Bevallom, jómagam is leszoktathatatlan körömrágó vagyok, így igazán felcsigázott a Huffington Post cikke erről a témáról, hátha kicsit mélyebben a körmömre nézhetek, ha értitek mire gondolok. A University of Montreal kutatói ugyanis nemrég a körömrágás, mint rossz szokás valódi okait szerették volna kideríteni, és igen érdekes dolgokra jöttek rá a felmérésük közben.

A vizsgálat részeként 48 személyen végeztek teszteket a kutatók: stresszelték, untatták vagy épp pihentették a résztvevőket. Az alanyok felének volt már korábban valamilyen kényszeres zavara, magatartása. Ők a stresszes szituációkban jóval nagyobb késztetést éreztek arra, hogy rágják a körmüket, piszkálják a körmágyuk melletti bőrt. Megállapítást nyert, hogy ezen viselkedés mögött gyakran a tökéletességre való törekvés áll, azok ugyanis, akik már-már mániákus szinten törekszenek a tökélyre, folyton elégedetlenek önmagukkal, a teljesítményükkel és emiatt gyakran frusztrálttá, stresszessé, türelmetlenné válnak számos élethelyzetben.

Szóval ezek alapján úgy hiszem, nem árt rövid önvizsgálatot tartanunk: én legalábbis most egy hétig meg fogom figyelni, hogy milyen szituációkban emelem a számhoz a kezemet, legyen az akciófilm nézése vagy épp a munka. A súlyos tüneteket produkálókon egyébként állítólag a célzott viselkedésterápia segíthet, így ha bárki is úgy érezné, nála ez kezd elhatalmasodni, a kutatók azt javasolják, hogy keressen fel szakembert. Remélem, nekem erre nem lesz szükségem.