5 dolog, amiről apaként próbálom leszoktatni magam

Tudjátok hogy van ez: mielőtt az embernek gyereke születik, a nagy várakozásban szinte mindent megfogad, hogy mit is fog másként csinálni, miután apa lett. Így volt ez velem is, és talán nem árulok el vele nagy titkot, hogy még mindig nem minden teljesült arról a képzeletbeli listáról. Persze vannak olyan dolgok is, amelyek egyszer csak jönnek maguktól, és nem kell hozzá különösebben erőlködnöd, hogy a kicsik miatt máshogy csináld, de vannak nehezebbek is, olyanok, mint például a dohányzás elhagyása. Most összeírtam ezt az évek alatt állandóan változó listát, és arra kérlek benneteket, hogy egészítsétek ki a saját „fogadalmaitokkal”, hogy láthassuk, vajon mindannyian hasonló gondolatokkal, problémákkal küzdünk-e a gyerekvállalás küszöbén, vagy azon túl! 1)) Leszokok a gyorskajákról, hogy jobb kondiban legyek Ez elég triviálisnak hangzott elsőre: egészséges apa, egészséges gyerek...már ami a közös tevékenységeket illeti. Szentül meg voltam győződve róla, hogy amint világra jön a kicsi, már akkor futva fogom tolni a babakocsit a környező utcákon. Ehhez pedig az is kell szerintem, hogy az ember jobban karbantartsa a testét, például ne egyen annyi szemetet. Mára ezt annyiban sikerült módosítanom, hogy tényleg csak akkor állok meg mondjuk egy Mekinél, ha tényleg semmi időm nincs másra, vagy ez az egyetlen lehetőség munka közben. Van még hova fejlődni! 2)) Abbahagyom a káromkodást és minden jellegű csúnya beszédet Ezzel végül nem volt gond. Az ember minden bizonnyal teljesen ráhangolódik a gyerek &bdquo;nyelvezetére”, vagyis arra a kezdetleges nyelvre, amelyen először kommunikálunk. A többi pedig jön magától. Miután már nagyobbacska lett a lányom (3 éves) akkor kellett sokkal jobban koncentrálnom, hogy még a kocsiban se ejtsek el egy-egy rondább megjegyzést, csak úgy felindulásból. Ti hogy álltok a káromkodással? 3)) Csökkentem a bulik mennyiségét Sokan gondolják azt, hogy attól kezdve, hogy egy férfi apa lesz, akkor semmi más dolga nincs, csak a bébi anyja mellett asszisztálni. Na már most ez úgy rossz elképzelés ahogy van, véleményem szerint ugyanis mindkét szülő egyenrangú feladatokat kell vállaljon a kicsi gondozásában és nevelésében, de mindemellett egyáltalán nem elvárható kérés az, hogy teljesen feladja érte a korábbi önmagát. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy néhanapján el tudjon menni a haverokkal szórakozni, - ismét megjegyzem, ugyanúgy igaz ez a pár női tagjára is-, és kicsit kiereszteni a gőzt. Mielőtt megszületett a lányom, tényleg az én oldalamra billent kicsit a mérleg nyelve a bulik mennyiségét tekintve. Ebből azért jócskán sikerült lefaragni, amihez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy azóta a legtöbb barátom is már az apukák táborát erősíti. 4)) Abbahagyom a lottózást Nevessetek nyugodtan, - halkan jegyzem meg nem vagyok szenvedélybeteg-, de én hosszú évekig minden héten feladtam azt az ötös lottót, mert ugye &bdquo;próba szerencse”. A szerencse ugyan nem igazán jött, - elvétve maximum kettesek formájában-, a pénz viszont még ha nem is olyan sok, csak ment és ment. Mert ha éves szinten összeszámolom, hogy mennyit költöttem a heti egy játékommal lottóra, nos azért az a pénz is mehetett volna klasszabb dolgokra. Így tehát amint megszületett a baba, attól a héttől kezdve, a lottóra szánt pénzt bedobtam egy perselybe...Lehetne ezen a technikán még javítani, kitalálni, hogy miként lesz belőle több, mint néhány fagyizásra elég összeg, de ezen még dolgozom. De addig sem érzem már ablakon kidobott pénznek az egészet. 5)) Leszokok a cigiről Hiába a cigis dobozokon a csökkent spermium számra utaló, súlyos feliratok, attól a napi pár száltól még nem tudtak elrettenteni. Én nem hiszek a fokozatosságban, csak abban, hogy vagy teljesen leteszem és akkor soha többet, vagy szívom. Nálam nincs átmenet. A lányom pár hónapos koráig keményen küzdöttem, nem szívtam, de a cigi utáni vágy győzedelmeskedett. Mindeközben tudom, hogy leginkább az akaraterőn múlik, de az is lehet, hogy inkább orvosi segítséget kérek. Néhány barátom gyógyszer segítségével szokott le jó pár éve, és azóta sem kívánta a cigit, így ebben bízom a leginkább. Már csak el kell szánnom magam, hogy belépjek az orvosi rendelő ajtaján.. Neked milyen fogadalmaid voltak/ vannak az apaságodhoz kapcsolódóan? Oszd meg velünk kommentben!