A boldogtalanságot nem a körülmények okozzák, hanem az, ahogy reagálunk rájuk. Lassan közhelyként kell tekintenünk erre a megállapításra. Egy 2010-es, Harvard Egyetemen végzett nemrégi kutatás is ezt támasztja alá.

A kutatásból az derül ki, hogy közvetlen kapcsolat fedezhető fel a kósza gondolataink és a boldogtalanság között. Aki nem képes egy dologra koncentrálni, hanem állandóan máshol jár az agya, az kisebb eséllyel vallja boldognak magát, mint azok, akik arra fókuszálnak, amit éppen csinálnak, és punktum.

A kutatás megerősíteni látszik, amit a buddhizmus és a keresztény szentek évezredes bölcsességét: nevezetesen, hogy a megzabolázatlan elme boldogtalanságot szül, a boldogság titka pedig abban áll, hogy az ember képes uralkodni az észjárásán.

A tanulmány egyik legérdekesebb felfedezése ez: nem attól leszünk boldogtalanok, hogy a gondolataink kellemetlen, negatív, szomorú területekre tévednek. Ellenkezőleg: a semleges vagy akár kellemes gondolatok épp olyan kevéssé tesznek boldoggá, mint a negatívak akkor, ha „gazdájuk” elméje céltalanul kalandozik közöttük. Viszont boldogabbak azok, akik egyáltalán nem engedik szabadjára a gondolataikat.

A boldogság titka tehát abban áll, hogy tudjunk a jelenben, az adott pillanatban élni.