A comfort food közismert kifejezés az angolszász világban és azon kívül is. A legpontosabb fordítása talán a „nosztalgiakaja”; olyan ételekről van szó, amiken gyerekként felnőttünk, és amelyek mindig megnyugtatnak bennünket, valahányszor újra a tányérunkra kerülnek. Az igazi comfort food mindenkinek más: lehet a rántott csirkecombtól kezdve a nagymama almás pitéjén át a magyaros hamburgerig bármi; a legtöbb esetben szénhidrátban és kalóriában gazdag finomságokról van szó, amelyekhez olyankor nyúlunk, amikor szeretnénk visszatérni a meghitt kis mikrokozmoszunkba. Csakhogy ezek kétségkívül nem használnak a diétánknak, és ami még sokkal rosszabb, bűntudatot okoznak. Márpedig egy meghitt mikrokozmoszhoz nem társulhat bűntudat, punktum!

A comfort food tehát nagyon fontos intézmény, az ételhez való viszonyunk meghatározó alapja, és semmiképpen nem tanácsoljuk egyetlen olvasónknak sem, hogy egyszer és mindenkorra mondjon le róla. (Kivéve persze, ha ételérzékenység vagy bármi hasonló akadályozza a fogyasztásában.) Namost ami az ételhez való viszonyt illeti, jelentkezzen, akinek élete során semmi gikszer nem fordult elő ezen a téren. Nagyon szívesen kifaggatnánk, hogy nála mi hogyan történt, de addig is – egy szó, mint száz, nem a comfort food a hibás. (És ezzel még csak azt sem akarjuk mondani, hogy mindenki azonnal vesse rá magát a sajtos-tejfölös lángosra. Dehogy!)

A magunk részéről inkább megnéztük, hogy mik azok a tevékenységek a nosztalgiakajákon kívül, amik hasonlóan jóleső, nosztalgikus érzéssel töltenek el, és ezáltal a bensőséges “happy place”-ünkbe kalauzolnak vissza, ami gyerekkorunk egyik vagy másik pontján már megadatott nekünk. Ezeket gyűjtöttük össze a galériában, hátha segítenek időnként abban, hogy helyükre kerüljenek a dolgok anélkül, hogy utána bűntudatunk legyen, amiért máris teleettük magunkat. Már csak azért is, mert az evés vagy a jóllakottság nem lehet bűntudat forrása, sőt! De hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő egyensúlyt, ahhoz az kell, hogy amikor nyugalomra, meghittségre, vigaszra vágyunk, akkor csak időnként válasszuk gyerekkorunk kedvenc fogásait, és más esetekben inkább vessük bele magunkat olyan komfort-tevékenységekbe, amelyektől legalább ugyanennyire helyreáll a lelki békénk. Íme: