Először is szeretném leszögezni, hogy az ég világon semmi bajom sincs a névnap vagy születésnap intézményével. Igenis ünnepelje meg az ember, hiszen ha másra nem is jó ez az egész, arra azért igen, hogy a felgyorsult világunkban néha-néha megálljunk egy napra, és csak magunkra vagy a számunkra kedves emberekre figyeljünk. Ezen esményekkel kapcsolatban így hát mindössze 3 dolog "bánt engemet". Ezek közül a leginkább giccses verziót szeretném most bővebben kivesézni, de még előtte említést tennék a másik kettőről is.

Kezdjük is az egyes számú problémámmal! Nem tisztem senkit sem megbántani, de van egy olyan meggyőződésem, hogy csak azokat köszöntöm fel eme jeles napokon, akik igazán számítanak az életemben vagy akik kellően közel állnak hozzám (például a közvetlen kollegiámra is kiterjesztem ezt a szokást). De az, hogy olyan régi ismerősök üdvözöljenek a Facebookon és egyéb közösségi platformokon nevem napja alkalmából, akiket ide s tova tizenéve nem láttam, illetve simán elmennek mellettem az utcán, nem különösebben tartoznak ebbe a táborba. Főként a "minden ilyen nevű ismerősömet ráteszem gyorsan egy Facebook-bejegyzésre" módszer művelőitől készülök ki. A születésnapot azért nem is nagyon hoznám fel, mert azt nem teszem nyilvánossá, hogy megkíméljem magam az olyan kényszerű válaszüzenetek megfogalmazásától, mint a "köszönöm mindenkinek, bearanyoztátok a napomat!". Ugyan már, kit akarnék átverni, hogy ezt bevegyem? Jövő héten, de inkább már holnap azt sem fogják tudni, hányadikán is volt az a nevezetes nap. Épp ezért én sem nagyon köszöntgetek fel senkit ilyen oldalakon, de maximum privát üzenetben, mert minden évben kölcsönösen így tesszük.

Másodszor a személyes köszöntések védelmében emelném fel a hangom. Tudom, hogy van a világnak ezeknél égetőbb problémája is, de mivel bő húsz év után sem vagyok képes elhinni, hogy még mindig itt tartunk, gondoltam most már megér egy lábjegyzetet a dolog.

És akkor elérkeztünk a harmadik, egyben a legkivédhetetlenebb, leginkább futótűzként terjedő szokáshoz, amit olybá tűnik, sosem sikerülhet majd kiirtani. Az egymásnak küldözgetett giccses képeslapok és gif-ek családjáról van szó. Számos gyönyörű, profi fotósok által feltett természetfotó, állatos, vagy virágos kép kering a neten (még ha nem is jogtisztán), de nem: vannak, akik még mindig beérik ezzel a csili-vili csodával. Hogy még inkább szemléltetni tudjam, mire is gondolok, így egy csokorba gyűjtöttem ezeket a giccseket. Csak egy dolgot kérek, miután elolvastad ezt a cikket: oszd meg minél több ismerősöd oldalán!

(A képeket a Google kereső szolgáltatta.)