A szomszéd miatt biztonsági őrt kellett fogadnunk lakásfelújításkor

Borítókép: A szomszéd miatt biztonsági őrt kellett fogadnunk lakásfelújításkor Forrás: Getty Images / DanielVilleneuve
Kinőttük a lakást, újat vettünk, nagyobbat, használtat, és mielőtt a két fiunkkal beköltöztünk, gondoltuk, hogy akkor most jól felújítunk mindent, hogy egy pár évig biztos ne kelljen hozzányúlni. Na meg most meg is éri az állami támogatást felhasználva. Kár, hogy a szomszéd kicsit keresztülhúzta a számításainkat...

Panelban laktunk, oda születtek a gyerekeink. 10 emeletesbe, ahol nyilván sűrűn cserélődtek a lakók és nyilván minden új lakóval lakásfelújítás járt. És minden esetben több hétig tartó fúrás-faragás, sokszor elviselhetetlen hangzavar. Konkrétan az elmúlt 8 évben mindenki felújította körülöttünk a lakását. Soha nem szóltunk egy szót sem, azt leszámítva, hogy mindig csak annyit kértünk, hogy ha megoldható, akkor fúrással és kopácsolással járó munkát ne az ebéd utáni alvásidőre időzítsenek. Vagy ha mégis, szóljanak, hogy akkor ne legyünk a gyerekekkel itthon.

A túlhallásos nagyfiam számára ugyanis például egy falfúrás konkrétan felér(t) egy kínzással.

Mindenki partner is volt, így tényleg soha nem panaszkodtunk arra, hogy mind a 4 oldalról felújították körülöttünk a lakásokat (az egyiket kétszer is). De ugye panel lévén azt is hallottuk, ha 5 emelettel felettünk fúrnak. Ilyen ez, elfogadtuk, megszoktuk.

Idén azonban elérkezett a mi időnk. Bár semmilyen revansot nem akartunk venni, pláne nem az új szomszédainktól, akik a régi helyen zajlott felújításokról mit sem tehetnek. De eldöntöttük, hogy a beköltözés előtt teljesen felújítjuk a lakást, hogy miután már beköltözzünk, ne kelljen 2 gyerekkel egy jó darabig semmit se megcsináltatni.

6 hetes felújítást terveztünk be, amiről tájékoztattuk a közös képviselőt és a szomszédokat is – szóban azokat, akiket otthon találtunk és a lépcsőházba kiragasztott papíron keresztül írásban azokat, akiket nem tudtunk személyesen.

Azt hittük, minden rendben is lesz, egészen a felújítás második hetéig, amikor ténylegesen elkezdtek dolgozni a mesteremberek.

Egyszer csak ugyanis becsöngetett a szemközt lakó szomszéd, és pár nem túl baráti mondat után közölte a felújítást végző emberekkel, hogy ha most azonnal nem hagyják abba, akkor „lecsapja” őket.

Ezt így finom, franciásan, minden előzmény nélkül – délelőtt 10 órakor. Kulturált emberek lévén szerették volna megbeszélni vele a dolgot, elmondani, hogy semmi törvénybe ütközőt nem végeznek, meg egyébként is: ők a munkájukat végzik, ha bármi gondja van, beszélje azt meg a tulajdonosokkal, azaz velük. Ám ő mintha meg sem hallotta volna, tovább fenyegetőzött, majd távozott.

A dolog komolysága révén és a mielőbbi tisztázás érdekében a mesteremberek a hatóságokhoz fordultak, amiről tájékoztattak is minket telefonon. Majd mi is betelefonáltunk a rendőrségre, hogy küldjenek ki valakit a dolog elrendezése érdekében. Hamarosan meg is érkezett két rendőr, akik szépen megkérték a szomszédot, hogy ne hátráltassa a munkát, ne fenyegetőzzön és ha egy mód van rá, tettlegességig ne fajuljon a dolog, különben kénytelenek lesznek bevinni. Nem érdekelte, velük is ugyanolyan stílusban ordibált és megígérte, hogy ha nem hagyjuk abba a hangoskodást, nem áll jót magáért.

Ezután több emberrel is beszélgettünk, tanácsot kérve, hogy akkor most ugyan mit tegyünk. A felújítást végző emberek ugyanis féltek a nap túl barátságos szomszédtól, mi szintén, és közben attól is, hogy nem tudjuk befejezni a felújítást – közben pedig a lakás félig szétbombázva állt üresen. Így ugyanis a mesterek nem voltak hajlandóak folytatni a munkát. Úgyhogy pár hasonló tanács után úgy döntöttünk, biztonsági őröket fogadunk. Méghozzá kettőt – így javasolták, egyet, aki az emberek védelmére kel, ha tettlegességig fajul a dolog, egy másikat pedig az őrző védő cég javaslatára azért, hogy ha ilyen történet esetén ténylegesen tettlegességre kerül a sor, akkor videóra felvegye, hogy a bíróságon bizonyítani tudják, hogy nem ők kezdeményezték az egészet.

Úgyhogy már 3 hete két jól megtermett ember őrzi az otthonunkat és a benne dolgozó munkásokat – és bízunk benne, hogy nem sokáig. Ez a mutatvány ugyanis naponta 40 ezer forintunkba fáj. Persze, számoltunk azzal, hogy lesznek nem várt kiadások a felújítással, de ilyen szintű dolgokra mi sem gondoltunk.

Abba pedig bele se merek gondolni, mi vár ránk azután, ha befejeződik a felújítás és nem állnak majd az ajtónk előtt őrök...

A minden lében kanál, a folyton hagymát dinsztelő - ezekre a szomszéd típusokra Te is biztosan ráismersz!