5 szempont, amit mérlegeltem, amikor megvettem életem első autóját

autó,családi autó Forrás: Pixabay
Hányan fogjátok használni? Városban furikáztok vagy inkább kirándultok vele? Babaülés is lesz? Hány? Bicikli? Ez csak néhány az ezer kérdés közül, amelyek felmerülnek, ha családi autót választasz.

Ez a cikk az Éva magazin korábbi számában jelent meg.

Autó nélküli családban nőttem fel és a férjemnek sincs jogosítványa. Hogyan vásároljam meg életem első autóját? Ráadásul egyből egy családi autót? Szerencsére nem teljesen egyedül vágtam neki a feladatnak: néhány jó barát sokat segített a tanácsaival. Például Molnár Dénes, aki amellett, hogy újságíró, ökokörvezető és apuka, egy időben autóvillamossági szerelőként is dolgozott. A segítségével összeszedtem azokat a szempontokat, amelyeket mindenképpen érdemes mérlegelned, mielőtt döntesz.

Tényleg kell a nagy autó?

Tulajdonképpen nincs bajom a tömegközlekedéssel, de miután úgy éreztem, hogy most már a kislányomtól veszem el azt a napi kétszer egy órát, amit munkába járással töltök, eljött az a pont, amikor eldöntöttem: kell egy autó! És ha már lúd, legyen kövér. Családunk hétköznap három-, hétvégén viszont öttagú, így rögtön a családi autók között kezdtem keresgélni. Dénes azonban nagyon elgondolkodtatott. Felvetette, vajon tényleg egy nagy autóra van-e szükségem, amely többet fogyaszt, amellyel nehezebb parkolni stb., miközben – kiszámoltam – az esetek csaknem 60 százalékában egyedül fogok utazni a munkahelyemre, kicsit több mint 20 százalékban a kislányomat fogom furikázni zenebölcsibe és tornára, kábé 12 százalékban hármasban ülünk bele, és csak mintegy 8 százalékban használjuk majd öten. Igaz, ebbe nem számoltam bele azt az évi két nagyobb nyaralást, amit ötösben tervezünk. Mint Dénes felhívta rá a figyelmemet:

Érdemes elgondolkodni egy kisebb autó vásárlásán és a közös utakra inkább bérelni egy nagyobbat.

Elsőre talán riasztóan hangzik, hogy egyetlen hétre kábé hetvenezer forintot elvigyen egy autó bérleti díja, de ez a pénz valószínűleg megtérülne egy kisebb autó szerényebb fenntartási költségein. Bár mérlegeltem Dénes gazdaságossági szempontjait, végül érzelmi és kényelmi okokból mégis a nagyobb autó vásárlása mellett döntöttem.

De mégis mekkora legyen?

Egyvalamihez ragaszkodtam: mindenki utazzon kényelmesen. Férjen el hátul a száznyolcvan centis kamasz is, a kicsi is a babaülésében, a középső se nyomorogjon középen, és ne zavarja a lábát az a hupli (bocsánat, kardánalagút), ami a legtöbb autóban ott van. Olyan autót kerestem, amelyben hátul három önálló, teljes értékű ülés sorakozik. Ez a fixa ideám rögtön kábé tíz típusra szűkítette le a lehetséges modellek számát.

Ha több gyerekünk lenne, egyből a hétüléses verziók között kezdtem volna el keresgélni. Van, aki már három gyerekkel is inkább a „családi buszlimuzinok” közül választ, mert ezek a típusok nemcsak hosszabbak, hanem egy kicsit szélesebbek is, és a második üléssorban sokat jelenthet az a néhány pluszcenti, ami lehetővé teszi akár három babaülés beszerelését is egymás mellé. Arról nem is beszélve, hogy a nagyszülők vagy a gyerekek barátai miatt biztosan lennének alkalmak, amikor azon bosszankodnál, hogy miért nem költöttél kétszázezerrel többet a kettővel tágasabb autóra.

A családinak hirdetett egyterűeknek általában normális méretű a csomagterük: én végül egy 500 literes csomagtartóval rendelkező kocsit választottam. Az biztos, hogy akármekkora tér áll is a rendelkezésedre, azt tele fogod pakolni. (Pont mint a táskádat.)

autó,családi autó
Forrás: Pixabay

Dízelt vagy benzinest?

Mindenki tudja (most már én is), hogy a modern dízeles autók nem valók a városi, egy-két kilométeres szaladgáláshoz, hiszen a motornak többnyire nincs ideje felmelegedni az optimális üzemi hőmérsékletre. Ráadásul a részecskeszűrő is eltömődhet, ha nincs rendszeresen „kiégetve”, de ehhez heti szinten kellene huzamosabb ideig (mondjuk fél óráig) autópályán közlekednünk. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a dízelautók javítása költségesebb. Igaz, a dízelautó kevesebbet fogyaszt, így valamivel olcsóbb vele a közlekedés, Dénes barátom összességében mégis mindenképpen benzines autó vásárlását javasolta, már csak azért is, mert ebbe kábé két-háromszázezer forintos költséggel az LPG-gázrendszer is beszereltethető, amivel sokat spórolhatunk, ha az átlagnál többet használjuk az autót. (Én ezt még nem tettem meg.)

Külön fejtörést okozott, hogy bár felmérve leendő utazási szokásaimat, a benzines autó tűnt jó választásnak, márkaszervizt vezető ismerősöm váltig állította, hogy az általam kinézett márkából csak dízelmotorosat szabad venni, mert a benzines motorok abban a modellben rossz minőségűek. Szerencsére végül kiderült, hogy a lieblingem eggyel korábbi típusából a benzines motoroknak is jó a hírük.

autó,család
Forrás: Pixabay

Fő a biztonság!

A neten könnyedén ellenőrizheted, milyen eredményt adtak a kinézett típusnál az Euro NCAP (European New Car Assessment Programme) töréstesztjei. A szakemberek négy területen osztályoznak: felnőttbiztonsági utasvédelem, gyermekbiztonsági védelem, gyalogosvédelem és biztonsági segédrendszerek. Öt csillag a maximum, ehhez viszonyíthatsz. (Az én autóm négycsillagos.) Természetesen extrákkal (például plusz légzsákokkal) növelheted az autód biztonságát. Apropó, légzsák: jó tudni, hogy a menetiránynak háttal beszerelt babaülés melletti légzsák fulladásveszéllyel jár, ha felfúvódik. Ha pici babád van, akit így fogsz utaztatni az anyósülésen, olyan autót válassz, ahol ki tudod kapcsolni ezt az egy légzsákot.

A 2000 után gyártott autók többségében úgynevezett ISOFIX-rendszer található: a hátsó üléseknél az ülőfelület és a háttámla között található fémkallantyúkhoz lehet rögzíteni az erre alkalmas babaüléseket: ezek így nyilvánvalóan stabilabbak, mint azok, amelyeket csupán a biztonsági öv tart. Mi kicsit elhamarkodtuk a dolgot: még nem volt meg az autó, amikor megvásároltunk egy régi típusú babaülést. Végül olyan járgányom lett, ami alkalmas az ISOFIX-es rögzítésre. Úgyhogy most megvan az új cél, amire gyűjthetek: egy ISOFIX-es babaülés (ami újonnan akár hetven-százezer forintba is kerülhet).

Ne hagyjon cserben!

Legyen olyan az autód, hogy ha most el kellene vele utaznod Párizsba, merd azt mondani, hogy persze, indulhatunk, bízom benne, hogy nem fog cserbenhagyni! Jó-jó, kellemetlen meglepetések bárkit érhetnek, de azért bizonyos típusokról autós berkekben az a hír járja, hogy kifejezetten megbízhatóak – ilyenek például a japán vagy újabban a koreai modellek –, más márkáknak viszont rossz hírét keltik a városi legendák. Bizonyára hallottál már a „három F-szabályról”, amely szerint ne vegyél Fordot, Fiatot és francia autót. (Legalábbis a nyolcvanas-kilencvenes években makacsul tartotta magát ez a nézet. Azóta ezek a márkák is sokat költöttek a renoméjuk helyreállítására, és a szakemberek köreiből már ki is kopott ez a mondás. Persze a sztereotípiák ledöntése időigényes folyamat.) Nos, mivel én éppen egy francia modellel szemezgettem, minden ismerősömet, akivel autókról beszélgettem – és elhiheted, hogy az autókeresés hónapjaiban a csevegőpartnereim, ha akarták volna, akkor sem nagyon tudták volna velem kikerülni ezt a témát – teszteltem ezzel kapcsolatban. Rég ütköztem ennyire megosztó topikba: a francia autóról mindenkinek van véleménye. Sok esetben lesújtó – különösen akkor, ha az illető alatt sohasem gurult francia autó. Többen ellenben szívből ajánlották, jellemzően olyanok, akiknek volt már hozzá szerencséjük. Engem ez meggyőzött, és eljött egy olyan pont, amikor elhatároztam, hogy ragaszkodom az általam kinézett francia márkához, és nem érdekel többé az ellendrukkerek véleménye.

Dénes javasolta, hogy nézegessem a nepitelet.hu/autok oldalra bejegyzett felhasználói véleményeket. Ez nagyon hasznosnak bizonyult. Ki tudná jobban elmesélni egy adott típus értékeit vagy hibáit (különös tekintettel azokra, amelyek csak bizonyos idő eltelte után jelentkeznek), mint olyasvalaki, aki maga is azt a modellt vezeti? Húsz, harminc, negyven vélemény elolvasása után azért már kialakulhat benned egy kép arról, hogy jó ötlet-e megvenni azt a márkát, amit kinéztél.

Visszatérve a megbízhatóságra: Dénes szerint érdemes ellenőrizni egyes autómentéssel is foglalkozó külföldi autóklubok statisztikáit, amelyeket gyakran publikálnak magyar nyelvű internetes oldalak is, például a Sárga Angyal adatait, amelyek arról árulkodnak, hogy milyen autótípust hányszor kellett kihúzni a csávából az utakon.

Az én választásom

Ha ezek után kíváncsi vagy az én választásomra, elárulom: egy 2010-es gyártású Citroën Xsara Picasso boldog tulajdonosa vagyok. Eredetileg meggypirosat szerettem volna, de hát ne legyünk telhetetlenek, a tejeskávé is nagyon szép szín. Származására való tekintettel kacérkodtam a gondolattal, hogy Matthieu-nek nevezzem el, de nem akarta. Úgyhogy köszönjük, jól vagyunk: Dönci és a család.