"Ahol minden gramm számít" - A PICi babák és a koraszülött osztály - egy ikres anya szemével

"Ahol minden gramm számít" - A PICi babák és a koraszülött osztály - egy ikres anya szemével

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

G

Gyerekként minden hónapban mennünk kellett a kórházba, hogy megkapjam az immunerősítő injekcióimat. Anyukámmal közösen ez a látogatás, már szeánszként, olajozottan ment. Én egy kicsit hisztiztem néha, hogy nem akarok szurit, Ő pedig mindig beígért a bátorságomért cserébe egy fincsi, kórházas gépi kakaót. Amikor a gyermekrendelőbe igyekeztünk, át kellett mennünk a koraszülött osztály folyosóján, ahol én mindig kíváncsiskodva nézegettem befelé az ablakon, hogy vajon miért fekszenek azok a pici babák az üvegdobozkákban. Nem gondoltam volna, hogy jó pár év elteltével, egészen közel kerülök az inkubátorokhoz, olyannyira, hogy még meg is simogathatom majd az üvegburákat, miközben a saját, alvó gyermekeimet nézem közben.

A folyamatosan sípoló készülékek hangját, az aggódó tekinteteket és a félelemtől való összerezzenést, amikor bejeleznek a gépek, lehetetlenség megszokni. És még a mamaszobában ücsörögve is kiráz tőlük a hideg, amikor utolérnek ezek a hangok.

A kórházban töltött napok alatt gyakran ébredtem a szaturáció számláló kellemetlen hangjára, amikor valamelyik csöppségnél kimaradt egy-egy levegővétel. Ilyenkor csak reménykedtem, hogy nem komoly a probléma és mindegyik baba rendben van, beleértve az én két-két kilós gyermekeimet is.

Olykor az ágyhoz kellett magamat „szögeznem”, hogy ne rohanjak az osztály ajtajához leskelődni, így mantrámmá vált a kórházban töltött napjaink alatt: "Nincs velük semmi gond, vigyáznak rájuk, rendben vannak!"

A lányok a 35. hét elején gondolták úgy, hogy itt az ideje világot látni, ezért a csordogáló magzatvíz mellé tüdőérlelő injekciót kaptam, amikor beérkeztünk a választott kórházba, hogy akkor jöttem szülni. Ők pedig azonnal mentőt hívtak és átszállítottak egy másik intézménybe, ahol a koraszülöttség miatt el tudták látni az ikreket. Azt hiszem, azt a mentőben töltött pár percet sosem felejtem el. Fogalmam sem volt hová megyünk, mi lesz a tervezett szülésemmel és mi fog egyáltalán történni.

Nagyjából volt fogalmam arról, hogy mit jelent a koraszülöttség, tisztában voltam a tényszerű dolgokkal, de azt nem sejtettem, hogy egyszer én is az inkubátorok felett izgulok majd a lányaimért és az ezzel járó lelki megterhelésre egyik szakirodalom sem készítheti fel az embert.

Bár Dorka és Sára nem számítanak a szó szoros értelmében koraszülöttnek - legalábbis én nem szeretek erre gondolni -, hiszen bőven 2 kilós súllyal jöttek a világra, Dorka bekékülése, majd Sára kezdeti légzési nehézségei miatt hálát adok a sorsnak, hogy végül olyan helyen születtek meg, ahol azonnal a megfelelő ellátásban részesülhettek.

Szeretném külön kiemelni, hogy mennyire tisztelem a koraszülött osztályon dolgozó nővéreket és orvosokat, akiknek sohasem fogy el a mosoly és a biztató szó a tarsolyukból, ha az aggódó szülőkről vagy a PICi babákról van szó. A hozzájuk hasonló szakemberek önzetlen, áldozatos és emberséges munkája miatt rengeteg baba kerülhet haza épségben a családjához, melyről az osztály folyosóján kitűzött sok-sok képeslap és köszönőlevél is hűen tanúskodik. Köszönöm/ köszönjük Nekik ezúton is, hogy vigyáztak a lányokra és bent tartózkodásunk ideje alatt - volt az bármilyen keserű is számomra olykor- megtanítottak jó pár fogásra, közöttük arra is, hogy ne remegjek, mint egy nyárfalevél, amikor az egyik, pici madárkához hasonlító gyermekemet a karomba veszem, vagy arra, hogy ne adjam fel a szoptatásba vetett hitemet és tartsak ki, bármilyen probléma is merül fel.

Két hétig éltem a lányokkal, koraszülött babákkal és anyukáikkal a Péterfy kórház PIC osztályán, mely időszak nagyon megrázó és egyben tanulságos is volt a számomra.

A napunk fél hétkor kezdődött hivatalosan az első szoptatási időponttal és este a fél tízes etetéssel záródott. A reggeli időpontokban általában én, mint egyedüli bent lakó anyuka mosakodtam be a kislányaimhoz és csendesen üldögéltem velük egy kórházi széken a szopis párnámmal. Szerettem ezeket az időpontokat, olyan meghitt volt és nyugis, amikor elfelejthettem a félelmeimet. Csak én voltam és a szuszogásuk. Ahogy telt-múlt a nap, egyre több anyuka érkezett látogatóba a gyermekéhez. Aprócska babákat ringattak és etettek, vagy énekeltek nekik, miközben egyre csak reménykedtek, hogy ez a nap hoz valami pozitív változást, egy kis előrelépést, ami reményt ad arra, miszerint hamarosan már a gépek sípolása és az összebújást akadályozó csövek nélkül ölelhetik majd magukhoz a babáikat.

A koraszülött osztályon minden gramm számít, minden csepp anyatej, amivel az infúziós adagokat le lehet csökkenteni és minden lélegzetvételnyi oxigén, amit a gyerkőc egyedül tud venni, a szonda segítsége nélkül. Amikor egy baba kikerül az inkubátor melegéből kiságyba, a szülők szeme elhomályosodik, hiszen ez a hétköznapinak tűnő dolog egy korababának már-már a célegyenest jelenti a hazavezető úton.

A kislányaim végül császármetszéssel látták meg a napvilágot, hiszen a helyezkedésük nem biztosította, hogy komplikációktól mentesen megszülethessenek, így amikor először jutottam le a műtét után hozzájuk, még tolókocsival érkeztem és az inkubátorban látva őket bevallom, elfogott a félelem.

A koraszülött babákhoz érdemes mindig pozitív érzelmekkel érkezni, hiszen a gyerekek megérzik a szülőkön, ha szomorúság bujkál bennük. Egészen a második napig tudtam magamat tartani, majd egyik este, amikor kijöttem a látogatásról a kórház egyik félreeső sarkában adtam ki magamból azokat a könnyeket, melyeket az idegeskedés, aggodalom és az a szorító érzés okozott, ami a szívemet markolta, akárhányszor beléptem a PIC-re. Nem erre számítottam, amikor a várandóságom hónapjaiban az első találkozásról és az anyává válásomról álmodoztam.

Ott feküdtek a lányaim az üvegbúra alatt, mint két királylány az óvó-védő palotájában, annyi szépséghibával, hogy egyikük orrából a szonda csöve vezetett ki, apró karjába infúzió csepegett és mind a két lány lábán pedig pirosan világított a szívműködésüket és a légzésüket figyelő műszer érzékelője.

Tudom, hogy anyuka létem hosszú és rögös útján még ezerszer fog hasonlóan összefacsarodni a szívem az oltások és betegségek idején, de látni, ahogy a hasamban melengetett gyermekeimnek kék és lila színekben pompázik a karja és a fejecskéje a tűszúrások nyomán, nagyon megviselt a kezdeti időszakban.

Nem tudom, hogy más, anyukák vajon hogy viselik ezt. Csak sejtem, hiszen rengetegszer bólintottunk egymásra és köszöntünk csendesen, amikor a védőköpenyeinkért igyekezve összetalálkoztunk a gyerekek szobái előtt. Láttam a tekintetüket, amikor bepillantottak a babáikra még utoljára, mielőtt hazamennének és éreztem a sóvárgást, amikor minden jót kívánnak azoknak az anyukáknak és gyermekeiknek, akik már hazafelé készülődtek.

Sok anyukával volt alkalmam beszélgetni, és a történeteik révén először is hálát adtam a védőangyaloknak, hogy velünk voltak, amikor a lányok születtek, hiszen szerencsésen alakultak a dolgok. Nagyon gyorsan kikerülhettek az inkubátorból a kiságy melegségébe. Őszintén felnéztem ezekre az édesanyákra, hiszen minden nap fáradhatatlanul jöttek és látogatták a babáikat és kitartóan hozták nekik az összegyűjtött anyatejet, aminek minden cseppje aranyat ér az osztályon.

14 napot töltöttünk a koraszülött osztályon, ami számomra nagyon nehéz időszak volt, így egyáltalán nem szégyelltem az örömkönnyeimet és boldogan csomagoltam össze a holmimat és a lányaimat, miközben továbbra is reménykedő anyukákat hagytam magam mögött a jókívánságaimmal.

Egy babának és szülőjének sem kívánom, hogy valaha a koraszülött osztály, amúgy jóindulatú melegségét kelljen éveznie, de ha mégis úgy hozná a sors, akkor azt kívánom, hogy higgyetek a babákban! Olyan erős és kitartó harcosok szuszognak azokban - a gyerekként még oly titokzatos -inkubátorokban, hogy álmukban még a hétfejű sárkányt is legyőznék, hogy végül a kastély legfelső tornyába eljutva boldogan bújjanak az anyukájuk ölelésébe.

Ők is tudják, milyen koraszülött gyermek szülőjének lenni:

Nézd meg a galériánkat>8 kép
Híres szülők, akiknek koraszülött gyermeke született
Tovább olvasok
Kép
Veszélyben a nemzőképesség! - 5 szokás, amiről mindenképpen szoktasd le a párod, ha babát szeretnétek!

Nagyjából 100 nap szükséges ahhoz, hogy kifejlődjenek és megérjenek a spermiumok. Ennyi ideig tart, míg a leendő gyermeked apja javítani tud nemzőképességén, feltéve, ha felhagy pár rossz szokással.

Kép
Lehet, hogy Covidos vagy? Így készülj fel a PCR-tesztre testileg és lelkileg

Mutasson valaki olyan embert, aki könnyedén beül a fogorvosi székbe vagy egyszerűen túllendül a másnap esedékes nőgyógyászati rákszűrés gondolatán? Ezeknél a beavatkozásoknál legalább tudjuk mire számíthatunk, mert már korábban átéltünk ilyen procedúrát. Ellenben a Covid-teszt egy merőben új tapasztalás. Viszont tehetsz néhány lépést annak irányába, hogy testben és lélekben felkészülten érkezz meg a PCR-tesztre.

Kép
Mennyit igyon egy iskolás korú gyerek?

Legyen szó bármilyen évszakról, mindig oda kell figyelni a gyermekek folyadékbevitelére. A hidratációnak nem csak sport vagy mozgás közben, de a számítógépek előtt ülve is fontos szerepe van. Nagy-Parádi Tímeát, az Absolute Live táplálkozási szakértőjét kérdeztük.

Kép
Pokorny Lia: „Valódivá kezdhetnénk válni, valódi örömökkel és valódi célokkal”

Mintha barátnők lennénk, olyan közvetlenül és őszintén mesél magáról és a világról. Egy másfajta boldogságról, amelynek a küszöbén állunk. Arról, hogyan tesz rendet a járvány hatására az életében. A színésznő, aki 2020. november 24-én az online Éva Psziché Est vendége lesz, beavat a félelem és a nyugalom, az egyedüllét és a kiteljesedés titkaiba.

Kép
A karácsony nem marad el, jöhet a dekor!

Ünnepi dekorációk a minimalistától a romantikusig, amik csak rád várnak. Meghitt és csodákban gazdag készülődést kívánunk!

Kép
Napi horoszkóp november 23.: a Skorpiók sodródnak az árral, a Nyilasok szeretik betartani az ígéretüket

A hét első napján is érdemes elolvasnod a horoszkópod, hisz ismét izgalmas üzeneteket tartogatnak az egyes csillagjegyek!

Kép
Mire jó a rágózás? Meglepő érdekességek, amiket nem sokan tudnak

A rágógumi cukormentes változata több szempontból is jó hatással lehet a szervezetedre; persze csak ha ésszel fogyasztod. Ha viszont rendszeres gyomorbántalmaid vannak, nem árt az óvatosság.

Kép
Ne utáld annyira! 5 ok, amiért időnként érdemes kelbimbót enned!

Nagyon sokan az elég erőteljes íze miatt teszik tiltólistára a kelbimbót, pedig jól elkészítve és a megfelelő dolgokkal kombinálva csodás kiegészítője lehet az egészséges étkezésnek.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem