A férjem nem egy született apa, így gyereket és apát is nekem kellett nevelnem

A férjem nem egy született apa, így gyereket és apát is nekem kellett nevelnem
Forrás: Fotó: Unsplash/Kelly Sikkema

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

Az anyai ösztön többnyire egy létező jelenség, de mi a helyzet az apai ösztönnel? És mit tegyünk, ha a férjünk szívét nem, hogy nem dobogtatja meg az újszülött gyermeke, de egyenesen menekül tőle, a vele járó feladatokkal otthonról? Sokunk története ez, ám mostani történetünk főszereplője, Niki nem törődött ebbe bele. Eltökélte, hogy apát farag a férjéből, hogy gyermeke teljes családban nőjjön fel, így a szülés után nem csak a gyereknevelésbe, hanem az „apanevelésbe” is belekezdett.

„Életemben talán akkor láttam először és utoljára sírni a férjemet, amikor megszületett a kislányunk. Azt mondta, hogy soha nem volt még olyan boldog, mint akkor, ott, hogy úgy érzi, kerek az élete. Örültem, mert én is erre vágytam, egy kék szemű, copfos kis szőke kislányra, akivel bejárjuk a világot, akivel öröm és kacagás lesz az élet, akivel hárman mi leszünk a tökéletes, boldog család.

Egy gyermek érkezése azonban igencsak felrúgja a párok életét – bár ezzel valószínűleg nem mondok újat senkinek. De tényleg nem olyan rózsaszín, habos-babos minden, mint ahogy a Hollywoodi filmekben látjuk. Nem alvás, sírás, fogzás, hasfájás, ingerszegény élet, szülés utáni depresszió, mellgyulladás... mindez megfejelve egy jókora magányossággal, pláne, ha nincsenek a közelben se rokonok, se barátok. Így jártam én is, mivel a férjem munkája miatt a pici születése előtt pár hónappal egy vidéki nagyvárosba kellett költöznünk.

Nem is lett volna ezzel semmi gond, hiszen nem csak én, de a férjem sem ismert senkit. Sokat beszéltünk is róla, hogy talán nem is baj, hiszen itt lesz a kisbabánk, akivel úgyis sokat kell foglalkozni, nem lesznek kollégák, barátok, rokonok, akik majd „elvonnák” a figyelmünket – de leginkább a férjemét. De leginkább az idejét is tőle, tőlünk, a gyermekétől, a családjától.

Csakhogy miután megszületett Blanka, a férjem hirtelen sokkal elfoglaltabb lett. Kitalálta, hogy elkezd intenzív hétvégi nyelvtanfolyamra járni, amire a saját bevallása szerint nagy szüksége van a munkája miatt, hogy szintet léphessen és hogy többet kereshessen. Ez pedig fontos – mondta, hiszen az én fizetésem ugye kiesett, viszont egyel több éhes szájat kellett etetni. Úgyhogy minden hétvégén, délelőtt 9-től délután 5-ig nyelvtanfolyamon volt. Aztán szép lassan hétköznap is megsokasodtak a túlórával végződő napok számai.

Az „apa napjain” is alig volt itthon, mindig volt valami ürügy, valami elintéznivaló, ami miatt el kellett ugrania. Ha más nem, edzeni, mert 2 év kihagyás után azt is kitalálta, hogy mikor máskor, ha nem most: nagyon kigyúrja magát. Így amikor nem angolozott, vagy túlórázott, akkor edzeni járt.

Ám amikor nagy ritkán itthon volt, akkor sem vettem nagy hasznát. Nem fürdette Blankát, mert félt, hogy kiejti a kezéből. Nem pelenkázta, mert félt, nehogy véletlenül túlságosan megszorítsa a pelust, kárt okozzon benne. Az első hónapban maximum annyit volt a kezében a gyerek, amíg picit ringatta és elaltatta és tette is be a kiságyba vagy adta oda (vissza) nekem.

Egy hónapos volt a kislányunk, amikor egy este nem bírtam tovább.

Közelgett a fürdetési, altatási idő. Akkor épp egy hete nem tudtam megmosni a hajam, a lakás, a konyha úszott, a pici sírt, én fáradt voltam, ő meg „véletlenül itthon volt”, de mégis hol a telefonját, hol pedig a távirányítót nyomkodta.

És akkor megengedtem a fürdővizet, fogtam a gyereket és odaadtam neki. „Mostantól te fürdetsz. A víz kész, viheted.” – mondtam neki és kimentem a konyhába. Tudta, hogy mit kell csinálnia, hiszen látta már, mutattam már neki. Nem is egyszer.

Ez volt az első lépés.

Aztán az egyik hétvégén elmaradt a tanfolyam. Kihasználtam a kínálkozó lehetőséget: megszoptattam a kislányunkat, felöltöztettem, hogy ezzel se legyen gondja, majd mondtam Balázsnak, hogy vegye a cipőjét, mehetnek egyet sétálni. „Te nem jössz?” – kérdezte. „Nem. Szeretnék melegen meginni egy bögre kávét, esetleg közben olvasni, megfürödni, pihenni kicsit. A babakocsiban mindig nagyokat szokott aludni, úgyhogy nagy sétára készülj.” – készítettem fel. Két óra múlva jöttek vissza, de úgy, hogy Blanka még mindig aludt. És ez idő alatt egy picit én is itthon, egyedül, kihasználva a csendet, a nyugit.

Rendszert csináltattam nem csak az esti fürdetésekből, de a közös sétákból is. Szükségem volt a segítségére, vagyis... nem, nem a segítségére. Hiszen ő az apja, ezek ugyanúgy neki is „feladatai” lennének, mint nekem. Persze, nem mindent tudott átvenni, hiszen Blanka szopizott, így nyilván én kellettem legtöbbször, de amihez nem volt szükség feltétlenül a melleimre, annál úgy voltam vele, hogy igenis Balázs is bevállalhatja, mégis csak az apja, nem csak magamnak szültem.

Sokáig nagyon mérges voltam rá, amiért ezt csinálta. Rá is nyomta a mi kapcsolatunkra is a bélyegét a viselkedése. Aztán egy nap leültem vele beszélgetni. Elmondtam neki, hogy úgy látom, menekül itthonról, hogy nem érzi itthon, velünk jól magát. Hogy azt szereti a legjobban, ha Blanka alszik, mert akkor nem kell csinálni vele semmit.

És akkor megtört a jég.

Bevallotta, hogy fogalma sincs, mit kezdjen vele. Hogy ha majd nagy lesz, és tud már beszélni, meg biciklizni, akkor nem lesz gond, de most egyszerűen nem tud vele mit csinálni.

„Te itthon vagy vele egész nap, 0-24-ben együtt vagytok, biztosan már a sírás hangjából tudod, hogy mi épp a baja. De nekem ez még nem megy. És rettegek, hogy valamit rosszul csinálok, hogy pont én teszek kárt benne.” – vallotta be a férjem.

Olvasd el ezt is!

Egyszerre lettem csalódott és mérges. Sok mindent nem tudtam persze én se, de valahogy az ösztöneimre hallgatva minden szép lassan jött és megoldódott. Ami meg nem, annak utána olvastam vagy kérdeztem. Azt hittem, hogy ez a férfiaknál, és így a férjemnél is így van, hogy a belső hang, az apai ösztönök segítenek. Lehet, hogy rosszul választottam, hogy az én imádott férjem nem egy született apa? Talán más férfiaknak, más apáknak azonnal ment ez, de nekem be kellett látnom, hogy az én gyermekem apjának ez nem jött zsigerből.

Nekem kellett segítenem neki, hogy megtanulja, hogyan legyen apa, hogyan legyen jó apa.

Igyekeztem türelmesebb lenni vele, hogy szívesen maradjon velünk otthon és ha így volt, akkor bármennyire is szerettem volna kihasználni, hogy egyedül lehessek, hogy picit pihenjek, mindent együtt csináltam a férjemmel. Megmutattam, hogyan lehet egy pár hónapos babával játszani, mit szeret, mit nem. Megmutattam, hogyan lehet úgy átöltöztetni vagy pelust cserélni, hogy ne sírjon rögtön. Aztán amikor nagyobb lett, megmutattam, hogyan kell megetetnie, így már abban is tudott segíteni. És szép lassan, egyre bátrabb és magabiztosabb lett és egyre kevesebbszer volt ténylegesen szükség a segítségemre.

