Utállak! Nem szeretlek! Neked is mondta már a gyerek? Eláruljuk, mit jelent valójában!

Borítókép: Utállak! Nem szeretlek! Neked is mondta már a gyerek? Eláruljuk, mit jelent valójában! Forrás: Getty Images
Nincs rosszabb, mint a saját gyerekünktől hallani, hogy utállak, de még az ártatlanul vicces „cúna vad, nem szejetlek” is elevenbe vág. Mit tegyünk, mit mondjunk – vagy ne mondjunk – ezekben a feszült, érzékeny helyzetekben?

A cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg.

A kicsik még csak „nem szeretnek”, a kamaszok viszont már kifejezetten „utálnak” minket ezért vagy azért. Az indok általában merő frusztrációból fakad: vége a játéknak, nyomás aludni, nincs több tévézés, tízre itthon a helyed, nem alhatsz ott, stb. Az utálat azonban ezekben az esetekben a szeretet szinonimája, nem pedig az ellentéte. (Ahogy a napot sem lopják el az égről egy borongós napon, csak eltakarják a felhők.) A gyerek persze tudja, hiszen megtapasztalta, milyen hatással van rád a hirtelen felindulásból elkövetett utálat.

Stratégiák

A kicsik még csak „nem szeretnek”, a kamaszok viszont már kifejezetten „utálnak” minket ezért vagy azért. Az indok általában merő frusztrációból fakad: vége a játéknak, nyomás aludni, nincs több tévézés, tízre itthon a helyed, nem alhatsz ott, stb. Az utálat azonban ezekben az esetekben a szeretet szinonimája, nem pedig az ellentéte. (Ahogy a napot sem lopják el az égről egy borongós napon, csak eltakarják a felhők.) A gyerek persze tudja, hiszen megtapasztalta, milyen hatással van rád a hirtelen felindulásból elkövetett utálat.

Mit tehetsz az utált szülő szerepében? Bármilyen rosszulesik is a sértés, fontos, hogy a reakcióddal ne ronts a helyzeten. Szóval az nem a megfelelő válasz, hogy „kit érdekel”, sem az, hogy „sebaj”, pláne nem, hogy „én is téged”. A gyerek korától és érzelmi érettségétől függően más stratégia javasolt.

Mérges totyogók

Mondjuk babazsúrra vagytok hivatalosak. Minden meseszépen megy, a gyerekek önfeledten játszanak, a szülők trécselnek. Kislányod annyira otthon érzi magát, hogy beleszeret a vendéglátó kedvenc plüssállatkájába. Ideje indulni. Nem használnak a meggyőző érvek, két és fél évesünk makacsul ragaszkodik az új kedvencéhez. A tiltás csak olaj a tűzre, a babakocsiba ültetés pedig látványos pankrációhoz hasonlít. Ha a nyers erő kudarcot vall, a gyerek bedobja az adu ászt: az utálatot. Ha utálunk valamit vagy valakit, azt nagyon nem szeretjük. Most nagyon nem szeretem, amit csinálsz velem, szóval utállak. „Utállak! Nem szeretlek!”

Mit tegyél? Semmit. Mint a próbaképp majmolt káromkodással, az a legjobb, ha teljesen figyelmen kívül hagyod a mondatot, nem reagálsz rá és ragaszkodsz a döntésedhez.

Ha azt látja a gyerek, hogy akár egyszer is hatást tud kiváltani ezzel a viselkedéssel, akkor felveszi a fegyvertárába, újra és újra használni fogja ellened, amikor frusztráltnak érzi magát.

Forrás: GettyImages

Dühös kamaszok

Mindenki, aki számít, ott lesz a hétvégi szülinapi bulin és páran ott is alhatnak. Hatodikos gyereked is a meghívottak között van, viszont többszöri figyelmeztetés ellenére sem csinálta meg a leckét hétfőre, nem gyakorolt zongorán és egyébként is rendre későn feküdt le, most hullafáradt. Kénytelen vagy megtiltani, hogy ott aludjon, mert ki kell pihennie magát. A hír hallatán magára csapja a szobája ajtaját „Utállak!” felkiáltással. A kamaszok már nagyon is tisztában vannak a szó jelentésével és súlyával. Olyan helyzetben alkalmazzák, amikor nincs más eszközük az akaratuk érvényesítésére, vagy mélyen csorbítva érzik az amúgy is felfokozott igazságérzetüket. Jobban teszed, ha nem a sértésre koncentrálsz, hanem arra, ami esetleg utána elhangzik: „Utállak, mert… pont akkor kell eljönnöm, amikor a legjobb a buli, sosem tartod be, amit ígértél, utálod a barátaimat, és egyébként is…” Így legalább lesz némi fogalmad arról, hogy mi jár a kifürkészhetetlen kamaszod fejében. Mindenképpen hagyj időt neki lecsillapodni, gondold végig az ő szemszögéből a kérdést, próbáld megértetni vele a saját nézőpontod és törekedj ésszerű kompromisszumra.

Zabos kisgyerekek

Lefekvésidő van és sokadjára szólsz, hogy elég a tévézésből, ideje pizsamába bújni. Mintha a falnak beszélnél. Történetesen a legizgalmasabb résznél sötétíted el a képernyőt, hogy akkor most már tényleg elég legyen. Még a rajzfilm drámai csúcspontjánál is vehemensebb vita kerekedik, amelynek végső konklúziója, hogy mennyire kegyetlen és utálatos egy szülő vagy te. Ami nyilván rosszulesik, nagyon. A negatív megjegyzéssel a gyerek azt akarja elérni, hogy te is érezd olyan rosszul magad, mint ő. „Utállak!” Mit mondhatsz erre? „Én meg szeretlek, ezért kikészítettem a pizsamádat.” Később próbálkozhatsz azzal, hogy megbeszélitek, mit is jelentenek a sértő szavak és milyen valódi érzelmek húzódnak meg mögöttük. Ne menj bele azonban hosszadalmas vitába, inkább beszélgess higgadtan erről akkor, amikor már elvonultak a fellegek. Törekedj kölcsönös kompromisszumra. Például tartsd tiszteletben, hogy neki fontosabb a videojátékban elérni a következő szintet, mint lefeküdni, de értse meg, hogy egy adott ponton megállítható a játék és elmenthetők a pontok. Dolgozzatok ki egy egyezményes jelrendszert arra, hogy hol a határ, ahhoz viszont mindenki tartsa magát.

Ha szakad a cérna

Feszült helyzetben a kevesebb több – ezt tanácsolja a legtöbb szakember. Egyetlen higgadt mondat többet ér, mint a felbőszült papolás. Mindenképpen kerüld a „hogy merészelsz így beszélni velem” és az „ezt még megbánod, nem mégy sehova” jellegű fenyegetéseket. Inkább oszd meg őszintén a pillanatnyi érzéseidet: „Ez nagyon rosszulesett; igazán elszomorít; nehéz erre mit mondanom; rossz, hogy most én is dühösnek/csalódottnak/becsapottnak érzem magam.” Adj időt, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, és ne próbáld azon melegében megoldani a problémát. Ha elvesztetted a türelmedet, akkor sincs veszve semmi: neked is jogod van felháborodni, és mindig lesz lehetőség a békülésre és a bocsánatkérésre.

Végezetül jöjjön egy kis útmutató, mit tegyél, ha dühös a kamasz:)