A szomszédunkban egy három gyerekes család lakik, ahol a kicsik tulajdonképpen már nem is annyira kicsik: 5, 8 és 12 évesek. A legkisebb pont egy idős a mi kisfiúunkkal, így elég sokat játszanak együtt. Múltkor vendégségben voltak nálunk egy kerti sütögetés alkalmával, ahol az apuka,- aki amúgy egész jó haverom-, ecsetelte számunkra, hogy milyen nehéz lépést tartani a kölykök különóráival, edzés programijaival és más hobbi tevékenységével. Arról nem beszélve, hogy külön kiemelte, hogy az 5 éves kisfiú cseppet sem rajong az úszás órákért, mégis minden héten kétszer elviszik, hátha idővel megszereti.

Miután hazamentek és a feleségemmel a konyhát pakoltuk, mindkettőnkből kibukott a téma. A párom szerint és szerintem sem lenne szabad erőltetni, amit egy gyerek ennyire nem akar. Az elmondásukból egyértelműen látszott, hogy jó helyre viszik a gyerkőcöt, megbízható edzőhöz, arról nem beszélve, hogy legtöbbször ők is végig ott maradnak, amíg a kicsi úszik. Mint kiderült, a gyerek nem fél a víztől, hiszen nyaralások alkalmával is szeli a habokat, és semmilyen jel nem utal arra, hogy a környezettel lenne a baja. Egyszerűen nem szeret úszni, ez van! – vetem oda a feleségemnek, aki egyetértően helyesel.

Épp egy hónapig. Ekkor már felső osztályos tanuló voltam általánosban. Ugyan nincs rossz hangom és azóta többször is kacérkodtam különböző hangszereken való tanulással, akkor be kellett látnom, hogy ez bizony nem az én asztalom. Nem kötött le, mi több: untatott a dolog, és amennyire emlékszem csak az energiámból meg az időmből vett el, utóbbit mindig szívesebben töltöttem volna a srácokkal a játszótér melletti beton dühöngőben, - tisztes nevén focipályán. Szóval anyám többszöri kérlelésre belátta, hogy nem nekem való a szolfézs és ezzel egy életre megtanította nekem, hogy miként érdemes eljárni, ha egy gyerek, szemmel láthatóan nem kedvel valamit.

Az én gyerekem akkor kísér el a teremfocira, - amit a barátaimmal heti egyszer játszunk-, amikor csak akar, és ha megtetszik neki, akkor keresünk majd neki egy helyet, ahol rúghatja a bőrt. Persze próbálkozni lehet a különböző foglalkozásokkal és azzal csak több lesz a gyermekünk, ha minél több mindennel ismertetjük meg. De az, hogy meg is szeret-e majd valamit, az szerintem jobb, ha a saját elképzelésén és akaratán alapszik.