Teljesen mindegy, hogy mikor ültél utoljára iskolapadban, ha van kamasz gyermeked, testvéred, vagy olyan ismerősöd, akinek életében aktív megfigyelőként veszel részt a mindennapokban, egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon is felismered majd a következő néhány időhúzó rituálét, amivel a tinédzser kölykök néha az őrületbe kergetik a körülöttük élőket. Na nem azért, mert úgy akarják, hanem azért, mert számukra ebben a korban az egyik lehető legtermészetesebb dolog az, hogy minden az általuk elképzelt módon folyjon a többi kamasszal megteremtett, közös komfortzónájukban.

Ne csodálkozz tehát, ha például nem csak elvétve, hanem szinte zsigerből elenged bizonyos dolgokat a füle mellett; hogy csak fizikailag van ott a családi ebéd, vagy vacsora alatt, de fejben máshol jár; hogy megállás nélkül tudja órákon keresztül ugyanazt a számodra már halál idegesítő zenei válogatást hallgatni; hogy megmagyarázhatatlan időpontokban, – igen, tanuló időben is – szintén megmagyarázhatatlan röhögést hallani a szobájából, pedig egyedül van benn; hogy ő bizony egymaga is nagyszerűen képes eltölteni bármennyi időt, és tényleg nem akar csatlakozni hozzátok a nappaliban; vagy, hogy az éjjel háromkor hallatszó motoszkálás nem a véletlen műve, csupán elhúzódtak sűrű, iskola utáni teendői. Ezek után az elcsöpögtetett rituálék, szokások, cselekvések után jöjjön a java: vagyis, hogy külső szemmel milyen viccesnek látjuk a kamaszok természetes evidenciával megélt mindennapjait.

1. Hazaérve leül a kanapéra és lélegzik.

Se több, se kevesebb. Kicsit belebámul az előtte elterülő térbe, vagy ezt kombinálja a tévé távirányítójának nyomkodásával, miközben semmit sem fog fel a csatornák kínálatából.

2. Megnézi, mi van a hűtőben.

Hosszú perceket tölt el a hűtő „átvilágításával”, – persze csak a szemmel könnyen észlelhető ételek közül válogat, mert nem kockáztatja meg, hogy bármit is fölösleges energiával elmozdítson a helyéről – mire nagy nehezen megszüli, mi kerüljön a gyomrába, vagy mégse? Újratervezés ilyenkor újabb 20 perc.

3/a. Megmelegíti az ebédet, ha talált fogára valót.

Általában jóval több edény, étkészlet, műanyag doboz és egyéb használati tárgy bevonásával, mint amire ténylegesen szükség lenne.

3/b. Vagy nehezebb terepre merészkedik, és megkezdi kulináris kísérletekre vonatkozó pályafutását.

Nem lényeges igazából, hogy mennyire lesz ehető a főzés végterméke, ő így is, úgy is büszkén belapátolja azt. Maximum néhány év távlatából jót röhög majd saját magán, hogy a mákos tésztához le is kell darálni a mákot. Jó pap holtig tanul, azt mondják.

4. Elfogyasztja a jól megérdemelt fogást.

Miközben folyamatos multitaskinggal, és nem utolsó sorban zsíros kézzel nyomkodja a mobilja érintőképernyőjét. Újabb 30 perc. Legalább.

5. Elvonul a birodalmába „tanulni”.

Közben hogyan, hogy se nem folyton pittyeg a mobil, a tablet, vagy a számítógép üzenetértesítő hangja.

6. Hirtelen jelenése lesz a WC-ben.

Ahova digitális kütyüje is elkíséri. Ismét 15 perc, alsó hangon.

7. Zene orrba-szájba.

Mindeközben természetesen egy jól időzített és gondosan összeállított zenei válogatás dübörög a háttérben, aminek mintha sosem lenne vége.

8. Visszatér a szobájába okosodni.

Értsd: ledöglik az ágyra, körberakja magát a tankönyvekkel, esetleg elkezdi lapozgatni, és már épp eljutna a második elolvasott mondatig, mire újabb hangjelzés kíséretében üzenet érkezik, kizökkentve ezzel őt a megterhelő tanulásból, beláthatatlan ideig.

9. Megkezdi céltalan barangolását.

A neten szörföléssel töltött idő ekkor már nem definiálható: egyik weboldalról sodródik a következőre, onnan egy videóra, amiről ismét eszébe jut egy haverja, akinek gyorsan elküld valamit, aki viszonzásul, az eszmecsere után készít egy tökjó snapchat képet, amin az összes ismerős röhög a csoportban, amikor is vissza kell nézni az előző nap küldötteket és készíteni egy montázst…majd…

10. Feladja, elengedi...

Ezután már jöhet a „minden mindegy”, a „holnap is lesz nap”, vagy az „ezt az utolsót még megnézem” gondolat, és már el is jutott abba az elmeállapotba, hogy a 3,5 órás sorozatmaraton, éjfélkor történő megkezdése egyáltalán nem tűnik deviáns ötletnek.

+1 Ha lement a sorozat, ugyan már semmibe nem fájna, hogy összerakja a másnapra szükséges cuccait, vagy bekészítse a táskáját, de ekkor már úgy érzi: „ráér az majd reggel”! Reggel pedig az egész lassú, vontatott időhúzás, – koncentráció és megfelelő motorikus képességek híján kissé akadozva – folytatódik tovább, vagyis kezdődik előről.

Kedves Olvasó! Ha netán magadra ismertél jelenlegi mivoltodban, és nyugtáztad is magadban, hogy ez így van rendjén, akkor hidd el: számodra nincs mit tenni! Végülis egyszer vagy fiatal. Amennyiben ősz hajszálakkal folyamatosan gyarapodó szülő, vagy hozzátartozó vagy, ne feledd: a „megszoksz, vagy megszöksz” elve felnőtt korban is működik! Viccet félretéve, engedd el, nézz magadra: te is felnőttél valahogy!

Az eredeti cikk az évamagazin.hu-n jelent meg.