Ezt lehet te is elmondhatod: „A legfurcsább diákmelók, amik a munka megbecsülésére és önmagam tiszteletére tanítottak”

Borítókép: Ezt lehet te is elmondhatod: „A legfurcsább diákmelók, amik a munka megbecsülésére és önmagam tiszteletére tanítottak” Forrás: Getty Images
Diákmunka, ami még nem az utad, de valamire akkor, és lehet a jövőben hasznodra válhat. De hogy ilyen melók vannak?? Vannak!

Gyorsétteremben kasszás vagy szendvics összeállító munka, nyáron bolti eladóként eltöltött 1-2 hónap, statiszta meló, koncerten kontroller vagy épp adatfeltöltés egy multinál. Ezek átlagos diákmunkák, amik közé én még besorolnám a boríték címkézést is, amiben egyszer egy napig volt is részem, aztán elmenekültem. Ám számtalan nyaramból töltöttem el egy-egy hónapot így-úgy fagyizóban, butikban eladóként, irodában, bankban hozom-viszem munkában, de voltam még koncerten ajtónálló is. Ó, ezek a diákmunkák isteniek voltak! Ezekből vettem farmert, cipőt, menő pólót.

De azon túl, hogy megtanultam, a pénz nem terem a hátsó kertben és bizony, ha valamit szeretnék, akkor azért vállalnom és teljesítenem kell feladatokat, a diákmelók azt is megmutatták nekem, hogy mi az a terület, ahol el tudnám magam képzelni, mint munkaerő (vagy épp nem).

Végül egyik helyen se kötöttem ki, viszont nagyon megtanultam a sorrendet: tanulás, gyakorlat, elszántság, maximális érdeklődés a terület iránt, félgőz helyett teljes kakaó és aztán jön az álommeló ..vagy valami olyasmi.

A minap egy nagyon jó barátnőmmel beszélgettem. Témához passzolóan elárulom, egy képzésen, majd az azt követő munka során barátkoztunk össze. Nem, ez már nem diákmunka volt, de erősen útkeresős szagú időszak volt ez mindkettőnk életében.

A barátnőm tipikusan az az ember, akire bőven lehet mondani, hogy minden volt, csak akasztott ember nem.

Útkereső, bátor, határozott csaj, tele elképzelésekkel, amiket nem fél megvalósítani. És most jön a lényeg: arról beszélgettünk, hogy ki hogyan érzi magát most a munkájában, aztán egy ponton elkezdte mesélni, hogy milyen melókat vállalt be az egyetem alatt, míg meg nem lett a közgazdász diplomája. Olyanokat mesélt, hogy konkrétan le kellett parkolnom az autóval, mert úgy röhögtem.

’Léteznek ilyen munkák?’ – futott át az agyamon, de írd és mondd, igen és ezt egy ember próbálta ki a diákévei alatt.

Galériánkban hiánytalanul jöjjenek a furi diákmelók