A Tinder krédója az általános elgondolás szerint: felszín, külsőségek, és persze szex, szex és még több szex. Szerencsére az ellenkezőjére is akad példa bőven. Három pozitív példát mesélünk el, hogy sulykoljuk a tényt: amikor mások száz év magány után is nagy – és valódi! - szerelemre bukkannak a világhálón, addig mindenkinek van remény.

A kitartó

Egyik barátnőm (nevezzük Szilvinek) harminckét évesen fanyalodott rá a Tinderre. Akkor hagyta ugyanis faképnél a barátja, Szilvi pedig két átsírt hónap után elhatározta, hogy csakazért sem kesereg élete végéig sanyarú sorsa felett. Szépen regisztrált, és szent fogadalmat tett, hogy roppant (ön)tudatosan kezeli majd mindazon traumatikusnak ígérkező lelki tényezőket, amik egy érzékeny leány és egy efféle online húsipari termék találkozásából eredhetnek. Hozzáteszem, nem volt egyszerű. Szilvinek az is időbe telt, hogy megszokja: csak egy mozdulat balra, és az illető örökre törlődik az életéből - eleinte ugyanis sajnált mindenkit, no meg attól is félt, hogy esetleg lemarad valamiről. Néhány kellemetlen élmény hatására aztán mégis megtanult húzogatós nemet mondani, s mire a második hónapos jubileumot ünnepelte a Tinderen, több tucat válogatás, profilmustra és csevej után elment az első találkozóra.

A vacsora katasztrofálisan sikerült, úgyhogy Szilvi tudatosan megkeményítette magát, és egyre jobban beszigorított. Nem kertelek, hat évig tolta a Tinderipart, és azalatt körülbelül öt randit bonyolított le évente. Egy rövid időre belezúgott egy pasiba, akinek maffiakapcsolatai voltak; elcsábult egy-egy éjszakára, majd túlélte a ghostingot; járt egy búsképű lovaggal, akit nemrég tett lapátra a barátnője, ezért neki is lapátra kellett tennie valakit; de legtöbbször csalódottan, orrlógatva ment haza az első randi után, mert a partner egyáltalán nem olyannak bizonyult, amilyen rózsaszínűre a társkeresőn lefestette magát.

Hat év. Körülbelül harminc randi, beszélgetés, pezsgőpatak, hazamenekülés a nyúlós éjszakában. Szilvi azonban kitartó maradt. Az elhatározás, hogy nem roppan bele a kudarcokba, végül sikerre vezette, és a szerencse is mellé állt. Megismerkedett egy férfival, aki két évvel fiatalabbnak adta ki magát, s ez ugyan nem szép dolog, ebben az esetben viszont hasznosnak bizonyult, Szilvi ugyanis épp ezt a kort adta meg felső határnak. A szerelem lángra lobbant, és Szilvi alig hitte el a sorsfordulatot, de három hónap múlva összeköltöztek. Nemrég fogadtak örökbe egy kutyát.

A félénk

Rita semmit sem utál jobban, mint az egyéjszakás kalandokat. Két hosszabb kapcsolata volt, azokon kívül legfeljebb a csókolózásig jutott el, mert nála a testi és lelki intimitás szoros egységben fonódik össze. Így hosszú ideig szóba se jöhetett nála a Tinder, már a gondolatára is felháborodottan pirult fülig.

Az idő viszont ketyegett megállíthatatlanul, múltak a percek, az órák, az évek, és Rita a való világban nem talált állandó szövetségesre. Harminchat évesen szent esküvéssel fogadta meg, hogy két hónapot áldoz az életéből az online társkeresésnek, és az idő leteltével szigorúan törli magát, akkor is, hogyha egyetlen randi sem jön össze.

Remegve ment el az első találkozóra, fél óra múlva pedig ki is fordult a kávézóból, mert a fickónak hiányoztak a metszőfogai. Három nappal később volt betárazva a következő találkozó, de annyira borzongott az élménytől, hogy kis híján lemondta. Aztán emlékeztette magát a fogadalmára. Két hónap! Még rúzst se tett fel, annyira elment a kedve mindentől, és a leghétköznapibb szettjét bányászta elő a szekrényből.

Botond és Rita körülbelül a huszonkilencedik percben szerettek egymásba, amikor kiderült, hogy mind a ketten Az ifjú pápa és Paolo Sorrentino rabjai. Egy évvel később összeházasodtak, hatalmas lagzi volt százötven fővel. Rita ma sem érti pontosan, mi történt, mindenesetre eldöntötte, hogy soha többé nem gyárt a világról prekoncepciókat.

A rámenős

Anna az egyik legmenőbb tudós az ismeretségi körömben. Egyedülálló kutatási területével, éles eszével és harsány humorával bárki csodálatát – vagy épp ellenszenvét - képes kivívni egy szempillantás alatt. A férfiak azonban ritkán tekintettek rá „párkapcsolati alapanyagként” (ő fogalmazta meg így): talán egyszerűen tartottak tőle.

Anna bátran használta a Tindert, nem voltak túl nagy elvárásai, és egyáltalán nem félt attól, hogy mások mit gondolnak róla. Ha valaki megtetszett neki, lefeküdt vele, ha pedig nem volt szimpatikus, simán a szemébe mondta, hogy nem kellesz. Ugyanilyen fesztelenséggel viselte a rá irányuló kritikát is. Negyven éves korára számot vetett azzal, hogy neki talán nem jár család az élettől: szép karriert csinált, valamit valamiért. Belül persze szomorú volt, de nem mutatta.

Akkor találkozott Tibivel, amikor már végleg beletörődött a magányba és az elefántcsonttorony-létbe. Tibi számítógépekkel foglalkozott, és bár kifejezetten okos volt, ugyanakkor végtelenül jámbor teremtés is. Egyáltalán nem zavarta Anna harsánysága, rámenőssége és esze, sőt, büszke volt rá, hogy neki ilyen barátnője van. Jelenleg az örökbefogadást tervezik, közös lakást keresnek, a jóízlését tekintve igen finnyás Annát pedig végtelenül boldoggá tette, amikor Valentin napra Tibitől egy hatalmas rózsaszínű plüssmalacot kapott ajándékba „Szeretlek!” felirattal.