„Írnál pár gondolatot az apukáddal való kapcsolatodról?” - jött a kérdés pár napja, és hihetetlenül megörültem neki, mert hát én és az apukám kapcsolata egy különleges, mások számára talán nem is érthető kapcsolat. Aztán gondolkodtam rajta később és rájöttem, hogy semmi értelmeset nem tudok majd leírni, csak színtiszta ömlengést, nyálas, szentimentális gondolatokat. De akkor bele is kezdenék…

Amióta értem azt a beszédet, amit nekem mondanak, azóta azt hallgatom, hogy „jé, te tiszta apád vagy!”, és nem csak kívülről, de belülről is. (Felnőttként külsőre már anya hasonmása lettem mondjuk.) És ezt azóta mélyen át is élem: apa kemény, én is az vagyok. Apa erős és céltudatos, én is az vagyok. Apa nehéz természet, én is az vagyok. Ugyanakkor minden férfiban őt kerestem évekig: külsőre és belsőre egyaránt, de ez olyan apróságokban is megnyilvánult, hogy például ő nem egy édesszájú alkat, és ha összeakadtam egy olyan pasival, aki szerette a sütiket, úgy gondoltam, hogy akkor ő nem igazán férfias. Lepődj meg, egy csomó ideig voltam szingli! Aztán anya többször próbálta nekem elmagyarázni, hogy ha én olyan vagyok, mint apa, hozzám nem passzol ugyanaz az ember, mert olyat kell keresni, akivel kiegészítjük egymást, és nem harcolunk. Mert nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire szeretem az apukámat, azért sokat harcoltunk is. Hiszen azok a tulajdonságai a legidegesítőbbek, amik bennem pont ugyanúgy megvannak! És egyszer egy cikk írása kapcsán találkoztam egy pszichológussal, aki azt mondta nekem, hogy azért nem találom az Igazit, mert nekem már van egy tökéletes férfi az életemben, az apám, a lélektani férjem, akitől először el kellene válni...

Mostanra sikerült természetesen, de ez az édesapámmal való kapcsolaton tulajdonképpen nem is változtatott. Ő az az ember, aki az ország másik végén képes kocsiba pattanni, hogy velem ebédelhessen, mert már régen nem tudtunk normálisan találkozni. Vagy, ha problémám van, szó szerint mindent megold, mindent elintéz, mindenre van válasza, tanácsa. Ha telefonálunk, a végén mindig megkérdezi, hogy hogy vagyok, de nem csak úgy, hanem arra kíváncsi, hogy rendben van-e a lelkem. Mindig az motiválja, hogy a családja jól legyen, és képes minden követ megmozgatni értem és értünk, és ettől úgy érzem, hogy bármi történjék, én biztonságban vagyok! Nem csak azt csodálom benne, hogy fantasztikus apa, hanem azt is, hogy az anyukámnak szuper férje. És emiatt überelhetetlen.