9 dolog, amit sosem tennék meg a fiaimmal a beleegyezésük nélkül

Borítókép: 9 dolog, amit sosem tennék meg a fiaimmal a beleegyezésük nélkül Forrás: Getty Images
„Sosem sérteném meg a gyerekeim önrendelkezési jogát a testük felett” – írja az amerikai Steph. Az írása nagyon elgondolkoztatott bennünket. Ti egyetértetek vele?

Éppúgy rajongok a gyerekeimért, mint bármelyik anya, ugyanakkor, vagyis éppen ezért, teljes szívemmel hiszek abban, hogy a gyerekeim nem képezik a tulajdonomat és a testük felett csakis maguk rendelkeznek. Ebből a hitemből kiindulva számon tartok egy-két dolgot, amit nem tennék meg velük a kifejezett hozzájárulásuk nélkül. Hiszek abban, hogy a fiaim már újszülöttkoruk óta autonómiát gyakorolnak a testük felett, amely felülírja az én óhajaimat és esetleges választásaimat majdnem minden helyzetben. Vagyis nem kényszerítem őket, hogy megpuszilják a nagymamájukat, csak akkor vágom le a hajukat, ha őket is zavarja és nem diktálok beléjük olyan táplálékot, amit elutasítanak, bármennyire is szeretném, ha legalább megkóstolnák.

Akármilyen odaadóan főztem is a vacsorát, annál azonban, hogy egyenek is belőle, fontosabb számomra, hogy tudják: urai a saját testüknek, és hogy megértsék a beleegyezés jelentőségét, valamint hogy tisztában legyenek a személyiségük határaival. Nálunk a szeretetet csak akkor szabad fizikai értelemben kifejezni, ha mindkét fél beleegyezik. Vagyis ha a fiamnak épp nincs kedve megpuszilni a nagyit, akkor senki sem kényszeríti rá, de éppígy a nagymama is mondhat nemet, ha valaki az ölébe akar ülni és mondjuk túl fáradt ahhoz, hogy megdögönyözze valamelyik unokáját – sőt, még a kutya vagy a macska elzárkózását is tiszteletben kell tartani, ha épp nem tart igényt a simogatásra, hiszen egy háziállatot sem kötelezhetünk arra, hogy egész nap tűrje a tapizást!

Forrás: Getty Images

Persze a macska nem tud beszélni, de léteznek nonverbális jelek is, amelyekből muszáj értenünk. Ugyanez a helyzet a beszélni még nem tudó gyerekekkel is. Csak mert nem szavakkal mondanak nemet, nekünk, felnőtteknek még nem szabad elsiklanunk a különböző metakommunikációs jelzéseik fölött. Már csak azért sem, mert így kap értelmet az egész: ha bármilyen módon kényszerítjük a gyerekeinket, vagy nyomást gyakorlunk rájuk, hogy olyasmit tegyenek a testükkel, amit nem akarnak, arra tanítjuk őket, hogy meg kell tagadniuk maguktól a saját érzéseiket, késztetéseiket, a testüket mások óhajainak kell alárendelniük. Így később, felnőttként a szexuális életükben is sokkal könnyebben tudnak a saját vágyaiknak megfelelő döntéseket hozni – és tiszteletben tartani mások döntéseit.

Természetesen léteznek kivételek, amikor muszáj meghozni helyettük a testükkel kapcsolatos döntéseket – főként egészségügyi, biztonsági és higiéniai okokból. Nem mondhatom a fiaimnak, hogy „oké, akkor nem kaptok influenzaoltást”, ahogyan azt sem, hogy „mostantól nem kötelező fogat mosnotok”. De tisztázhatom velük ezt a helyzetet: elmondhatom nekik, már egészen kicsi korukban, miért nem állíthatom őket választás elé abban a tekintetben, hogy le kell-e nyelniük a keserű pirulát, ám felajánlhatok nekik többféle fogkrémet, hogy azzal tisztítsák a fogukat, amelyikkel a leginkább ki vannak békülve.

Íme néhány dolog – példának okáért –, amit nem tennék meg a fiaimmal a beleegyezésük nélkül:

1. Nem metéltetném körül őket

Szerencsére nem köteleznek erre bennünket vallási előírások. Ugyanakkor nálunk, az Egyesült Államokban a férfiak kábé háromnegyedét körülmetélik újszülöttkorban, többnyire olyan – például higiéniai – okokból, amelyek egyszerű félreértésen vagy félremagyarázáson alapulnak. A férjemmel mégis úgy döntöttünk, hogy ezt a döntést a fiainkra bízzuk.

2. Nem ölelném/puszilnám meg őket

Szinte mindig megkérdezem a fiaimat, mielőtt megölelném vagy megpuszilnám őket – ritkán, de előfordul, hogy spontán adok egy csókot a fejük búbjára, mert annyira cukik, de ilyenkor bocsánatot is kérek tőlük. Ezzel igyekszem beléjük ültetni a beleegyezés fontosságának elvét már egészen kicsi koruktól fogva.

3. Nem kényszeríteném őket, hogy a Mikulás/húsvéti nyuszi ölébe üljenek

Sose fogom elfelejteni, amikor a bölcsődés néni elmesélte: a fiam nem volt hajlandó a húsvéti nyuszi ölébe ülni fotózkodás céljából, csak sírt és sírt. Nem láttam a pipától, amiért nem tisztelték az óhaját. Különben is, a húsvéti nyuszi embernagyságú kiadásban egyszerűen rémisztő. Én is sírnék.

4. Nem adnék rájuk olyan ruhát, amit nem akarnának viselni

Amíg tiszta és az időjárásnak megfelelő, engem ugyan nem érdekel, mit vesznek fel. Az öltözködés kommunikáció, az önkifejezés egy módja, és a fiaim úgy fejezik ki magukat, ahogyan nekik tetszik.

5. Nem vág(at)nám le a hajukat

A négyéves fiam nemrég esett át élete első hajvágásán. Vártam addig, amíg maga kért erre. Az ő haja, és nem, nem érdekel, ha „úgy néz ki, mint egy lány”. Mi a baj a lányokkal? Na ugye.

6. Nem várnám el, hogy mosolyogjanak

Utálom, amikor mások azt mondják nekem, hogy mosolyogjak – miért kéne erre kényszerítenem a fiaimat? Esetleg megkérem őket néha, hogy mosolyogjanak a kamerába, de ha nem teszik, akkor nem erősködöm tovább. Sosem erőltetném rájuk, hogy olyan érzelmet fejezzenek ki, amelyek éppen nem a sajátjuk – még egy jól sikerült fotó kedvéért sem.

7. Nem kényszeríteném őket, hogy olyat egyenek, amit utálnak

„Addig ülsz itt a tányérod felett, amíg meg nem eszed?” – de nálunk ez nem divat. Ha kényszerítem őket arra, hogy megegyék, amitől felfordul a gyomruk, azzal kockáztatom, hogy étkezési zavarok fejlődjenek ki bennük. Inkább igyekszem elöljárni a jó példával és általam kedvelt, egészséges fogásokat enni. Ettől nekik is jobban megjön az étvágyuk a karalábéhoz.

8. Nem íratnám be őket semmilyen sportedzésre a megkérdezésük nélkül

A gyerekeim mindenféle sportot kipróbálhatnak, amihez kedvük szottyan. Nem azt, amire nekem annak idején nem volt lehetőségem. Bármire hajlandó vagyok, hogy olyan sportágat válasszanak, amelyben jól érzik magukat, és nem olyat, amivel azt gondolják, hogy a kedvemben vagy az apukájuk kedvében járhatnak.

9. Nem tenném ki őket más emberek öleléseinek, puszijainak vagy bármilyen érintésének

A fiaim mondják meg, mi történjen a testükkel. Kész. Ha ők úgy döntenek, még egy pacsit sem kell elfogadniuk.

Ezt a galériát is érdemes végiglapoznod: