Amire egy esküvőn biztosan nem számítanál: „A vőlegény olyat tett, amit eddig csak filmben láttam”

Borítókép: Amire egy esküvőn biztosan nem számítanál: „A vőlegény olyat tett, amit eddig csak filmben láttam” Forrás: Getty Images
Kezd felfutni a hangerő. Az eddig elvétve hallható susmorgást, felváltja a mozgolódás is. A közeli rokonok egyre idegesebben mennek ki-be a sorok között, aztán a templom viszonylagos csendjébe belehasít a menyasszony zokogása.

„Nem hiszem el, ha nem vagyok ott az esküvőn!”- írja nekünk Dia, aki a nyáron az unokatesója esküvőjén volt. Vagyis lett volna, ha meg lett volna tartva és nem kullog ki a teljes násznép megdöbbenéssel vegyes sajnálattal a templomból.

Kezdjük, ott, hogy a menyasszony és a vőlegény 4 éve voltak már együtt, amikor a srác megkérte a lány kezét. A szülők örültek. Annyira, hogy az az évi nagycsaládi karácsony lényegében csak arról szólt, hogy micsoda öröm vár rájuk, hogy a gyerekek végre egybekelnek. Nagy szervezés vette kezdetét, amiről a rokonságnak is csöpögtették rendszeresen az infókat a boldog szülők, mellyel egyidőben finoman kaptam az ívet, hogy akkor most már én jövök a sorban, csak legyen meg a fiúcska. Egy élmény volt így hallgatni a részleteket.

Szerencsére nem kértek fel koszorúslánynak, mert a menyasszony gyerekeket szeretett volna látni a fátyla körül és mivel a vőlegény családjában csak úgy teremnek a gyerekek, bőven akadt kislány 4-től 10 évesig.

Nekem a hír, hogy az unokatesóm igent mondott a fiúnak, kicsit meglepő volt. Alapvetően inkább bulizósak voltak ők, így is mentek nyáron nyaralni: nagy társasággal, és a facebookon a fotók is mindig arról árulkodtak, hogy nagy partikat csaptak. Egyszer volt egy rövidebb mosolyszünet is köztük, de aztán „mert nem bírták egymás nélkül” újra összejöttek. Aztán röviddel az újra ’egymásra találásra’ jött a hír, hogy lánykérés volt és a Beus igent mondott.

Templomi esküvő, fotózás a Vajdahunyad váránál, a Kerengőben. Vacsora egy sétányira lévő étteremben, minden színes, habos-babos, de leginkább elegáns.

Ugrás az esküvő napjára. Klasszikus felállást tervezett a pár- az esküvő előtti este már külön alszik a leendő férj és feleség. A lány a lányos házban készül el, míg a fiú a közös lakásukban készülődik. A templomba is külön érkeznek- a menyasszony a szüleivel, míg a vőlegény a legjobb barátjával, egyben tanújával. Kettőre kellett a templomnál lennünk, és mivel viszonylag közeli rokonok vagyunk, időben is érkeztünk. Vártuk a kezdést, gyűltek a barátok, a rokonok. Befutott a vőlegény húga és szülei is. Szépen gyűlt a nép a templomban. Fél háromkor a ceremónia kezdetekor a sorok között megjelent az örömapa, de Beus nélkül. Zavart félmosollyal, kezét legyezgetve jelezte, hogy nem, még nem jönnek. Pusmogni kezdtek az örömanyával, amikor nekem is feltűnt, hogy sehol a vőlegény. Lényegében neki már ott kellene állnia! De se ő, se a tanúja sehol. Örömapa el, vele az örömanya is, a sekrestyés pedig már mindenre készen várta a ceremónia kezdetét.

Elkezdtem ficeregni, valahogy azt éreztem, valami nagyon nincs rendben.

Baj van a vőlegénnyel, balesete volt?? Már minden átfutott az agyamon. Aztán egyszer csak előkerült a pap is, aki láthatóan nagyon megértően- bólogatva- hallgatta a sopánkodva gesztikuláló örömanyát.

Na ekkor kezdett felfutni a hangerő a templomban. Az eddig elvétve hallható susmorgást, felváltotta a mozgolódás is. A közeli rokonok egyre idegesebben mentek ki-be a sorok között, aztán a templom viszonylagos csendjébe belehasított az a bizonyos zokogás, ami a menyasszony torkát hagyta el.

Azonnal megfagyott a levegő a templomban. Innen már csak tényleg találgatni lehetett, hogy mi történt. Vörös szemmel jött elő az örömanya is, és soronként közölte, hogy nem lesz esküvő.

Senki nem merte megkérdezni, hogy miért. A bátrabbak is csak addig jutottak el, hogy visszakérdeztek „Nem lesz esküvő??!”- mire az örömanya csak annyit mondott –„Nem, nem lesz.”

Miközben döbbenettel gyalogoltunk ki a templomban, Beus sírását lehetett hallani, akit ketten támogatva, tereltek be egy kis szobába.

Nem jött el a vőlegény az esküvőjére. El sem indult. Szégyellte magát, mert megcsalta a menyasszonyt, nem is először, ráadásul ugyanazzal. Nem akárhogy: az esküvő előtti este rádöbbent, hogy a kötöttség nem az ő műfaja. Felhívta a legjobb barátját, aki át is jött még további 3 közeli baráttal, hogy magához térítsék a srácot. A galeriben ott volt Beus egyik társaságbeli jó barátnője is, aki –miután elmentek a fiúk- annyira vigasztalta a srácot, hogy véletlenül le is feküdt vele, immáron sokadjára. Búcsúszex a szingliség oltárán?

Azt hiszem a filmekben az ilyen vagy egy "na bummal" ér véget vagy a menyasszony a csokrát vágja a hűtlen vőlegény fejéhez.

Itt csak egy megtört lány és annak szülei maradtak hátra és a csalódott sekrestyés, az elmaradt esküvő miatt.

Galériánkban találsz további 6 esküvői sztorit, amit meghívott vendégek meséltek: