalistától a romantikusig, amik csak rád várnak. Meghitt és csodákban gazdag készülődést kívánunk!

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem