Az első kisbabám születése után, azt mondta nekem a védőnő: „Anyuka, biztos vagyok benne, hogy kiválóan fog gondoskodni a kisbabájáról, de a sok együtt töltött idő mellett legyen olyan alkalom is, amikor tényleg csak maguk vannak ketten, ön és a babája. Gondolkodtam azon, hogy mi az, hogy csak ő meg én, mikor 0-24 órában együtt vagyunk. Aztán az együtt töltött idő fontosságát akkor értettem meg igazán, amikor csak én és a lányom, ketten mentünk el valamerre, amikor már akkora volt, hogy ő kérte mit játszunk, olvasgassunk és olyankor se egy telefon, se egy másik tevékenység nem vitte el a fókuszomat. Persze az ilyen közös időtöltésre hívás egy kisgyerek életében napi szinten megesik többször is, de nem mindegy, hogy mi mennyire vagyunk jelen azokban a percekben, órákban.

És itt a kulcs!

Kialakulnak rutinok, amik idővel rutin napokká állnak össze. Idővel megvan a reggeli rutin, az altatás rutinja, az etetés, a levegőn töltött idő rutinja és így tovább egészen a fektetésig. Ebbe a keretbe betöltöd a házkörüli teendőidet, ha vállaltál munkát, akkor annak az elvégzését is,

Észreveszed, hogy magyaráz a gyerek, de te valamit épp írsz, szervezel, számolsz, rendezel, takarítasz, nyomogatsz, például a telefonodon, ami ugye láthatatlan köldökzsinórod a világhoz. Ekkor kezdesz már csak félig figyelni a gyerekre. Ekkor hagyja el a szádat egyre többször, az üres ’Ahha’ ’Igen, figyelek!’ ’Ügyes vagy!’ válasz. Eltölthetsz így vele napokat, éveket, de ezt minőségi együttlétnek nehezen nevezhetjük.

Miért?

Persze nem lehet folyton, az összes antennánkkal a gyermekeink felé figyelve létezni, de nem is kell! Életünk választott vagy kényszer szülte tényezők miatt halad saját medrében is és bizony hiába vagyunk anyukák, más feladatok is elszólíthatnak. A gyerekek persze mindent megéreznek, minden rezdülésünket leveszik. Miért? Mert nekik a nyiladozó világ mellett a legnagyobb fókuszuk, életük alfája és omegája mi, a szülei vagyunk, életül első éveiben kétséget kizáróan.

Ha ő kevésnek érez, jelez hanggal, van tünettel, így jó rájuk más szemmel is nézni, hisz minket, az aktuális állapotunkat is visszatükrözhetik.

Az oxigénmaszk

Miért hasznos minőségi időt tölteni gyermekünkkel? Mondhatnám, hogy elsősorban a gyermek miatt, de néha azt érzem a szülőnek nagyobb szüksége van arra, hogy egy fókuszt tartson, ami kire másra, ha nem a számára legfontosabb életre, gyermekére irányul. Amikor először repültem a gyerekekkel a légiutas kísérő elmondta, hogy ha valami baj lenne és kiugrik az oxigénmaszk, elsőként magamra tegyem fel azt, majd miután én rendben vagyok, jöhetnek a gyerekek.

Valahogy a szülőségben is van egy ilyen oxigénmaszk, ami egyszercsak elénk ugrik. Jelez a gyerek vagy sajátmagunk fizikai diszkomfortja érezteti velünk, hogy az a kötelék, mely szülőt és gyermeket összeköt, lazulni látszik. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha gyermekeink felé fordulunk és csak rá figyelünk. A közösen töltött minőségi idő, mint egy jó oxigénmaszk helyre ráz elsőként minket, majd a mi visszanyert belső egyensúlyunkat látva, a gyermek is kisimul.

Milyen programok adnak minőségi időt a gyermekünkkel? A galériánkba összegyűjtöttem.