A barátnőim segítettek át a gyászon - nekik köszönhetem, hogy még lélegezem

A barátnőim segítettek át a gyászon - nekik köszönhetem, hogy még lélegezem
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

"

"Én semmit nem várok a barátaimtól, csak azt, hogy mellettem legyenek. Nem várom, hogy tanácsot adjanak, sajnálkozzanak, vagy velem sírjanak. Hiszen ez nem az ő életük." - Anikó története.

Bő 6 éve osztjuk meg egymással az életünket, annak ellenére, hogy eleinte úgy éreztem, ez nem lehet komoly. Nevetségesen sok év volt köztünk és először mindketten kalandnak tartottuk, aztán csak ez lett belőle. Nem tudtunk parancsolni az érzelmeinknek és a ténynek, hogy túlságosan is passzolunk egymáshoz. Egy ideig gyűrtük, csavartuk a dolgot és próbáltunk harcolni magunkkal a mások által támasztott elvárások miatt, de csak belenyugodtunk: mi, mi vagyunk.

Október vége volt, én pedig épp hazalátogattam a szüleimhez. Őt otthon hagytam, sokszor csináltuk már ezt így azelőtt is, nem mindig jött velem. Egyik nap felhívott, hogy rosszabbul van, mint mikor eljöttem, - akkor még csak egy átmeneti kis rosszullétre, levertségre gyanakodtunk-, be is vitette magát a kórházba. Tudtam, sosem csinálna ilyet, mert az orvosok említésétől is kiveri a frász, így az ellenkezése ellenére megszakítottam a családlátogatásomat és felültem a visszafelé tartó első gépre.

21 nap volt. Ennyi volt vissza neki. Ha az ember arra gondol, hogy 3 hét milyen hosszú idő mondjuk egy nyaraláshoz, megnyugszik a lelke, ha tudja, végre belevághat. De ha kimondja magának, hogy mindössze ennyi van vissza az előtte álló életből, már fájóan kevés időnek tűnik az a 21 nap.

Kép
forrás: getty images

Nem tudtam búcsúzkodni, hittem az utolsó percig. Képtelen voltam felfogni, hogy ez velünk történik és még akkor is menni akartam a kórházba, mikor ő már rég a ravatalozóban pihent. Egyedül voltam. Úgy éreztem és érzem még ma is, hogy az általam ismert világ egyszerűen nincs többé. Az emberek beszélnek hozzám, felfogom, hogy ott vannak, de nem hallok belőle szinte semmit.

Ő mindig az mondta, túl sok emberre mondom, hogy a barátom. Nincs igaza, erősködtem és igyekeztem minden otthon maradt, vagy tőlem távol élő kedves ismerőssel tartani a kapcsolatot. Amikor eljött a temetés ideje, azonban csak két barátnőm jött el. Anyám és ők vonszoltak végig a sírhoz vezető úton és tartottak, hogy ne essek össze a szertartás alatt.

Képzelem milyen felemelő lehetett nekik még majdnem egy hétig ott maradni velem a házban, ahol még minden úgy volt, ahogy a párom hagyta, mert én egyszerűen képtelen voltam hozzányúlni bármihez is. Tagadtam a tényt, nem akartam elhinni, hogy esténként nem jön haza és nem alszik el köhécselve mellettem, ahogy addig. De a barátnőim kitartottak: próbáltak életet lehelni belém, hagyták, hogy a sírások és nevetések váltogassák egymást, hogy üvöltsek, tomboljak és tűrték a dühkitöréseimet is, ha véletlenül valamit elmozdítottak a „szent helyről, ahol ő hagyta”.

Kép
forrás: getty images

Nem éltem volna túl nélkülük azt az első hetet és minden bizonnyal most is még csak vegetálnék, ha nem lennénk napi kapcsolatban. Ami a többieket illeti, a páromnak volt igaza. Sajnos nincs ennyi barátja az embernek. Voltak, akik küldtek táviratot, vagy virágot, utóbbi a mai napig nem érti, miért akadok ki rajta, hogy ennél többre nem futotta tőle.

Sokszor meg akartam már ezt neki és a hozzá hasonló „barátoknak” fogalmazni, de mikor nagy ritkán beszélünk, nem jönnek a szavak, így most megpróbálom.

Szar érzés, hogy egyesek azt hiszik, egy sorral, vagy egy szál gazzal kiválthatják az együttérzést. Szar érzés, hogy várod, hogy csöngjön a telefon, de most senki nem hív föl. Miért? Nem tudja mit mondjon? Hogy van az, hogy két ember tudja, de senki más nem? Én mindig önzetlen voltam a barátaimmal, most pedig semmi többet nem várnék tőlük, csak azt, hogy mellett legyenek. Nem várom, hogy tanácsot adjanak, sajnálkozzanak, vagy velem sírjanak. Hiszen ez nem az ő életük, nem fogják megérteni. Mindössze jól esne, ha tudnám, kiállnak mellettem a nehéz időkben is.

November óta eltelt pár hónap. Tudom, hülyén hangzik, de eleinte striguláztam a napokat, amiket túléltem a szerelmem nélkül, ma már inkább csak hagyom, hogy teljenek az órák, napok, hetek és nem akarok komolyabban belegondolni, hogy nélküle is megy tovább a világ. De persze megy és tisztában vagyok vele, hogy nekem is tovább kell léteznem. Egyedül vagyok ebben a hatalmas lakásban, de mindennap beszélünk telefonon a két „őrangyalommal”. Rávettek, hogy járjak el pszichológushoz, így végül egy priváthoz és egy csoportba is eljutottam.

Múlt héten, majdnem 4 hónap óta először mosolyogtam.

Elhoztam a menhelyről egy kiskutyát, akire már korábban is nagyon vágytam. Most ő lesz az én megértő társam, aki talán valamelyest átsegít az előttem álló hullámvölgyeken és megmászandó dombokon. Lányok, köszönöm nektek, hogy még lélegzem! Hogy mindent feladva szaladtatok hozzám, amikor kellett; és hogy a kellő időre fontosabb voltam nektek, mint saját magatok. Általatok értettem meg igazán, mit is jelent igazából a barátság.


Nézd meg a galériánkat> 6 kép
6 dolog, amit jobb ha nem mondasz valakinek, aki épp gyászol
Tovább olvasok
Amit eddig tudni lehet a New York-i klímacsúcsról és lehetséges kimeneteleiről

2019. szeptember 23-a, hétfő világtörténelmi jelentőségű nap lehet – vagy nem? António Guterres ENSZ-főtitkár mindenesetre nagyon komoly elvárásokkal készül a klímacsúcsra.

Legalább mi, anyák tartsunk össze: négy tipp a mom-shaming ellen

Felfoghatatlan, hogy adhat neki cumit az első sírásra! Neked csak császárral sikerült? Ó, de kár... Nem szabadna ennyit ülnie a tévé előtt egy ekkora gyereknek. Ti már esztek gyümölcsöt? Az enyém egy éves koráig csak anyatejet kapott. Miért nem veszed föl, tíz perce sír…

A mozgásszervi betegségek komplex gyógyítása

Szinte mindenki megtapasztalja életének valamelyik szakaszában, vagy akár hosszú távon is a nyakfájás, hátfájás, derékfájás, térd vagy csípőfájdalom, illetve a különböző sportolással összefüggő mozgásszervi fájdalmak (pl. teniszkönyök, golfkönyök) kínjait.

Otthonunk védelme biztonsági ajtóval

Otthonunk, családunk és értékeink védelme elsődleges az életünkben. Szeretnénk ezt a nyugalmat és biztonságot akkor is érezni, ha lakásunkban tartózkodunk és akkor is, ha távol járunk lakóhelyünktől.

Kérdések, amiket fel kell tenned a karrierváltáshoz

És csak az őszinte válaszok segítenek.

Stresszesen, de létezem!

A boldogság, kiegyensúlyozottság csak a stressz és a szorongás felszámolásával lehet teljes. Ahány stresszes ember, annyiféle stresszkezelési módszer létezik; van, aki a testmozgásra, míg mások a relaxációs gyakorlatokra esküdnek.

Napi horoszkóp szeptember 17.: az Ikrek az őszinte utat választják, a Halak lejjebb adnak a terheikből

A mai napra is izgalmas üzeneteket küldtek a csillagok, érdemes tehát elolvasnod a horoszkópod!

Hét felület az otthonodban, amit soha ne tisztíts ecettel

Dicséretes, hogy ma már egyre többen takarítanak olyan természetes szerekkel, mint az ecet. A baj csak az, hogy nem minden felületre használható.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Nem kell választanod! Két kedvenc magazinodat most egy áráért kapod meg. Fél év (5 lapszám) Éva + ajándék fél év (5 lapszám) InStyle 7950 Ft helyett 3180 Ft

Csak 3180 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem