Ilyen, amikor anyu mobilon kér segítséget! :-D
Este fél 8, csörög a mobilom, anyu az. Ma már kétszer, vagy háromszor beszéltünk, de ez tök oké, mert így szoktuk, és amúgy is mind fontos volt. Felveszem, és már az első pillanatban hallom, hogy zaklatott a hangja. Amint elmondja a második mondatot, már rögtön tudom, ez hosszú beszélgetés lesz.
-Próbálok belépni az e-bankba, de a böngésző kiírja, hogy frissebb verziót kér, és nem enged tovább.
-Melyik böngészőben vagy?
-A Firefoxban, és itt írja, hogy letöltés lehetséges. Ráklikkelhetek?
-Persze, miért ne klikkelhetnél rá?
-Csak, hogy nem lesz-e valami baj abból, amit telepít?
-Nem lesz, nyugodtan nyomj rá! (Hosszú csönd következik.) Na mi történt, kiír valamit?
-Azt, hogy ha nem indult el a letöltés, klikkeljen ide.
-De elindult, nem?
-Nem tudom, honnan kéne azt látnom?
-Pörög valami, vagy megnyílt egy ablak?
-Nem.
-Jó anya, akkor most várj, átkapcsollak Facetimera és megnézem, tartsd!
-Na itt vagyok, szia!
-Szia, mutasd a képernyőt, fordítsd felém! (Kis hezitálás következik, de aztán bejön egy nagy ujjbegy a képbe és tádám!)
-Látod így? (Közben mozgatja a telefont, semmit nem tudok elolvasni.)
-Látom, de vidd közelebb a kamerát a felirathoz!
-Jó, és most megnyomom még egyszer, és látod nem történik semmi...!
-Mutasd a képernyő felső részét anya! Oké, ott a kis fülön van egy plusz gomb, azt nyomd meg! (Majdnem bezárja az ablakot.) Ne azt, hanem ami mellette van!
-Igen, és akkor most bejött egy új?
-Aha, de mi a túró ez a nyitóoldal? Ki állította ezt be? Na mindegy, menj rá a kereső sávra és írd be, hogy kh.hu!
-Ide?
-Nem, eggyel följebb!
-OK!
-(Közben a férjem megszólal a háttérből: - Viki help desk!)
-Ha-ha, baromi vicces! (Mondja ironikusan anyám, aki nyilván meghallotta...)
-Jó, akkor most menj rá az e-bank fülre, látod működik ez...! (Csak szerettem volna, ja.)
-Nem, mert azt írja ki, látod ebben a szürke téglalapban, hogy plugin (szigorúan u-val ejtve) telepítése szükséges.
-Akkor klikkelj rá!
-Nem engedi! (Közben a képen csak a laptop sarkát látom, semmi mást.)
-Mutasd rendesen, mert neeeem láááátoom! (Már kezdek hülyén artikulálni, de eltökélem, hogy akkor is lenyelem a türelmetlenség első szikráját.)
-Fogalmam sincs kicsim, nem én vettem ezt a gépet!
-Na tessék, mondom, hogy semmi. Várj, itt van, hogy letöltési útmutató, rámegyek erre! Itt van részletesen.
-Aha, látom, itt írja, hogy milyen oprendszerhez mit kell beállítani. (Itt már gondolatban legszívesebben agyonverném a chip kártyás e-bank feltalálóját, de megtartom magamnak ezt a gondolatot.) Mi ez Windows 7, vagy 8?
-Fogalmam sincs kicsim, nem én vettem ezt a gépet!
-Oké, akkor most húzd a kurzort le a jobb alsó sarokba egy percre! (Várok.) Anya, az egeret, le a jobb sarokba!
-Miért kell azt?
-Mert látni szeretném, hogy ott lenn a dátum mellett van-e egy kis álló téglalap szerű izé, amire ha rákattintasz, minden eltűnik. Ha igen, akkor win 7, ha több ablak is fejön, akkor - na látod itt is van -, windows 8, ebből lehet tudni! 10 tuti nincs még ezen a gépen.
-Honnan tudod?
-Tudom és kész, mert régebbi. (Itt egy kis szünetet tartok, amíg átfut az agyamon, hogy most még valószínűleg a Firefox sem frissült be, nem hogy anyám még a plug-int, meg hasonlókat is feltelepítse egyedül, ezért merész lépésre szánom el magam.)
-Akkor mire menjek rá?
-Na figyelj anyu! Most menj vissza a keresősávba, és írd be azt, hogy team-v-i-e-w-er és enter! (Jobbnak láttam betűzni.)
-Igen és most?
-Most ott van, hogy ingyenes letöltés, klikkelj arra a nagy zöldre és elindul!
-Jó, elindult, most nézd csak, van egy olyan nyíl a jobb felső sarokban, ami villog!
-Nagyszerű, akkor oda klikkelj, és nyisd meg a legfelsőt, amit látsz dupla klikkel!
-Ezt itt?
-Igen! Szuper, már tölti is, most várunk picit!
-Feljött, hogy adatvédelmi tájékoztató....
-Semmi más?
-De, valami mögötte is van, az kell?
-Igen, oda klikkelj! Zárd be ezt, mert ez nem kell, és ott van egy ablak a számokkal. Szupi, csak most ne mozgasd! Oké, inkább diktáld a számokat!
-És most?
-És most ne érj hozzá a géphez, innentől én irányítom, jó?
-Jó-jó! Köszi!
-(Fél perc alatt elindítom a letöltött frissítést, letöltöm az új e-bank szoftvert és a plug-int is.)
-Várj, most kiírja, hogy újraindítás szükséges!
-Csinálom!
-Nem zárja be.
-De igen, várj már picit!
-Na ez az, feldobja, hogy kéri a pin kódot! Beírom jó?
-Jó, akkor most kilépek, hogy csinálhasd!
Miután elvesztettem a képet a következő mondatot hallom (már a mobilon sem látom mi történik, mivel a Facetimeon is csak egy fül részlet kivehető):
-Már megint mi ez az szar új funkció? Nem igaz, hogy folyton változtatni kell! (-Gondolom az e-banki felületről van szó.) Jaj, de amúgy nagyon köszönöm kicsim, most már jó lesz, működik!
-Szeretlek anya, jó pihenést!
-Nektek is, és bocsika a zavarásért!
-Semmi, ne hülyéskedj, nagyon szívesen!
És az van, hogy tényleg így is gondolom. Mert amikor letettem, persze kitört belőlünk a nevetés, hogy „már megint!”, de hát milyen unalmas is lenne az élet, az ilyen kis anyu féle szösszenetek nélkül?