A gyerekbarátságok 4+1 nagy mérföldköve

családom,kölyök,gyerek,barátság Forrás: Getty Images
Robert Selman amerikai pszichológus, a gyermekkori szociális fejlődés szakértője, egy ötfokozatú keretrendszert állított össze, amely alapján jobban megérthetjük a gyerekbarátság fejlődéslélektanát.

A cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg először.

A különböző gyerekkorosztályok egészen másképp élik meg a baráti viszonyt. Az a tény, hogy egyre inkább képesek lesznek a sajátjuk mellett mások szempontjait is átlátni és elfogadni, egyre nagyobb mélységekkel gazdagítja kapcsolódásaikat. Az életkorok között az egyes szakaszokban akadnak átfedések, aminek az az oka, hogy a gyermekek nem egyformán érnek, habitusuk, otthonról hozott mintáik, környezetük erősen hatással van a kapcsolódásaik minőségére.

Már egy hat hónapos gyereket is felvillanyoz, ha meglát egy vele egykorú társat. Mosolyog, gügyög, felhívja magára a másik baba figyelmét. Akár azzal is próbálkozhat, hogy közelebb másszon hozzá, általában azonban felfedezendő játékszerként tekint rá.

Ideiglenes játszótársak / „Én így akarom” szakasz

Hozzávetőleges életkor: 3–6 éves

A gyerekek ebben a szakaszban alkalom szülte társakkal jönnek össze, a barátság pedig a közös játékról szól. Választásuk során az az elsődleges szempont, ki tartózkodik a közelükben adott pillanatban, illetve szeretne-e a másik ugyanazzal a dologgal foglalkozni, mint ők. Ezen a szinten a gyerekek csak erősen korlátozott mértékben képesek mások szempontjaival azonosulni. Azt hiszik, hogy mindenki hozzájuk hasonlóan gondolkodik, ezért rendszerint felzaklatja őket, amikor kiderül, hogy valamelyik játszótárs véleménye eltér a sajátjuktól. Az „én így akarom” szakaszban a gyerekek egyes társaikat egyértelműen jobban kedvelik a többieknél, a lojalitás azonban nem erősségük. Egy hároméves például minden további nélkül kijelenti: „Ma nem vagy a barátom!”, és ehhez csupán annyi kell, hogy másik valamiben ne értsen egyet vele.

Habár napról napra vagy akár pillanatról pillanatra változhat, mennyire ragaszkodnak egy-egy társukhoz, az óvodáskorú gyerekek az idő előrehaladtával mégis mutatnak bizonyos következetességet a barátkozás terén. Selman arra jutott, hogy azoknak az óvodásoknak, akik egymást a barátjuknak mondták, hatvan százaléka még fél év elteltével is jóban volt egymással.

Egyoldalú támogatás / „Mi a hasznom nekem ebből?” szakasz

Hozzávetőleges életkor: 5-9 éves

Ebben a szakaszban a gyerekek már megértik, hogy a barátság túlmutat a pillanatnyi érdekeken, ám még mindig gyakorlatias szempontok vezérlik őket. Barátjuknak tartják azokat, akik kedvesek hozzájuk – például osztoznak velük az édességen, helyet foglalnak számukra a buszon, vagy ajándékokkal lepik meg őket. Az is barát, akinek a révén be lehet kerülni egy társaságba, részt lehet venni a jó játékokban. Ebben a szakaszban már fontosak az egykorú társak. Akár egy kevésbé kedves személyiségű gyerek szeszélyei is elviselhetőek, ha ez az ára, hogy ne kelljen egyedül maradni. Előfordul, hogy a barátságot alkualap: „Ha ezt megcsinálod nekem, a barátod leszek!”, vagy „Ha nem csinálod meg, nem leszek a barátod!”

2. Kétirányú, de csak a jó dolgokban osztozó együttműködés / „Tartsd magad a szabályokhoz” szakasz

Hozzávetőleges életkor: 7–12 éves

A hét–tizenkét éves gyerekek a sajátjukon kívül már a barátjuk szempontjait is képesek figyelembe venni, de többnyire csak akkor, ha erre nem egy időben van szükség. Amennyiben a szempontok egymással ütköznek, azt a felek a személyük ellen irányuló támadásnak élik meg, mert az árnyalatoknak még alig jut hely a másik megítélésében. Ebben a szakaszban a gyerekek fókuszában az igazságosság és a kölcsönösség áll, ám ezekről rendkívül merev, „valamit valamiért” felfogásban gondolkodnak. Ha valami jót tesznek a barátjukért, elvárják a viszonzást. Ha ez nem történik meg, a barátságnak könnyen vége szakad. A „tarts magad a szabályokhoz” szakaszban a gyerekek hajlamosak az ítélkezésre mind önmaguk, mind mások felett. Szésőségesen kritikusak tudnak lenni önmagukkal szemben, és meggyőződésük, hogy a külvilág is ugyanilyen szigorúan ítéli meg őket. Például: „Senkinek sem fogok tetszeni, mert ronda a hajam!” Könnyen elkapja őket az irigykedés, és a beilleszkedés fontos feltételének tartják, hogy pontosan ugyanolyanok legyenek, mint a társaik. Ebben a szakaszban a gyerekek gyakran „klubokat” alapítanak, melyekben a tagság feltétele különféle szabályok betartása, és a nem klubtagokkal való távolságtartás. Ezek szövetségek azonban rendszerint rövid életűek.

A két-három évesek időnként meghatóan kedvesek egymáshoz. Például amikor sírni látják valamelyik pajtásukat, vigaszként mondjuk odanyújtják neki kedvenc takarójukat, ami bizonyítja, hogy képesek a saját érdekeiken kívül másokét is felfedezni.

3. Bensőséges, kölcsönös kapcsolat. /„Törődés és osztozkodás” szakasz

Hozzávetőleges életkor: 8–15 éves

család,kölyök,gyerek,barátság
Forrás: Getty images

Ebben a szakaszban a barátok segítenek megoldani egymás problémáit, megosztják a legmélyebb gondolataikat és érzéseiket, amelyekről senki másnak nem beszélnek. Tudják, hogyan kössenek kompromisszumot az összetartozás érdekében, és anélkül tesznek szívességeket egymásnak, hogy számon tartanák a „tartozást”. Őszintén fontos számukra a másik boldogsága. Ebben a szakaszban nem ritka, hogy a barátok annyira ragaszkodnak egymáshoz, mintha „összenőttek” volna – bár inkább a lányokra, mint a fiúkra jellemző ez a fajta kizárólagosság. Ebből következően képesek mélységesen megbántódni, ha a legjobb barátjuk egy másik gyerek társaságát választja.

A cikk további részét a famiily.hu oldalon olvashatod.

És azt tudod, hogy milyen jelek utalnak a mérgező barátságra?