Blanka már 2 hete volt 4 éves és imádja az apukáját. Az esték csak az övék, szinte csak Balázzsal hajlandó aludni, azt szereti legjobban, ha ő olvashat mesét. A hétvégéből is általában egy nap kettesben csak az övék, amit én ki is használok, és olyankor én tartok egy pihenős, feltöltődős napot magam számára.

Nem mondom, hogy könnyű volt az elmúlt 4 év, mert míg arra készültem, hogyan kell gyereket nevelni, sok könyvet olvastam, hogy a lehető legjobban csináljam, „apanevelési” könyvet még nem igazán találtam. Talán pár év múlva írok én, mert bár még Balázsnak van mit tanulnia, nagyon jó úton járunk, hogy tényleg mi legyünk a tökéletes, boldog család.

Apának lenni sem könnyű - ez tény. Hogy mennyire nem az? Íme néhány őszinte idézet apaságról - elgondolkodtató és egyben szórakoztató formában!

Nézd meg a galériánkat>12 kép
12 szupervicces és/vagy elgondolkodtató idézet az apaságról
Tovább olvasok
Kép
A 10 legfeleslegesebb konyhai eszköz, ami mégis sok háztartásban megtalálható

Na, neked megvan valamelyik ezek közül? Esetleg több is... A joy.hu összeállítása.

Kép
Napi horoszkóp október 24.: a Bikák versenyhelyzetben bizonyíthatnak, a Szüzek átadhatják magukat a pihenésnek

Ma sem érdemes kihagynod a horoszkópod, mert a csillagok ismét izgalmas üzeneteket tartogatnak!

Kép
Drogok és médiumok – egykori CIA-kísérletek az agyunk manipulálására

Megvan a filmekből ismert jelenet, amikor a kém vagy bérgyilkos nem is tudja magáról, hogy az, de kap egy bizonyos jelet – mondjuk egy jelszót –, amitől hirtelen tudatossá válik számára a feladata? Szürreálisnak tűnik, ugye? A CIA szerint korántsem.

Kép
A maszk és a távolságtartás hatására ezerszer kisebb lesz a vírusterhelés

Egy friss olasz tanulmány jelentkezett ezzel a radikális állítással és az is olvasható benne, hogy a tünetek is kevésbé súlyosak, ha mindenki betartja a Covid elleni védekezés alapvető szabályait.

Kép
Újra együtt a Doktor Szöszi színészgárdája: Selma Blair is csatlakozott a nosztalgiázáshoz

A 2000-es évek egyik nagy kedvence minden kétséget kizáróan a Doktor Szöszi című film volt.

Kép
35 éve halt meg rejtélyes módon Bódy Gábor

A magyar filmművészet legrejtélyesebb sorsú rendezője korszakos műveket készített, s miközben igazi fenegyerekként tartották számon, szorgalmasan jelentett társairól a hatalomnak. Öngyilkos lett vagy megölték? 35 éve halt meg Bódy Gábor.

Kép
„Előttem van, ahogy szülés után guggolgatok a János Kórház folyosóján, mert annyira hiányzott a mozgás”

Kulcsár Vajda Enikő mozgást addict. Ezt nem én mondom róla, ezt ő mondja magáról. Naponta ugyanis több órát is mozog és mozgott, még a várandósságai utolsó napjaiban is. De teljesen normális és természetes módon az, hogy két gyermeket kihordott, az ő testét is megváltoztatta. A különbség közte és mondjuk (khm…) köztem viszont az, hogy ő ebbe nem törődött bele. Beleásta magát a témába, hogy is lehet a szülés utáni testet regenerálni, formálni és ma két gyermeke mellett már hivatásaként segít személyesen és online kurzusaival is nők százainak – ha nem ezreinek –, hogy mindenki boldog lehessen anyaként is a testével. Ez az ő projektje: az Anyatest Projekt.

Kép
Pozitív lett a koronavírus-tesztem: elmesélem, miért örültem neki

Nem őrültem meg, természetesen nem voltam boldog, hogy elkaptam a fertőzést. Elmondom, hogy volt.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem