18 hónap hardcore éjszakázás után Pásztory Dóra megírja a tapasztalatait az anyaság árnyoldalairól

18 hónap hardcore éjszakázás után Pásztory Dóra megírja a tapasztalatait az anyaság árnyoldalairól

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

G

Gyermeket nevelni a legcsodálatosabb dolog a világon. Nappal. Aztán a sötétség leple borul az elcsigázott szülőkre és a fáradtság jeleit nyomokban sem mutató gyermekre, és elindul az alvásthriller. Már hallottam olyanokról, akiknél ez vígjátékként van feltüntetve a családi műsorfüzetben. Na, ezek nem mi vagyunk.

Nálunk kőkemény horror kezdődik, amikor elüti az óra az este 8-at. Persze pontosan tudom, hogy én vagyok minden baj okozója, a probléma forrása és táplálója, de ettől még nem könnyebb elviselni a helyzetet. Én ugyanis imádok aludni. Gyakorlatilag az életem alvástól alvásig tart, reggel az első gondolatom, hogy mikor aludhatok legközelebb. Igen, én sem értem, hogy bírtam 12 éven keresztül 4:44-kor kelni, hogy odaérjek a fél 6-kor kezdődő úszóedzésre. Azt gondoltam, ennyi idő elég ahhoz, hogy a nehéztüzérséggel bombázott bioritmus végre megadja magát és bagolyról fecskévé transzformálódjon, de ilyen csak valami nagyon elborult fantasy filmben történhet meg, a való életben biztosan nem. Tényleg törögettem az éjfélkor is vígan huhogó énem szárnyait, de hiába.

Pont ezért nem voltak illúzióim a gyerekvállalással kapcsolatban sem, tudtam, hogy ez lesz az Achilles-pontom. Mindenhez, amiben csak hiszek, könyörögtem, hogy jó alvó gyereket pottyantson az ajtónk elé a gólya. Bármit kibírok, bármivel szembeszállok, csak mindezt kialudva tehessem.

Kelni, feküdni, kelni
Hát majdnem így történt. Azt hiszem, szülői létünk harmadik éjszakáján zokogtam először, hogy én ezt nem bírom, feladom, aludni akarok. Most gondolatban kissé lekezelően simítok egyet az akkori naiv énem ránctalan arcán, majd pofon is csapom, hogy kapd össze magad, kisanyám, ez még csak a bemelegítés. Akkor még nem is sejtettem, hogy 18 hónap hardcore éjszakázás vár rám.

Az elején még nem is volt durva, pedig már akkor is nagyon tudtam szenvedni, aztán gyermekem életének második félévében felhalmozódott a tennivaló a kis idegrendszerében, amit éjszaka próbált rendezni. Ezt nagyjából 20–30 percenkénti ébredéssel adta a tudtunkra.

Én pedig mentem, mint egy zombi, tettem a dolgom, egy darabig még elveim és akcióterveim is voltak arra vonatkozóan, hogy miként tegyem rendbe szülői működésem első igazi kudarcát, aztán szépen lassan beletörődtem a sorsomba, már nem a „miért nem alszik a gyerek?” kérdés szerepelt elsőként a Google-keresőmben és nem marcangoltam magam nap mint nap, hogy mennyire elrontottam mindent. Csak mentem, melléfeküdtem, megnyugtattam, visszafeküdtem. Aztán egy idő után már nem mentem, hanem magunk közé vettem az ágyba, ezzel is rövidítve a 20–30 percenkénti kötelező ébrenlétemet.

Volt, hogy semmi mást nem kívántam, csak hogy találjak végre olyan kutatást vagy érvet, amelyben olyan mélyen tudok hinni, hogy az elhatározásom ellenére az izmaim ne keljenek önálló életre és 2 perc után ne menjenek oda a zokogó gyerekhez, miután megfogadtam, hogy most már tuti fix, hogy nem kelek fel, sőt, olyan fáradt vagyok, hogy nem is tudnék. Mindig fel tudtam. Volt, hogy háromszor mentem neki az ajtófélfának, számtalanszor sípolt be a légzésfigyelő, amit századszor is elfelejtettem kikapcsolni, amikor leemeltem róla a gyereket, és volt, hogy reggel elaludtam kávézás közben, miután az istennek sem akart kinyílni a hűtő a távkapcsoló piros gombjának nyomogatásától. Biztos voltam benne, hogy mindent elrontottam, és senkinek nem hittem el, aki azt mondta, hogy el fog múlni ez az időszak.

Aztán a kisfiam elkezdett beszélni és járni, és az idegrendszere megérett arra, hogy feldolgozza azt a rengeteg impulzust, ami egész nap éri az agyát, és némi mocorgás, helyezkedés, motyogás után nem sírás következett, hanem békés alvás. Nekem pedig kiült a széles mosoly az arcomra, hatalmasat pacsiztam az elgyötört, kimerült énemmel, és azt gondoltam, jön a hét bő esztendő, alvás téma kipipálva, éljen a jutalompihenés a másfél éves szívásért. Ó, hát ezek a kis anyaszomorítók pont így vannak kitalálva. Hogy amikor az ember túl van egy nehéz időszakon, akkor jön a vigadalom.

Hát nem. Nos, az éjszakai ébredéseket felváltották az altatás körüli küzdelmek. Tudta ám az én gyerekem, hol van anya tűrőképességének a határának a határa. Ugyanis amikor este 8 és reggel 6 közötti időszakra időzítette a kiképzőtábort, akkoriban legalább azzal megtisztelt, hogy 5 perc alatt elaludt. Igaz, hogy egy 50 perces sorozatot sem tudtunk végignézni anélkül, hogy minimum egy kört ne tettem volna a szobájába, de legalább minden este azzal az illúzióval indítottam a műszakot, hogy hát nem túl jó alvó, de legalább az altatással nem kell vesződni. Ennyivel legalább lehet dicsekedni a játszótéren...

Megdumáljuk
Sajnos vagy sem, de ahogy az éjszakai ébredések korszaka is elmúlhat, úgy a nyugodt fektetésé is.
A dackorszakkal és beszédkészséggel ugyanis beköszöntött a végeláthatatlan egyezkedések korszaka, amelyben minden egyes kimondott szótól nő bennem a feszültség. Mert míg ő épp azt magyarázza, hogy az álommanók – akiknek a segítségét hívva próbáltam álomország irányába terelni gyermekemet –, szóval ezek a láthatatlan kis lények véleménye szerint milyen irányból, milyen sebességgel és milyen szögből közelítik meg a szemét, szóval ekkor én elképzelem, hogy mi mindent csinálnék a hálószoba börtönén kívül, ha egyetlen sarjam végre lepaktálna ezekkel a kis lényekkel. Na, ettől baromi ideges tudok lenni, amit nyilván érez és dafke se alszik el. Újra felszínre tör az önvád, remegő kézzel olvasom a sötétben a különböző fórumokat, hogy ki milyen módszerrel szabadult ki 3 évese fogságából, majd amikor már beletörődök, hogy ma sem írom meg a cikket, vasalom ki az ingeket és mosogatom el az edényeket, már nyitnám a számat, hogy valami destruktív mondatban kirobbanjon belőlem a saját magam által generált feszültség, akkor meglátok egy egyenletesen szuszogó kis angyalkát magam mellett. Ilyenkor persze elönti a szívemet a legmelegebb szeretet, amit valaha megéltem, és úgy érzem, én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy éppen ennek a kisfiúnak lehetek az anyukája, és hogy még sosem ásítoztam ilyen boldogan.


SZERZŐNK Kétszeres paralimpiai bajnok úszó, aki jelenleg Londonban él férjével és kétéves kisfiával. Szívügye a sport és az esélyegyenlőség. Az Eurosport úszókommentátora, a SUHANJ! Alapítvány és a Gondolkodj Egészségesen! Program elkötelezett támogatója.

Kép

Éva magazin archív

Tovább olvasok
Kép
Sophia Loren bevállalta: ősz hajjal posztolt képet az Instagramon

Sophia Loren közismerten igen hiú díva, aki mindig kifogástalan frizurával és stylinggal jelenik meg a nyilvánosság előtt. Most azoban egy filmszerepe kedvéért felvállalta megőszült haját.

Kép
A férjem mindig megadja nekem ezt az egy dolgot az ágyban, és ezért még 15 év házasság után is működik köztünk a szex

Van, akinek ott kezdődik a szex, hogy berakja. És ott végződik, hogy elmegy. Hát, nálunk nem. Tulajdonképpen akár unalmasnak is nevezhetném a forgatókönyvünket, mégis működik. Alma története

Kép
A leggyengébb pontjaid a csillagjegyed szerint – eltaláltuk?

Persze ez rád nem vonatkozik, csak a főnöködre és a családtagjaidra... Oké, vicceltünk, de a jó hír az, hogy megoldási lehetőségeket is ajánlanak a csillagjegyek idült rossz szokásokra.

Kép
Hogyan tesz függővé a Messenger vagy az Instagram?

Tudod, egy nap mennyi időt töltesz a messengeren vagy az Instagramon? Fél óra? Lehet, hogy a 2-3 órás tippel közelebb járnál az igazsághoz. De mégis mi olyan vonzó üzenetek megválaszolásában, vagy cicás videók nézésében, hogy képesek vagyunk napi szinten órákat eltölteni vele? A Netflix új dokumentumfilmje, a The social dilemma feltárja, hogyan váltunk néhány röpke év alatt okostelefon-függők társadalmává.

Kép
Túlsúlyosan is rendszeresen futok – kibírják ezt az ízületeim?

A futás az egyik legfantasztikusabb edzésforma, amiben az az egyik nagyon jó dolog, hogy bárki csinálhatja – csak egy cipő és hely kell hozzá. A futókról általában a vékony, gazellatestű emberek jutnak eszünkbe, de mi van akkor, ha valaki jelentős súlyfelesleggel kezd bele? Erről kérdeztük Nagy Amarilla gyógytornászt, gerinctrénert.

Kép
Napi horoszkóp szeptember 28.: a Rákok előtt komoly lehetőség áll, a Halak az érdekeiket védik

A csillagok a hét első napjára is üzentek minden csillagjegynek, neked is érdemes tehát elolvasnod a horoszkópod!

Kép
Szentjobbi Kriszta: "Felelőtlen anyának tartottak, amiért be mertem vállalni az ötödik császáros szülést is”

Szentjobbi Kriszta öt egészséges gyermek édesanyja: Zsombor 16, Zselyke 13, Zsigmond 9, Zsanka 5, Zsadány pedig 2 éves. Mindegyikük császármetszéssel jött világra, ami az orvostudomány mai állása szerint sem mindennapi – és felettébb kockázatos- dolog.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem