Nekik is szükségük van rá! Egyre több apa ambicionálja, hogy háztartásbeliként nevelje a gyerekeit

Borítókép: Nekik is szükségük van rá! Egyre több apa ambicionálja, hogy háztartásbeliként nevelje a gyerekeit Forrás: Getty Images
Érezhető a tendencia, bár továbbra is sokkal több anyuka marad otthon.

Az 1970-es évek óta egyre több amerikai apa dönt úgy, hogy főállású háztartásbelivé válik – írja a The Atlantic. Egész konkrétan megnégyszereződött a számuk: a 70-es években még csak 1 százalék volt azon férfiak aránya, akik otthon maradtak a gyerekükkel és nem terveztek a közeljövőben visszatérni a munkába, most pedig már 4 százalék. Ez a szám persze elhanyagolható az amerikai háztartásbeli nőkhöz képest, akik 28 százalékban lépnek ki a munkaerőpiacról és maradnak otthon a gyerekekkel egy 2016-i adat szerint.

Természetesen az otthon “ülő” apák között többen vannak, akik szeretnének visszatérni a munkába, hiszen a legtöbben nem engedhetik meg maguknak, hogy egész nap a gyerekkel legyenek.

Ugyanakkor 2012 óta egyre egyértelműbb a tendencia, hogy sok apa azért marad otthon a gyerekkel, mert így dönt, és jelentős részüket ki is elégíti a kiskorúakról való gondoskodás. Az Egyesült Államokban már külön szervezetük is van az ilyen apukáknak: a National At-Home Dad Network rendszeresen találkozókat szervez, segítő anyagokat állít össze és évente még konferenciájuk is van. Emellett pólókat és kapucnis pulcsikat is árusítanak “Apu nem bébiszitter, hanem gyereket nevel” felirattal.

Mint fentebb kiderült, a gyerekeket otthon nevelő apa jelensége részben önálló választás, részben munkaerőpiaci kényszer eredménye. Ezzel együtt nyilvánvalóan ugrásszerűen nőtt Amerikában a dolgozó anyák száma a hatvanas évek óta.

Vannak olyan főállású apukák is, akik a közösségi médiában tudósítanak az életükről; az egyik legismertebb @TheDadMom néven lelhető fel az instagramon. Ő így meséli el a történetét:

"A nemünk nem kellene, hogy meghatározza, ki viszi haza a szalonnát és ki süti meg egy serpenyőben. A feleségem, Amy és én a templomban találkoztunk, és majdnem tíz éve házasok vagyunk. Mire megszülettek az ikreink, Amy egy nagy mobiltelefon-társaságnál dolgozott menedzserként. Az egészségbiztosítása és a fizetése sokkal jobb volt, mint az enyém, egyszerűen logikus volt, hogy én maradjak otthon. Rengeteg stigma veszi körül a főállású apukákat, akiknél a feleség a kenyérkereső, de az igazság az, hogy a sztereotípiáknak nincs közük ahhoz, hogy kiből lesz jó szülő.

Ja, és biztosítalak benneteket arról, hogy otthon ülő apukának lenni nem a könnyebbik út.

Az emberek folyton azt kérdezik: – Mit csinálsz egész nap? – A válaszom ez: – Mármint azon kívül, hogy kialvatlanul pelenkákat cserélek, két üvöltő babát ölelgetek éjjel-nappal, az alvásidejükben takarítok és nulla szabadidőm van? Nos, semmi különöset!...

Utóirat: amíg ezt írtam, Gracie az arcomba köpött. Csak röhögni tudok, mi mást tehetnék?”