„A pandémia jogi és pszichológiai értelemben éppúgy válsághelyzetet előidéző katasztrófának minősül, mint egy földrengés vagy egy tömeges közúti szerencsétlenség. Meglepőnek tűnhet, de egy járvány kitörésére pontosan úgy reagálunk, mint bármilyen más katasztrófára: megijedünk, pánikba esünk, a tetteinket pedig jó ideig az érzelmeink vezérlik és nem a racionális gondolkodás”- magyarázza a téma szakértője, V. Komlósi Annamária, az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék címzetes egyetemi tanára.

Mi a közös egy hatalmas földrengésben és a covid-19 járványban?

Mindkettő előidézi az addig megszokott „rend” felbomlását, ez pedig az emberekből általában zavarodottságot, nagyfokú bizonytalanságérzést vált ki és gyakori a teljes kontrollvesztés is.

De akkor miért nem merünk változtatni és új sémákat létrehozni? A szakértő szerint a negatív spirálnak csak úgy vethetünk véget, a kiutat csakis akkor találjuk meg, ha nem a korábbi életformánkat akarjuk görcsösen visszaállítani, hanem adaptálódunk a jelen helyzethez, tanulunk az elmúlt időszak hibáiból és nyitunk az újdonságok felé. Már csak azért is, mert a közel másfél éve tartó bizonytalanságnak még mindig nincs vége, a szakemberek szerint ugyanis éppen a negyedik hullám küszöbén állunk.

Mit vett el tőlünk a járvány három eddigi hulláma?

Az első hullám a mobilitásunkat, a szabadságunkat és az önállóságunkat vette el. Mindannyian nehezen fogadtuk el, hogy nincsenek többé baráti összejövetelek, munkahelyi meetingek (legfeljebb csak online, azt pedig jól tudjuk, hogy nem ugyanaz), szenvedtünk a bezártságtól, a vírus terjedését megakadályozandó (és teljesen jogos) korlátozásoktól és összességében attól, hogy addig jól bejáratott, kényelmes életünk a feje tetejére állt.

Sokan veszítették el a munkájukat, barátságok szűntek meg, az egyedülállók számára pedig csupán egyetlen lehetőség maradt az ismerkedésre: az online randevú.

„A második hullám már a fiatalabb korosztályt is nagyon érzékenyen érintette. Míg az első karantén idején talán még kicsit élvezték is, hogy nem kell suliba járni, a másodikban már teljesen elfáradtak. Mindenki egyre nehezebben tűrte az önállósága elvesztését, és sajnos a legtöbbünknek már lettek veszteségei is: kinek a munkahelye, kinek valamelyik családtagja, rokona, barátja. Kifáradtunk. A még mindig tartó bizonytalanságot úgy próbáltuk elviselni, hogy ahol csak lehetett, kezdtük a saját kezünkbe venni a sorsunk irányítását, és igyekeztünk a szabályok lazulását maximálisan kihasználni.A lazuló karantén-szabályok és a karantén-fáradtságból is adódó fegyelmezetlenségek nyomán beköszöntött a sok halálesettel induló harmadik hullám. A túl hosszan tartó válság-időszak elmélyítette a bizonytalanságot.”- magyarázza Annamária.

Az emberek többsége most ismét a teljes felszabadulást várja, és úgy tűnik, hogy szeretnék teljesen kitörölni az emlékezetükből az eltelt másfél év nehézségeit, de úgy tűnik, ennek még nem jött el az ideje, hiszen, ha hihetünk a virológusoknak, már nyakunkon a negyedik hullám, ami még nem tudjuk, mit hoz.

És mit tanultunk az eltelt időszakból?

Világszerte kutatják, hogy a pandémia egymást követő hullámai hogyan hatottak az emberekre. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy lelkileg mindenkit erősen megviselt a máig tartó bizonytalanság, és az új életformák kialakítása. Pozitív viszont, hogy a tudományban felgyorsultak a járvány megállítását célzó kutatások, és tömegesen elterjedt az online kapcsolatot biztosító eszközök használata. Sokan kezdtek el új készségeket elsajátítani, és egymást támogatva próbálták stabillá tenni az életüket. Kialakult az alkalmazkodásnak egy fejlődést biztosító iránya.

A Cofidis Hitel Monitor friss kutatása szerint például a digitális érettség sok területen több évet ugrott előre az időben, ugyanis a magyarok 40 százaléka próbált ki új online szolgáltatásokat az elmúlt évben.

"A kísérletezők háromnegyede elégedett: legalább egyet a jövőben is használni fog. Az új dolgok elfogadása erősen életkor-, és élethelyzet függő. Az idősebbek sokkal lassabban vesznek át új megoldásokat még akkor is, ha azok segítik a mindennapjaikat, míg a fiatalabbak, és főleg az aktív dolgozók, akiknek a munkájukhoz is szükségesek az új formák, hamar megszokták ezeket. Ám ha újra veszélytelen lesz a személyes kapcsolattartás, közülük is többen ahhoz térnének vissza."- derül ki a kutatásból.

V. Komlósi Annamária szerint még a "rugalmatlanoktól” is érdemes tanulni. Köztük vannak ugyanis magasabb arányban azok, akik a szigorú járvány-szabályok feloldásakor nem ugranak azonnal fejest a teljes szabadságba. Felismerve, hogy a járvány terjedése körül még mindig sok a bizonytalanság, ha veszélyesnek ítélnek egy helyzetet, akkor ismét felteszik a maszkot, figyelnek a távolságtartásra és a higiénés szabályokra.

Van tanulság?

Természetesen, van! A pandémia felszínre hozta, hogy korunk emberei és társadalmai miben sérülékenyek és miben erősek. A bizonytalanság elhamarkodott, érzelmi döntésekre sarkallhat. A kontrollvesztés szorongást, indulatokat és bizalmatlanságot gerjeszthet. Ugyanakkor az emberi kreativitás, találékonyság és főleg az együttműködési készség a legnehezebb helyzetekben is segíti az alkalmazkodást.

„Ne a korábbi életformánkat akarjuk visszaállítani! A múltból is és az új helyzetből is a legjobb tapasztalatokat vigyük tovább! Éljünk tudatosabban, és merjünk változni! Ez a túlélésünk kulcsa”- tanácsolja V. Komlósi Annamária.

A negyedik hullám már a küszöbön áll és a szakértők szerint a delta variáns rakétasebességű terjedése robbantja be. Mit érdemes tudni erről a vírus mutációról? Nézd meg galériánkban!