5 íratlan szabály a játszótéren, amit érdemes betartani

A játszótér a gyerekek megunhatatlan nagy kedvence. Nem csak azért, mert ott aztán igazán szabadon futosgálhatnak, játszhatnak, hanem mert sok korukbéli kis pajtást találhatnak, akikkel még jobb elütni az időt. Szülőként persze nem csak az előnyeit látjuk a játszóterezésnek, hanem sokszor tapasztalunk rosszabb dolgokat is, amelyektől igyekszünk megóvni a gyerekünket és persze magunkat is próbáljuk túltenni ezeken a kellemetlenségeken, hogy ne menjen el a kedvünk a közösségi játszóterezéstől. Tapasztalatainkra támaszkodva most összegyűjtöttünk néhány írtalan szabályt, amit mi magunk is igyekszünk betartani, és persze örülnénk neki, ha egyre többen lennének így ezzel. 5 íratlan szabály a játszótéren, amit érdemes betartani 1. Az odafigyelés az első számú szabály Legalábbis annak kéne lennie szerintünk. Ha már levisszük a gyerekünket a játszótérre, akkor a mi felelősségünk, hogy folyamatosan szemmel kísérjük, mit tevékenykedik, mindegy hogy még totyogó baba, esetleg nagyobbacska, aki szeret eltűnni a kis barátaival a homokozóban vagy a játékok valamelyikén. Nem várhatjuk el a többi szülőtől, hogy a saját gyerekén kívül még a miénkre is 100 százalékban figyeljen, amíg mi belemélyedünk egy olvasmányba a közeli padon, esetleg épp nagy beszélgetésben vagyunk egy ismerősünkkel. Persze a fél szemünk ott van az összes gyereken, de akkor ezt a többi szülőtől is elvárjuk. 2. A hiszti ott van mindenhol Biztosan számtalan kiskölyköt láttál már te is teljesen kikelve magából, esetleg toporzékolva vagy magát a földön dobálva a játszótéren. Ezeken a dolgokon felesleges kiakadni, hiszen még ha a te gyerekednek ez hiszti nem is szokása, másokénak sajnos az lehet. Ez nem feltétlenül a rossz nevelés következménye, könnyen lehet, hogy a kicsi csak nyűgös, éhes vagy elfáradt. Próbáld meg tolerálni és nem kommentálni a dolgot, hiszen biztos neked is rosszul esne, ha megvető szemekkel nézne rád a többi szülő. Ha nagyon zavar, álljatok tovább egy másik játszóra! 3. A sorbanállás Ez bizony kemény dió, főleg amikor az összes gyerek pont a csúszdát, a kis kutat vagy az ugrálót nézte ki magának. Próbáld meg terelgetni a saját kicsidet: engedd oda kicsit, majd mondd neki, hogy most más következik, majd aztán megint ő! Érdemes jó páldát mutatni a többi gyerek előtt, lassan felveszik majd ők is a fonalat, és nem fognak tolakodni, erőszakoskodni a sorban. Ha agresszivitást tapasztalsz, finoman elbeszélgethetsz a kisgyerekkel, hogy miért nem szabad ezt vagy amazt csinálni. Ha nem marad abba a tolakodás, vagy kezelhetetlen a gyerek viselkedése, érdemes szólni a többi szülőnek, esetleg keresni egy másik játékot, amíg lecsillapodik a dolog. 4. Mások játéka nem közös játék. Vagy mégis? A gyerekek sokáig nem értik a tulajdon fogalmát, így persze azt sem, hogy miért is nem lehet azonnal az övék, amin hirtelenjében megakadt a szemük. Amondók vagyunk, hogy ha a gyerekünk szívesen mutatja meg másoknak a játékait, akkor nem érdemes elzárkózni attól, hogy a többi szülővel kooperálva kicsit kölcsönadjuk a dolgokat. Úgy is mondhatnánk, hogy amit a játszóra leviszünk, az előbb-utóbb megy a közösbe, persze csak azzal a feltétellel, ha előzőleg elkérjük vagy elkérik tőlünk. Nyugodtan lehet kicsit más lapátjával homokozni, csak előtte érdemes megkérdeznünk, hogy a másik szülő és persze a kisgyerek is így gondolja-e, akihez tartozik az értékes darab. 5. Rá lehet-e szólni más gyerekére Nos, úgy hisszük, egyre inkább olyan irányba megy el a társadalmunk, hogy mindenki szereti megtartani magának a nevelés kizárólagosságát. Ezzel persze nincs is baj általában, egészen addig a pontig, amíg a más gyereke valami rosszaságot nem csinál, esetleg bántja, kiközösíti a többi gyereket a játszótéren. Mi azt a szabályt alkalmazzuk, hogy csak akkor avatkozunk közbe, ha úgy látjuk, valakit veszélyeztethet az adott tevékenység. És persze nem vitte el a cica a nyelvünket, így felnőtt módon meg is lehet kérni az érintett szülőt az esetleges fellépésre.