Az anyai szívhang jelentősége

Az anyai szívhang jelentősége
Forrás: Családi archívum - A képen balról: Édesanyám és én, Én és a kislányom, Édesanyám és a kisfiam

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

Avagy miért dajkálom a 2,5 éves kislányomat és miért alszom együtt az 5,5 éves kisfiammal még mindig, ha ezt kérik.

Ne dajkáld, mert hozzászokik!

Minek kötöd magadra, nem kényelmes neki!

Ne aludj vele együtt, mert soha nem fog egyedül aludni!

Ne is altasd magadon, mert soha nem fogod tudni majd letenni!

A legnagyobb badarságok ezek a mondatok, amiket hallhat egy édesanya és a létező legrosszabb tanácsok, amiket egy anyának adhatunk. Persze, tudom, hogy a suttogós, meg a spenótos gyereknevelési módszer nagyon kecsegtető, mert az éjszakázó, fáradt anya mindent kipróbál, csak hogy végre újra aludhasson, hogy nyugodt éjszakái lehessenek. Hogy újra egyedül lehessen, hogy kicsit leváljon róla a gyerek, a baba, a csecsemő.

Írtam már arról, hogy én nem vagyok sem együtt alvás, sem pedig külön alvás párti. Továbbra is az igény szerinti alvásnak vagyok a híve. Az én 5,5 éves kisfiam is még a mai napig van, hogy a külön szobájukban, az emeletes ágyában szeretne aludni és van, hogy este azt kéri, hogy hadd aludhasson velem, velünk kint, a nagy ágyban.

De amikor pici voltak, akkor sem volt kérdés, hogy amíg kéri és amíg elbírom, dajkálva altatom-e el. Mert biztos voltam benne, hogy új jó neki. 9 hónapig hordtam a szívem alatt. A szívem alatt! Azaz számára 9 hónapon keresztül az én szívemnek a dobogása az egy teljesen normális, átlagos, magától értetődő, megszokott hang volt. Az élet hangja, amit a fogantatásától hallgatott egészen addig, ameddig világra nem jött. Gondoljunk csak bele, milyen rémisztő lehet a számára, hogy 9 hónap után egyszer csak megfosztják ettől a számára mindig is létező hangtól. És aztán nem is véletlen, hogy a kisbabák többsége egy pillanat alatt megnyugszik, sőt el is alszik, amint anya kézbe veszi, a mellkasára fekteti, hiszen újra hallja az ismerős hangot, újra tudja, hogy jó helyen van, nem érheti baj. Anya ott van.

Akkor is tudtam ezt, most is tudom, a 2,5 éves kislányunkat sokszor még a napjainkban is van, hogy kézben dajkáljuk el az apukájával. Mondjuk többnyire az apukája szokta, mert a "fekvő felület" nagysága és teherbírása is jobb. :) De ha úgy alakul, én is összeszedem minden erőmet. Pláne idén február óta.

Február 17-én veszítettem el az édesanyámat. Gyakorlatilag egyik napról a másikra. Nem volt megelőző tünet, vizsgálatok, várakozás a diagnózisra, hetekig tartó kezelések, lehetőség a felkészülésre, a távozásra. Gyakorlatilag egyik napról a másikra elveszítettem az Anyukámat, 4 nappal később pedig a teste is feladta a harcot. Az utolsó napon felkészítettek rá, hogy nem fog már sokáig tartani. Búcsúzzak el. Jaj, annyit gondolkoztam, hogy szabad-e ilyet megosztani mással, veletek... de igen, szeretném azért elmesélni, hogy értsétek, miért is írok az anyai szívhang jelentősségéről, mert csak így tudom átadni, így fogjátok igazán érteni.

Szóval: búcsúztam. Búcsúztam egy intenzív osztálynak nevezett, 5 ágyas, maximum 15 négyzetméteres kórteremben, nővérek és más, jobb és rosszabb állapotban lévő beteg között az Anyukámtól. Anyukámtól, aki csupán 54 évvel ezelőtt még maga is dajkált engem. Akinek a szívhangja kíséretében fogantam meg és hallgattam azt 9 hónapon át, a születésemig. Aki a mellkasán altatott és nyugtatott, ha arra volt szükségem.

Nem ilyen búcsúzást terveztem. Vagyis, utólag visszagondolva, nem is tudom, hogy terveztem-e. Tervezi az ember, hogy hogyan fog utoljára elbúcsúzni a szülőjétől, az anyukájától?

Hogy mit mond majd neki? Vagy mit tesz? Hogy elmondja, hogy mennyire szereti? Hogy milyen hálás neki? Hogy megpuszilgatja, hogy simogatja a meleg kezét, hogy megnézi, meghallgatja, hogy dobog a szíve? Hát én ezt tettem. Nem gondolkoztam, ez jött. Odatettem a mellkasára a kezem (csak úgy fértem hozzá), pont a szívéhez, hogy érezzem, hogy utoljára érezhessem, hogy dobog a szíve. A szívhang, ami engem is mindig megnyugtatott. A szív, ami aznap este utoljára dobbant egy nagyot. Az anyukám szívhangja, amit én már soha többé nem hallhatok. Nem érezhetek.

Amíg élek, soha, de soha nem fosztom meg a gyermekeimet annak a lehetőségétől, hogy erre a hangra nyugodhassanak meg vagy alhassanak el és hogy tudják, érezzék, itt vagyok nekik. Anya amíg él, mindig itt van nekik.

Bár már azt is tudom, hogy utána is.

Nem tudod, mit mondj egy gyászoló ismerősödnek? Ezeket ne:

Nézd meg a galériánkat>6 kép
6 dolog, amit jobb ha nem mondasz valakinek, aki épp gyászol
Tovább olvasok
Kép
Eszel te eleget? Íme 5 jel, hogy több kalóriára van szükséged

Már pedig borzasztóan fontos, hogy figyelj erre, máskülönben számíthatsz rá, hogy idővel hanyatlani fog az erőnléted futóként (is). A runnersworld.hu cikke.

Kép
Ha én lépek ki egy kapcsolatból, nehezebben viselem, mint amikor engem hagynak el

Apológia az Elhagyóért, akit közmegvetés sújt, pedig neki is van szíve. Adrienn története.

Kép
Immunrendszer erősítése? 3 mítosz, amit nem szabad elhinned ezzel kapcsolatban

Hogyan lehet az immunrendszert megerősíteni? Mindenekelőtt tudnod kell, mi az, amit nem szabad többé elhinned ezzel kapcsolatban!

Kép
11 dolog, amit anyák csinálnak, amikor senki nem látja őket

A WC-ben sírunk, dugicsokit eszünk és alvás helyett a gyerekeink fotóit nézegetjük. De ezzel még nincs vége a listának...

Kép
Most akkor tényleg fel akart szedni a 70 éves tanárom?

Felnőtt fejjel ültem be ismét az iskolapadba, coachingot tanulni. Imádtam minden percét. Imádtuk Frigyes tanár urat is, mert szellemes volt és elbűvölő. Később egy cukrászdában is megpróbált elbűvölni. Franci története

Kép
Így borozik Molnár Andi

Szeretjük, tiszteljük, használjuk és élvezzük. A bor mindennapjaink része. Ezerarcú nedű, melyben mindenki megtalálja a maga ízlésének leginkább tetszőt. De kinek mit is jelent igazán? Sorozatunkban ismert emberek mesélnek erről. Ezúttal Molnár Andrea táncost kérdeztük.

Kép
A férjem kedvéért sterilizáltattam magam, majd épp ezért hagyott el

Három lányunk született. Szerettünk volna fiút, persze, de azt mondtuk, hogy 3 gyerek azért elég. A férjem mondta ki a végszót: ne próbálkozzunk tovább. A harmadik császármetszés alkalmával éltem is a sterilizálás lehetőségével. Aztán két év múlva közölte: mégis szeretne egy fiút. „És ki fogja tovább vinni a családnevet?” – kérdezte. Majd bejelentette, hogy mivel nekem már nem lehet gyerekem, így elhagy.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem