„5 nap alatt szerveztem meg az esküvőmet, és te is utánam tudnád csinálni"

Borítókép: „5 nap alatt szerveztem meg az esküvőmet, és te is utánam tudnád csinálni" Forrás: Getty Images (a kép illusztráció)
„Már jó ideje kialakult bennem a meggyőződés, hogy a mai esküvők szükségtelenül megterhelőek."

Óriási vihart váltott ki Emily Hardman emberi jogi ügyvéd írása a New York Times-ban, amelyben arról számol be, hogyan tervezte meg 5 nap alatt az esküvőjét. Íme, ezt írja:

Forrás: Brittney Miller

Az esküvőmet megelőző napon még nem volt ruhám. Nem egész 24 óra múlva a családtagok és barátok összegyűlnek, hogy megünnepeljenek minket és tudtam, hogy valószínűleg az egész esküvői outfitem "valami kölcsön" lesz. Hogy aggódtam-e? Nem igazán és nem sokáig. Végül rávettem anyukámat, hogy varrjon egy szoknyát a 10 dolláros felsőrészhez. És gyönyörűen sikerült.

Az esküvői ruhám egyike volt a temérdek dolognak, amelyek fölött nem aggódtam.

Öt nappal az esküvőm előtt (egy csütörtöki napon, amely amúgy Szilveszter napja volt) felhívtam egy rendezvényszervező hölgyet telefonon. A beszélgetés kábé egy órával azután zajlott le, hogy hivatalosan el lettem jegyezve (egy aznap reggel vásárolt, 8,88 dolláros Walmart jegygyűrűvel), miközben az arizonai Sedona Verde völgyben kirándultam.

Így nézett ki a párbeszéd:

Ő (köhögéstől elfúló hangon): Kérem? Öt nap múlva esküvő és maga csak most hív?

ÉN: Igazából nagylelkű vagyok. Most lettem menyasszony és ön az első, akit hívtam. Gondoltam, néhány logisztikai szempontot érdemes végigvenni, mielőtt mindenkit meghívnék sms-ben. És nem, nem vagyok terhes.

Ő: Hát ez szokatlan. Hány vendéget vár az esküvőre?

ÉN: Kábé százat.

Ő (köhög): Gondolja, hogy száz ember eljön öt nappal azután, hogy meghívja őket?

ÉN: Dehát a temetéseken is mindig megoldódik. Ha kevesen jönnek el, sok ételmaradék lesz. Ha sokan, akkor legfeljebb megkérem a családomat, hogy ők egyenek utoljára.

Ő: Ezt még fel kell dolgoznom. Na jó, beszéljünk a virágokról.

ÉN: Aha. Köszönöm, azt nem kérek.

Ő: Nem lesznek virágok?

ÉN: Nagyon szép a terem, senki nem veszi észre. Csak pazarlás lenne szerintem.

Ő: Mi a helyzet az abroszok és a szalvéták színével?

ÉN: Legyen mindegyikből a legolcsóbb és legkönnyebben beszerezhető.

Ő: Hogyhogy nincsenek elképzelései a színekről?

ÉN: Hát... a vőlegényemnek egyetlen öltönye van, az sötétkék és van hozzá egy rózsaszín nyakkendője. Szóval akkor ezek lesznek a színek. Sötétkék és rózsaszín.

Ő: Ez valami vicc?

Egy óra alatt megterveztük az egész lagzit.

Rob, a vőlegényem és én... egy éve jártunk, és azt már tudtuk, hogy az idők végezetéig együtt akarunk maradni. A munkája miatt (...) Londonba helyezték, így azt találtuk ki, hogy vagy egy éven belül házasodunk össze, vagy öt napon belül. Lelkesen elhatároztuk, hogy magunkon teszteljük az ötnapos elméletet.

Hogy miért öt nap? Már jó ideje kialakult bennem a meggyőződés, hogy a mai esküvők szükségtelenül megterhelőek. Az az elméletem, hogy egy héten belül is gyönyörű esküvőt lehet szervezni.

A rendezvényszervező után a szüleimet hívtam fel (akik elmondták, hogy imáik végre meghallgatásra találtak).

A harmadik telefonhívásomat a Salt Lake City-beli Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza templomához intéztem. Nem aggódtam amiatt, hogy nem lesz szabad időpont, mert a kedd reggel nem igazán frekventált idősáv esküvők számára.

A szervezőmunkám első napján már volt templom, időpont és helyszín a fogadáshoz.

Az sms-ben kiküldött meghívó

Ezután kiküldtük (még aznap, bizony) a meghívókat sms-ben, egy szelfi-kollázs formájában, ezzel a szöveggel: „Boldogok lennénk, ha eljönnétek. Ajándékokat nem kérünk. Csak szeretetet.” A barátaim szívességből vállalták el, hogy fotózzanak, illetve megcsinálják a hajamat és a sminkemet. A kapcsolataim felhasználásával szereztem fellépőket is és egy ceremóniamestert. (...)

Igen, az öt nap kevésnek bizonyult a vendégek számára. Voltak néhányan, akik nem tudtak eljönni. De ha öt évvel előbb szólunk, akkor is lett volna, aki nem tud eljönni. És meglepő módon csak egy maroknyi közeli barát volt kénytelen távol maradni, ugyanannyi, mint bármelyik esküvőn.

A tervezés összesen 26 órát vett igénybe és az egész esküvő 4500 dollárba (1,3 millió forintba) került.

Az eredmény csodálatos esküvő volt január 5-én reggel. Az emberek azt mondták, hogy egy év alatt sem tervezhettük volna szebbre. Senki sem vette észre, hogy nincsenek virágok.

Minél tovább tart a szervezés, annál több a nyűg – mondta. – Csak akadályozta volna, hogy elkezdjük a közös életünket. Minek várni?

Rob folyton azt kérdezte az öt nap alatt: „Mit csináljak?” Pedig nem volt sok tennivaló. Ennek az az oka, hogy valahányszor felmerült egy esküvővel kapcsolatos társadalmi elvárás, megkérdeztem magamtól: „Teljesülni fog-e ezáltal az a cél, hogy a násznép érezze: szeretem őket és értékelem, hogy ilyen fontos szerepet játszanak az életemben? Erősebbé teszi ez majd a házasságomat és az ígéreteket, amelyeket egymásnak tettünk?” Ha a válasz nem volt, nem pazaroltam rá több időt.

Azóta az élet más területén is alkalmazom ezt a módszert. Számít az örökkévalóság szempontjából, hova megyünk vacsorázni? (...) Valószínűleg nem. Élvezd a kisebb ellenállás útját. Ha a döntés, amely előttem áll, fontos szerepet játszik az életedben vagy a kapcsolataidban, tegyél bele időt, energiát és kreativitást. Ha nem, tegyél magadnak egy szívességet és spórold meg a fáradságot.

Rob is meglátta a szépséget rövid jegyességünkben: „Minél tovább tart a szervezés, annál több a nyűg – mondta. – Csak akadályozta volna, hogy elkezdjük a közös életünket. Minek várni?”

Nem volt 200 dolláros mártásos csészénk és a 8,88 dolláros Walmart jegygyűrűtől bezöldült az ujjam, de a virágmentes sötétkék-rózsaszín esküvőnk tökéletes első lépése volt a házasságunknak: elegánsan egyszerű.

Esküvőszervezés 5 nap alatt: pontos időrend Emily módra