Csak semmi himbilimbi meg nunika - ezért nem jó, ha becézgeted a gyerek intim testrészeit
Az intim testrészek pontos nevét nagyon sok esetben nem tanítják meg a gyerekeknek a szülők, vagy csak csak utalnak rá, becézgetik azokat. Pedig nagyon fontos a gyerekeink jövőjére nézve, hogy meg tudják nevezni mi a pénisz, a vulva vagy a mell. Tudom, hogy sok esetben ez onnan ered, hog a szülők maguk vannak zavarban, amikor meg kellene nevezni a testrészeiket; meglehet azért, mert talán ők se kaptak kellő nyelvezeti felvilágosítást arról, hogy mi is van a lábuk között. De a gyerekek kiváncsiak, kérdeznek és elsősorban látják a különbségeket a testrészeik között.
Ártalmatlannak tűnhet fütyikézni és puncikázni a gyerekek előtt, de jelentős szerepük van a gyerekeink életében, a szexuális bántalmazások esetében is. Az amerikai John Jay Egyetem kutatása arra az eredményre jutott, hogy a szexuális bántalmazók kevésbé valószínűsíthetően követtek el akár verbális akár vizikai szexuális erőszakot azon gyerekek körében akik tudták a testrészeik korrekt “felnőtt”, vagy akár orvosi megfelelőit.
Ennek egyik oka, hogy a bántalmazó így nem érezhette azt, hogy ő irányít és kontrollál; a gyermek oldaláról pedig azt sugallja a jelenség, hogy mély kapcsolatot ápol a szüleivel és nagy valószínűséggel elárulná az aktust is nekik.
Ki mondja meg mikortól vulva egy nunci?
A gyerekes és kicsinyítő képzős megnevezések a gyerekek egész későbbi, szexuális életére is hatással lehet és stigmatizálhatja a nemi szervekhez fűződő viszonyt is. Tinédzserként vagy akár felnőttként szégyenérzet társulhat ezekhez a szavakhoz, ami amúgy is sajnos nagyon sok esetben jellemző, amikor a szex bármely formájáról beszélünk. Megnevezni az intim testrészeinket ugyanolyan természetesnek kellene lennie, ahogyan a fej, szem, fülek megnevezése. Természetesen akkor, amikor elérkezik a fejlődésben ennek az ideje. Ezzel gyerekünknek azt sugalljuk, hogy intim testrészei teljesen természetes részei a testének, teljesen természetes az is, hogy máshogy néz ki mindenkié; pontosan úgy, ahogyan a szemünk, a hajunk vagy az orrunk is másmilyen.
A korrekt szóhasználat szégyenérzet nélkül segíthet majd szexuálisan aktív korukban megfogalmazni a vágyaikat, de akár az orvoslátogatást is megkönnyítheti; ha pontosan el tudja mondani hol és mi a problémája.
Gyerekeinkkel folytatott nyílt kommunikáció segít elmélyíteni a szülő-gyerek kapcsolatokat, segít nekik nagyobb korukban megélni szexualitásukat és rendkívül erős, bizalommal teli alapot biztosít a gyerekeink és saját kapcsolatunknak.
Szavak, amiket inkább kerüljünk:
puncika
nuncus
csunyád
nunci
fütyike
himbilimbi
és egyéb becézgetések
Amit inkább tanítsunk meg nekik:
vulva
vagina
heregolyók
pénisz
ánusz
mellek
Megtanítani tehát az anatómiai- és biológiai megfelelőit az intim testrészeinknek egészséges és pozitív testképet eredményezhet hosszútávon.
Azért is fontos, hogy minél előbb normálissá váljanak ezek a szavak és az emberi szexualitás, hogy a sok dolog mellett, amivel eleve felnőttként találkoznak a gyerekek legalább az intimitás fix alap pillér legyen az életükben.