Régebben nagyon kitartóan látogattam az esti jóga órákat, és ki voltam békülve a mozgásra szánt idővel, a mozgásformával, időponttal. Aztán felköltöztem a fővárosba, és valahogy nem akaródzott megtalálni a nekem megfelelő órát és tanárt. Őszintén mondhatom, hogy sok helyen, sok csoportos órával próbálkoztam, de valamiért nem tudtam jól becsatlakozni sehova. Azóta jó pár év telt el közepesen mozgásszegény életmóddal, és ülőmunkával, aminek mostanra meg is lett a gyászos eredménye. A szokás nagy úr, és valóban át is vette uralmát a testem bizonyos porcikái felett: ez főként a vállaim, és a hátam állandó fájdalmában mutatkozik meg.

A ma reggel azonban végre más volt. Felülkerekedett az akaraterőm, és elmentem egy reggeli jóga órára, amit csak nekem tartott valaki. Most úgy ülök itt a gépem előtt, mint aki valójában nem is a széken foglalt helyet, hanem úgy 10 centivel fölötte lebeg. Így nem is kérdés, hogy úgy döntöttem, rendszeresítem a korai, de igazán felemelő órákat. Hogy miért? Íme a legfőbb érveim!

Ha egy szóval kéne jellemeznem, hogy mit érzek a korai jóga óra után, akkor az mindenképp a „harmónia” lenne. Naná, hogy megyek jövőhéten is! Aztán egyre gyakrabban.