Az Anyatejes Táplálás Világnapjával a WHO fontosnak tartja felhívni a figyelmet az anyatejes táplálás fontosságára, valamint arra, hogy az anyatejes táplálás sokkal több, mint a gyermek etetése. 1993-ban hazánk úgy döntött, csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez. Idén huszonnyolcadik éve ünnepeljük a szoptatást.

Budapest egyik leggyorsabban fejlődő kerületében élünk, ahol a védőnők 5651 családot gondoznak. Rengeteg feladatuk mellett nagy gondot fordítanak a szoptatás szorgalmazására is. Három évvel ezelőtt nagy meglepetéssel tájékozódtam az akkori védőnőnktől, hogy a kerületben élő, egy éven túl szoptatott babák anyukái patikautalványt és oklevelet kapnak kitartásukért.

Nem vagyok hálátlan típus, de nem a köszönöm szó csúszott ki először a számon.

Hiszen ez nem kifejezetten egy döntés volt részemről, hanem egy ösztönös dolog. A kislányom első születésnapjára a fagyasztónkban közel 10 liter anyatej állt lefagyasztva, még úgy is, hogy akkor már fél éve naponta olvasztottam ki egy-egy tasak tejcit a főzelékek sűrítéséhez. Tudtam, hogy az anyatejes táplálás nem csak a gyerekemnek jó, hanem nekem is. A legújabb kutatások szerint, ha az édesanya szülés után nem szoptat, azzal növeli a mellrák, a petefészekrák, a cukorbetegség, a szív-és érrendszeri betegségek, valamint számos egyéb súlyos egészségügyi probléma kialakulásának kockázatát.

Miért kapok azért ajándékot, mert egy teljesen természetes dolgot csinálok? Ezzel akarják ösztönözni a tápszerrel tápláló édesanyákat?

Néhány hete ismét csörgött a telefonunk. Anna a legkedvesebb hangú védőnő volt a vonal túloldalán. Arról érdeklődött, hogy jól emlékszik-e rá, most a kisfiamat hosszan szoptattam.

És akkor elmondta ugyanazt a dicséretet, amit három évvel ezelőtt is hallottam. Felszaladt a szemöldököm. Nem változott semmi. Még mindig nem gondolkoztak el azon, hogy nem azokat az édesanyákat kellene jutalmazni, akik anyatejjel szoptatnak? Meggyőződésem, hogy a tápszeres babák anyukái túlnyomó többségben azért hagyják abba a szoptatást, mert azt gondolják, hogy nincs elég tejük.

A babák 3-6 hetes, a 3-6 hónapos növekedési ugrásaik alkalmával akár 1-1,5 hétig – minden túlzás nélkül – az anyjuk keblén lógnak 0-24-ben. Minél többet cicizik egy csecsemő, annál több teje lesz asz anyukának. Ez a kereslet-kínálat elve. A babák a növekedési ugrások után sokkal több táplálékot igényelnek. Ezt a többletet az egy hétig tartó éjjel-nappali szopizással kvázi legyártják maguknak.

Ha ezekben az időszakokban egy szoptatási tanácsadó vagy egy védőnő kiemelt figyelemmel, támogatással kísérné a kismama életét, elmagyarázná, hogy mi ez a folyamat, elmondaná, hogy ne aggódjon, van elég teje, nincs semmi baj, természetes folyamatnak a részese, nem nyúlnának tápszeres pótláshoz az anyukák.

A tápszeres pótlás megkönnyebbülés. Nincs sírás, amit az anyai szív és fül oly nehezen visel. Nincs ágyhoz kötöttség, mert bizony a növekedési ugrások alkalmával az anyuka semmi mást nem tud csinálni, csak táplálni a gyermekét. A babának pedig könnyebb kiszívni a tápszert egy cumisüvegből, mint a cicin küzdeni. És innentől szép lassan egyre kevesebb lesz a tej.

Nem az egy éven túl szoptató édesanyákat kellene jutalmazni. Azt a pénzt prevencióra, több szakemberre kellene költeni, akik a friss anyukák mellett állnak és szaktudásukkal, kedveségükkel támogatásukat nyújtják. Szerintem. De én csak egy édesanya vagyok.

Megható, gyönyörű fotósorozat készült menyasszonyokról, akik a babájukat szoptatják. Kattints a galériánkba és nézd meg Te is!