Nagyon örülök és nagyon fontosnak tartom a női rendezők női sorsokról szóló alkotásait. Maggie Gyllenhaal nőként és anyaként egyértelműen hozzátette a filmhez a saját tapasztalatait. Senki más nem tudja ilyen tűélesen ábrázolni azt, amikor a gyerekeid már teljesen az idegeidre mennek, csak az, aki maga is átélte.

A film alaptörténete csupán annyi, hogy egy nő (Leda – Olivia Colman, fiatalabb énjét Jessie Buckley alakítja) egyedül érkezik Görögországba nyaralni. A kedves gondnok, Lyle (Ed Harris) az, aki a szálláson fogadja, és azonnal sejthető, hogy többször is találkozni fognak – hiszen ez egy nagyon kis falu, mindig mindenki összefut mindenkivel. Leda professzor, és dolgozni érkezett az idilli, tengerparti faluba. Amikor leül a kihalt partra dolgozni, hamarosan feltűnik egy család, ahol egy gyönyörű anyuka, Nina (Dakota Johnson) és kislánya Elena azonnal felkelti az érdeklődését. A kislány hamarosan eltűnik, az egész strand őket keresi. Felvillannak előttünk Leda anyaságának képei is: amikor Bianca nevű lányát keresi a parton, a mostanihoz kísértetiesen hasonló helyzetben. Ettől a naptól fogva se veled-se nélküled kapcsolatba kerülnek ők ketten. Magunk sem tudjuk eldönteni, hogy rokon- vagy inkább ellenszenv van közöttük. Közben folyamatosan ismerjük meg Leda fiatalabb énjét: hogyan bánt a gyermekeivel, milyen kapcsolata volt a férjével, mennyire volt boldog illetve boldogtalan a családban. Ezzel párhuzamosan zajlanak az események a jelenben is: az eltűnt kislány megkerül, viszont az ő babája is eltűnik. Leda furcsa, zagyva, értelmetlennek tűnő cselekedetei bennünket is összezavarnak – én őszintén nem tudtam eldönteni, hogy ez a nő teljesen 100-as vagy sem. De talán nem is ez a lényeg. Egyszerre tudtam rá haragudni, és sajnálni őt. Ez a legtöbb szereplőről ugyanígy elmondható.

Még nincs vége! A cikk folytatásáért kattints!