9 éves kislány írta minden idők legsikeresebb publikációját ebben a szakfolyóiratban

Borítókép: 9 éves kislány írta minden idők legsikeresebb publikációját ebben a szakfolyóiratban Forrás: Getty Images / A kép illusztráció
A tanulmány kapta a legmagasabb értékelést a folyóirat történetében. Arról szól, hogyan lehet lányokat bevonni a tudományos életbe a Twitteren keresztül.

Sophia Spencer életében először publikált egy entomológiai (rovartani) szaklapban. Mindez nem lenne olyan nagy dolog, de a szerző csupán kilenc éves; a kislány odavan a rovarokért (a jó ég áldja meg érte, jegyzi meg az evamagazin.hu rovarfóbiás szerkesztője), és társszerzőjével, Morgan Jackson entomológussal közösen hozták össze a tanulmányt.

A publikáció előzménye az volt, hogy Sophia édesanyja levelet írt a Kanadai Rovartani Társaságnak arról, milyen jó lenne, ha valamilyen módon támogatnák a lányát a rovarok iránti szenvedélyében. A kislányt ugyanis elég sokat piszkálták az osztálytársai, amiért idejének nagy részét azzal töltötte, hogy rovarokkal játszott, és az édesanya aggódni kezdett, hogy ez elveszi a kedvét attól, hogy Sophia azzal foglalkozzon, ami tényleg érdekli.

Forrás: Getty Images / A kép illusztráció

A rovartanászok ekkor útjára indították a Twitteren a #BugsR4girls hashtaget (körülbelül: a rovarok a lányoknak valók), hogy minél több támogatást szerezzenek a kislánynak a közösségi felületen keresztül. Hamarosan csak úgy áradtak a biztató üzenetek; a twitterezők szimbólumot láttak Sophiában, egy lányt a sok közül, aki fiatalon érdeklődést mutat e tudomány iránt, de aztán a berögzült sztereotípiákból (nevezetesen hogy a lányok nem lehetnek szépek és okosak egyszerre) származó csípős megjegyzések kedvüket szegték. A rovartani egyesület közösségimédia-szerkesztője, aki a fent említett Morgan Jackson volt, ezután elhatározta, hogy cikket ír arról, hogyan lehet a közösségi oldalak segítségével jobban ráirányítani az internetezők figyelmét a rovartanra, és felkérte Sophia Spencert társszerzőnek.

A cikkben szó esik a Twitter és a rovartan kapcsolatáról, illetve a nők bevonásáról az entomológiába, és szerepel benne néhány bekezdés Sophia Spencertől is. Ilyeneket ír:

A kedvenc bogaraim a csigák (sic!), a meztelen csigák és a hernyók, de mind közül a sáskákat szeretem a legjobban. Tavaly volt egy legjobb sáskabarátom, akitől (...) először féltem, amikor a kezemben tartottam, de aztán lepisilt (...) aztán adtam neki egy csepp vizet, ami tök jó volt. Nagyon szeretek bogárszakértő lenni, de az iskolában sok gyerek megöli a sáskákat…

„Jó érzés volt – írja még Sophia az esszében –, hogy ennyien támogattak és menő volt látni más lányokat és felnőtteket, akik bogarakat tanulmányoztak. Ettől úgy éreztem, én is képes lennék rá és nagyon, nagyon, nagyon szeretnék bogarakkal foglalkozni, amikor megnövök, főleg sáskákkal… Ha bárki azt mondaná, hogy a bogarak nem lányoknak valók, nagyon dühös lennék rá… Szerintem bármi lehet való bárkinek, a bogarak is.”

Mondanunk sem kell, hogy az alig két hete megjelent publikáció máris a legnépszerűbb a rovartani egyesület évkönyvében megjelent szakcikkek közül.

Nézegess elképesztően vicces előtte-utána fotókat iskolába készülő gyerekekről!