Gyermekünk érzi és értékeli, ha nem pusztán kötelességtudatból, de szeretettel, odafigyeléssel törődünk vele. Ennek hatása nem csak a maga idejében, de hosszútávon is érezteti hatását. Persze, akkor, ha van annyi együtt eltöltött idő, amikor le lehet ezt mérni.

„Nem sokat ér egy érzékeny és figyelmes apa, ha egy percet sem tölt el a gyerekével - mondta Kristin Berg Nordahl, a Bergeni Egyetem kutatója, aki az apák és a gyerekek közti interakciókat vizsgálta. A kettőnek együtt kell működnie, azaz sok időt kell a gyermekkel tölteni és ennek minőségi időnek kell lenni, ami esetünkben azt jelenti, hogy az apa szenzitíven, empatikusan viszonyul a kicsihez”.

A mennyiség mellett a minőség is fontos

Nordahl a kutatásai végén oda jutott, azok a gyermekek, akik több időt töltenek a apjukkal az első évükben, sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak felnőttkorukban. Ez az állítás csak akkor állja meg a helyét, ha ez az idő valóban békés és pozitív, más esetben a gyermek igenis zavartabb és elutasítóbb lesz felnőtt korában.

A kutató egy, a gyermekek viselkedésével foglalkozó központban végezte a felmérést, ahol összesen 1157 alanyt kérdezett. Kapott számos videót is, amelyek egy-egy baba első évében készültek, ezekből vonta le következtetéseit.

Az is számít, lány vagy fiú a gyermek

A fő tanulság mellett fontos az is, hogy szabad levegőn foglalkozunk-e a gyerekkel, hogy játékos-e a feladat vagy szükséges-e hozzá a mozgás - ezek a tényezők mind növelik annak az esélyét, hogy a babából egy nyugodt természetű, érdeklődő és aktív gyerek váljon.

A kutatás kitér arra is, mennyiben számít, hogy fiú vagy lány a gyermek. Az apák kicsivel több pozitív energiát sugároznak a fiúk felé, mint az anyák, de, ha lány a kicsi, mindkét szülő hasonló érzelmi szintet tud képviselni.

Azért kell némi tekintély

„Talán a nemek közti szolidaritás, az intimitás problematikája is hozzájárulhat ahhoz, hogy a férfiak jobban felszabadulnak saját nemük közelében. A lányok esetében pedig mindenki varázsolni akar” - mondta Nordahl.

Negatívan befolyásolja az érzelmi fejlődést, ha a szülő követelőzve, tekintélyével próbál érvényt szerezni akaratának. Természetesen, nincs olyan szülő-gyermek viszony, amelyben néha ne lenne szükség az erélyesebb érvelésre, a lényeg, hogy pozitív megnyilvánulások többségben legyen.