Csak hogy tudjátok, úgy írom most ezt a cikket, hogy én is elvált szülők gyermeke vagyok, - bár én elmondhatom, hogy igazán csak nyertem az akkor meghozott döntésükkel. Ezen kívül még úgy is írom ezt a cikket, hogy rengeteg velem egyidős barátom, ismerősöm szüleinek a válását néztem végig életemben, és nézem most már az övéket is, hiszen, ha az életük úgy hozta, hogy nem volt működőképes a választásuk, és menthető a kapcsolatuk, akkor ők is úgy látták jobbnak, ha külön folytatják útjaikat. Azonban biztos nem mondok újat azzal, hogy a válásban a legnagyobb nehézség, amikor a párnak már van egy, vagy több közös gyereke. Az összekülönbözések, a veszekedések, a külön költözés, a megváltozott körülmények sokszor láthatatlanul, sokszor észrevehetően hagynak sebet a gyerekekben. Olyan nincs, hogy egy gyerek semennyit nem érez meg egy különválásból: ez egy tény, amit jó, ha a fejünkbe vésünk annak érdekében, hogy időről időre eszünkbe jusson vele foglalkozni.

El kell fogadnunk, hogy sem szuverén emberként, sem párként nem működünk tökéletesen! Mindig hozunk jó, jobb, rossz, és rosszabb döntéseket az életben. Ugyanakkor nem árt, ha egy válás esetében még tüzetesebben vizsgáljuk őket annak tükrében, hogy hol tudunk csiszolni rajtuk, és ezzel elkerülni egy-egy durvább sérülést, vagy következményt. Most azokat a hibákat gyűjtöttem egy csokorba, amelyek sajnos nagyon gyakran előfordulnak a válófélben lévő párok életében, és amelyek talán a legveszélyesebbek a gyerekeik fejlődésének tekintetében.

1)) A gyereket mintegy „terapeutának” használják, amivel a csata kellős közepében találja magát

Vagyis neki sírják el a bánatukat, fájdalmukat, ettől a gyerek pedig joggal érezheti úgy, hogy ő az oka mindennek, vagy hogy az ő dolga rendet teremteni. Az sem túl jó pont, hogy a gyerek a számára addig biztos pontokat látja érzelmileg gyengének.

2)) Elfelejtik megnyugtatni a gyereket a körülményekről

Így a gyerek egy káosz közepén találja magát, és életkorából adódóan még azt is hiheti, hogy ő csinált valami rosszat, miközben erről nyilván szó sincs.

3)) A gyerek előtt hadakoznak

Hol finomabban, hol durvábban, akár még néhány tányér is a földre kerülhet, vagy rosszabb esetben elcsattanhat pár pofon. Ezzel pedig nem tesznek mást, mint negatív mintákat tanítanak a gyereknek a konfliktuskezelésre, mindamellett, hogy félelmet és agressziót is szíthatnak benne.

4)) Nem teremtenek a gyereknek biztonságos környezetet

A szétköltözésből, elköltözésből, megváltozó életkörülményekből sok rossz dolog ragadhat meg a gyerekben. Fontos lenne, hogy neki mindig meglegyen a biztonságos helye, biztos pontja, ahol képes lehet megtapasztalni az állandósságot, amire ilyenkor hatalmas szüksége van.

5)) Szinte kihallgatják a gyereket, hogy információt szerezzenek egymásról

Gyakran előfordul, hogy a gyerekekre rengeteg kérdést zúdítanak, miután például hazatért egy hétvégéről a másik szülőtől. Ezt könnyen élheti meg bántásként, kihasználásként kihallgatásként, és a szüleibe vetett bizalmát is elveszítheti. Érdemes a gyerekre hagyni, hogy miről szeretne beszélni, mit akar velünk megosztani, és csak egy-egy érdeklődő kérdést feltenni neki, ami által megbizonyosodhatunk róla, hogy jól érezte magát.

6)) A gyereken keresztül üzengetnek egymásnak

Nem csak hogy borzasztóan primitív módja ez a kommunikációnak, hanem szégyenfolt a gyereknevelési módszereiken is. Egy szülőpáros mindkét tagja szülő marad a válás közben és az után is, így képesnek kell lenniük a gyereket érintő fontos dolgokról közösen kommunikálni, dönteni, mindezt pedig alá-fölé rendeltség nélkül, mint két felnőtt ember. A gyerek nem közvetítő csatorna, hiszen neki van a legkevesebb köze a kettejük között zajló dolgokhoz.

7)) Meg akarják „büntetni” egymást, és a gyerek issza meg a levét

Csak a legegyszerűbb dolgokra kell gondolni, mint például, hogy az egyik fél nem megy el a másik által szervezett szülinapi zsúrra, vagy egy iskolai eseményre. Fel kéne nőni fejben, és megérteni, hogy ezzel nem egymásnak ártanak, hanem a gyereket bántják meg, esetleg taszítják el maguktól véglegesen.

8)) Rossz szerepet osztanak a gyerekre, amivel a távozó szülőt próbálják pótolni

Ismerős a mondhat, hogy „most már Petike a férfi a háznál”, vagy „tudod, neked kell vigyázni anyára”? Ez maximum egy elhúzott mosolyra adhat okot, nem többre. Hiszen nagyon sok szülő terhet rak a gyerekére, - még ha nem is szándékosan, - azzal, hogy elhiteti vele, neki mostantól nagyobb feladatai vannak otthon. A gyerek így akaratlanul is megpróbál idomulni, felnőni az új feladathoz, vagy szerephez, és egy hatalmas dolgot veszít el közben: mégpedig a gondtalan gyerekkorát.

9)) Megpróbálják ajándékokkal, programokkal kárpótolni, magukhoz édesgetni a gyereket

Ez az egyik legrosszabb mind közül. Hogy miért? Mert természetes, hogy a gyerek vágyakozik dolgok iránt, legyenek azok játékok, vagy klassz programok; és ha csak egyik helyen kapja meg ezeket szinte korlátozás nélkül, akkor azt érezheti irányadónak a szeretete, kötődése kialakulásában, hogy hol valósul meg leginkább az, amit ő szeretne. A másik, „szűk kezűbb” szülőt akár látványosan el is tolhatja magától, persze ehhez azért szükség van némi plusz ellenhangolásra is, ami sajnos szintén igen gyakori a válások esetében.

10)) A gyerektartással, látogatással kapcsolatos dolgokat a gyerek előtt, gátlások nélkül egyeztetik

Nos, ez sem éppen túl okos stratégia, ugyanis a gyerek akár úgy is érezheti, hogy problémát okoz a szüleinek, vagy hogy ő maga nem több, mint egy „szerződés” része.

Ezért, ha egy mód van rá, ne csak mondjátok, hogy ti jobban fogjátok csinálni, hanem tegyetek is érte! A válás fájdalommal, egyfajta gyásszal jár minden résztvevő fél számára, de amíg az évek szép lassan eldolgozzák a szülők lelkében felgyülemlett rossz emlékeket, addig a gyerekekében akár hosszútávon meg is szilárdíthatják a nem követendő viselkedésmintákat, a rossz beidegződéseket. Figyelj magadra, cselekedj tudatosabban, vigyázz jobban a gyerekedre!