A férjem nem egy született apa, így gyereket és apát is nekem kellett nevelnem

A férjem nem egy született apa, így gyereket és apát is nekem kellett nevelnem
Forrás: Fotó: Unsplash/Kelly Sikkema

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

Az anyai ösztön többnyire egy létező jelenség, de mi a helyzet az apai ösztönnel? És mit tegyünk, ha a férjünk szívét nem, hogy nem dobogtatja meg az újszülött gyermeke, de egyenesen menekül tőle, a vele járó feladatokkal otthonról? Sokunk története ez, ám mostani történetünk főszereplője, Niki nem törődött ebbe bele. Eltökélte, hogy apát farag a férjéből, hogy gyermeke teljes családban nőjjön fel, így a szülés után nem csak a gyereknevelésbe, hanem az „apanevelésbe” is belekezdett.

„Életemben talán akkor láttam először és utoljára sírni a férjemet, amikor megszületett a kislányunk. Azt mondta, hogy soha nem volt még olyan boldog, mint akkor, ott, hogy úgy érzi, kerek az élete. Örültem, mert én is erre vágytam, egy kék szemű, copfos kis szőke kislányra, akivel bejárjuk a világot, akivel öröm és kacagás lesz az élet, akivel hárman mi leszünk a tökéletes, boldog család.

Egy gyermek érkezése azonban igencsak felrúgja a párok életét – bár ezzel valószínűleg nem mondok újat senkinek. De tényleg nem olyan rózsaszín, habos-babos minden, mint ahogy a Hollywoodi filmekben látjuk. Nem alvás, sírás, fogzás, hasfájás, ingerszegény élet, szülés utáni depresszió, mellgyulladás... mindez megfejelve egy jókora magányossággal, pláne, ha nincsenek a közelben se rokonok, se barátok. Így jártam én is, mivel a férjem munkája miatt a pici születése előtt pár hónappal egy vidéki nagyvárosba kellett költöznünk.

Nem is lett volna ezzel semmi gond, hiszen nem csak én, de a férjem sem ismert senkit. Sokat beszéltünk is róla, hogy talán nem is baj, hiszen itt lesz a kisbabánk, akivel úgyis sokat kell foglalkozni, nem lesznek kollégák, barátok, rokonok, akik majd „elvonnák” a figyelmünket – de leginkább a férjemét. De leginkább az idejét is tőle, tőlünk, a gyermekétől, a családjától.

Csakhogy miután megszületett Blanka, a férjem hirtelen sokkal elfoglaltabb lett. Kitalálta, hogy elkezd intenzív hétvégi nyelvtanfolyamra járni, amire a saját bevallása szerint nagy szüksége van a munkája miatt, hogy szintet léphessen és hogy többet kereshessen. Ez pedig fontos – mondta, hiszen az én fizetésem ugye kiesett, viszont egyel több éhes szájat kellett etetni. Úgyhogy minden hétvégén, délelőtt 9-től délután 5-ig nyelvtanfolyamon volt. Aztán szép lassan hétköznap is megsokasodtak a túlórával végződő napok számai.

Az „apa napjain” is alig volt itthon, mindig volt valami ürügy, valami elintéznivaló, ami miatt el kellett ugrania. Ha más nem, edzeni, mert 2 év kihagyás után azt is kitalálta, hogy mikor máskor, ha nem most: nagyon kigyúrja magát. Így amikor nem angolozott, vagy túlórázott, akkor edzeni járt.

Ám amikor nagy ritkán itthon volt, akkor sem vettem nagy hasznát. Nem fürdette Blankát, mert félt, hogy kiejti a kezéből. Nem pelenkázta, mert félt, nehogy véletlenül túlságosan megszorítsa a pelust, kárt okozzon benne. Az első hónapban maximum annyit volt a kezében a gyerek, amíg picit ringatta és elaltatta és tette is be a kiságyba vagy adta oda (vissza) nekem.

Egy hónapos volt a kislányunk, amikor egy este nem bírtam tovább.

Közelgett a fürdetési, altatási idő. Akkor épp egy hete nem tudtam megmosni a hajam, a lakás, a konyha úszott, a pici sírt, én fáradt voltam, ő meg „véletlenül itthon volt”, de mégis hol a telefonját, hol pedig a távirányítót nyomkodta.

És akkor megengedtem a fürdővizet, fogtam a gyereket és odaadtam neki. „Mostantól te fürdetsz. A víz kész, viheted.” – mondtam neki és kimentem a konyhába. Tudta, hogy mit kell csinálnia, hiszen látta már, mutattam már neki. Nem is egyszer.

Ez volt az első lépés.

Aztán az egyik hétvégén elmaradt a tanfolyam. Kihasználtam a kínálkozó lehetőséget: megszoptattam a kislányunkat, felöltöztettem, hogy ezzel se legyen gondja, majd mondtam Balázsnak, hogy vegye a cipőjét, mehetnek egyet sétálni. „Te nem jössz?” – kérdezte. „Nem. Szeretnék melegen meginni egy bögre kávét, esetleg közben olvasni, megfürödni, pihenni kicsit. A babakocsiban mindig nagyokat szokott aludni, úgyhogy nagy sétára készülj.” – készítettem fel. Két óra múlva jöttek vissza, de úgy, hogy Blanka még mindig aludt. És ez idő alatt egy picit én is itthon, egyedül, kihasználva a csendet, a nyugit.

Rendszert csináltattam nem csak az esti fürdetésekből, de a közös sétákból is. Szükségem volt a segítségére, vagyis... nem, nem a segítségére. Hiszen ő az apja, ezek ugyanúgy neki is „feladatai” lennének, mint nekem. Persze, nem mindent tudott átvenni, hiszen Blanka szopizott, így nyilván én kellettem legtöbbször, de amihez nem volt szükség feltétlenül a melleimre, annál úgy voltam vele, hogy igenis Balázs is bevállalhatja, mégis csak az apja, nem csak magamnak szültem.

Sokáig nagyon mérges voltam rá, amiért ezt csinálta. Rá is nyomta a mi kapcsolatunkra is a bélyegét a viselkedése. Aztán egy nap leültem vele beszélgetni. Elmondtam neki, hogy úgy látom, menekül itthonról, hogy nem érzi itthon, velünk jól magát. Hogy azt szereti a legjobban, ha Blanka alszik, mert akkor nem kell csinálni vele semmit.

És akkor megtört a jég.

Bevallotta, hogy fogalma sincs, mit kezdjen vele. Hogy ha majd nagy lesz, és tud már beszélni, meg biciklizni, akkor nem lesz gond, de most egyszerűen nem tud vele mit csinálni.

„Te itthon vagy vele egész nap, 0-24-ben együtt vagytok, biztosan már a sírás hangjából tudod, hogy mi épp a baja. De nekem ez még nem megy. És rettegek, hogy valamit rosszul csinálok, hogy pont én teszek kárt benne.” – vallotta be a férjem.

Olvasd el ezt is!

Egyszerre lettem csalódott és mérges. Sok mindent nem tudtam persze én se, de valahogy az ösztöneimre hallgatva minden szép lassan jött és megoldódott. Ami meg nem, annak utána olvastam vagy kérdeztem. Azt hittem, hogy ez a férfiaknál, és így a férjemnél is így van, hogy a belső hang, az apai ösztönök segítenek. Lehet, hogy rosszul választottam, hogy az én imádott férjem nem egy született apa? Talán más férfiaknak, más apáknak azonnal ment ez, de nekem be kellett látnom, hogy az én gyermekem apjának ez nem jött zsigerből.

Nekem kellett segítenem neki, hogy megtanulja, hogyan legyen apa, hogyan legyen jó apa.

Igyekeztem türelmesebb lenni vele, hogy szívesen maradjon velünk otthon és ha így volt, akkor bármennyire is szerettem volna kihasználni, hogy egyedül lehessek, hogy picit pihenjek, mindent együtt csináltam a férjemmel. Megmutattam, hogyan lehet egy pár hónapos babával játszani, mit szeret, mit nem. Megmutattam, hogyan lehet úgy átöltöztetni vagy pelust cserélni, hogy ne sírjon rögtön. Aztán amikor nagyobb lett, megmutattam, hogyan kell megetetnie, így már abban is tudott segíteni. És szép lassan, egyre bátrabb és magabiztosabb lett és egyre kevesebbszer volt ténylegesen szükség a segítségemre.

Blanka már 2 hete volt 4 éves és imádja az apukáját. Az esték csak az övék, szinte csak Balázzsal hajlandó aludni, azt szereti legjobban, ha ő olvashat mesét. A hétvégéből is általában egy nap kettesben csak az övék, amit én ki is használok, és olyankor én tartok egy pihenős, feltöltődős napot magam számára.

Nem mondom, hogy könnyű volt az elmúlt 4 év, mert míg arra készültem, hogyan kell gyereket nevelni, sok könyvet olvastam, hogy a lehető legjobban csináljam, „apanevelési” könyvet még nem igazán találtam. Talán pár év múlva írok én, mert bár még Balázsnak van mit tanulnia, nagyon jó úton járunk, hogy tényleg mi legyünk a tökéletes, boldog család.

Apának lenni sem könnyű - ez tény. Hogy mennyire nem az? Íme néhány őszinte idézet apaságról - elgondolkodtató és egyben szórakoztató formában!

Nézd meg a galériánkat>12 kép
12 szupervicces és/vagy elgondolkodtató idézet az apaságról
Tovább olvasok
Kép
Hat éve hunyt el Robin Williams – 6 fotó, amivel a nagyszívű színészre emlékezünk

Nem számít, hogy a Jumanjiból ismered, a Jó reggelt, Vietnámmal lopta be magát a szívedbe, vagy a Holt költők társasága szerettette meg veled. Abban megegyezhetünk, hogy Robin Williams az utóbbi évtizedek egyik legmeghatározóbb színésze és komikusa volt. Hat évvel ezelőtt, a depresszióval folytatott hosszú küzdelme után, saját kezével vetett véget életének – ma rá emlékezünk.

Kép
11 pontban összefoglallható a valaha írt összes önsegítő könyv

Ha már több önsegítő könyvbe beleolvastál, feltűnhetett, hogy eléggé hasonlítanak egymáshoz. Ez nem véletlen! Cikkünkben összeszedtük azt a 11 tanácsot, amelyek szabad kombinációjából bármilyen önsegítő könyv előállítható.

Kép
Időszakos böjtölés Keto diétával kombinálva: hogy mi van?

Az utóbbi évek legelterjedtebb fogyókúrás módszerei között az élen jár a keto és az időszakos böjtölés, vagyis az intermittent fasting. Felmerül a kérdés, mi történik, ha a kettőt kombinálom - és egészséges -e egyáltalán ilyesmire vállalkozni?

Kép
Hogyan hullámzik a hangulat gyomorszűkítő műtét után?

Karcsúvá leszek a csőgyomor műtét segítségével, amin túlestem – miért vacak a kedvem mégis? Chips, csoki, sütemény – eddig ezt használtam, ha rossz volt a kedvem. És a dolog működött, hiszen mindegyik emeli a szerotoninszintet. Most viszont nem ehetek süteményt, nápolyit, mert a csőgyomor műtét utáni étkezés első heteiben még csak folyékony/pépes étrenden vagyok. Oké, a csoki beleférne a pépesbe, mert a szájban elolvad… De akkor is kibírom nélküle!

Kép
A legnagyobb felnőttfilm-szolgáltató a nőket is eljuttatná a csúcsra

Feltételezzük, hogy felébredtek reggel a pornóoldal igazgatóságában és rájöttek, hogy szép, szép ez a napi 115 millió oldalletöltés, de valami hiányzik.

Kép
Napi horoszkóp augusztus 10.: az Ikrek különleges sikerekre számíthatnak, a Nyilasok napját váratlan események határozzák meg

A hét első napján se feledkezz meg a horoszkópodról, hisz a csillagok ismét izgalmas üzeneteket küldtek!

Kép
Híres nők, akik olcsó ruhában jelentek meg a kamerák előtt: és mégis túlragyogtak mindenkit

Ők elsősorban azt viselik, amiben jól érzik magukat, és szerintük ez nem jelent egyet a drága darabokkal!

Kép
A barátnőm annak ellenére szereti a férjét, hogy az teljesen lecsúszott

Egy barátnőm történetét írnám meg. Nagyon bizarr irányba indult el az élete: szeretnék rajta segíteni, de mindent elhárít, és én nem tudom, tehetek-e bármit. Lehet, hogy semmit sem lehet már?

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem