Ha választanom kéne, hogy kivel töltsek el mondjuk egy hétvégét, amikor azt csinálhatnék, amit csak akarok, egész biztosan a szerelmemet nevezném meg. Persze, tök jó néha összejönni a barátokkal, meg a csajokkal, de vessetek meg: nekem a párom a legjobb barátom! A barátnőimmel való trécselés, és heti rendszerességgel elkövetett kávézgatás helyett, és semmi másra nem vágyom kikapcsolódásként, mint hogy vele legyek. Nemrég elfilóztam rajta, vajon miért lehet ez. Talán nem igénylem mások társaságát? Nincsenek igazi barátaim? Esetleg megváltoztam volna? És mielőtt még elkönyvelhettem volna magamban, hogy "ez van, fura vagyok", belém hasított, hogy tulajdonképpen nekem a szerelmem a legjobb barátom.

Ezen felbuzdulva gyűjtöttem össze ezeket a gondolatokat, hogy ti is felismerjétek, ha a társatokban megtaláltátok a legjobb barátot is.