Barack Obama tanácsai férfiaknak, apáknak

Borítókép: Barack Obama tanácsai férfiaknak, apáknak
Az apaság és a kiteljesedő partnerkapcsolat olyan fogalmak, amelyek a Föld egyik legbefolyásosabb férfiját is foglalkoztatják – ami legalábbis elég kézenfekvő magyarázatnak tűnik a leköszönő amerikai elnök, Barack Obama írása kapcsán. Az amerikai Glamour magazinban megjelent, politikailag és jelző nélkül is korrekt cikk gondolatai nem csak kezdő vagy haladó apák figyelmére érdemes, mindamellett nekik határozottan ajánlott, mivel Obama magánélete párkapcsolati vagy nevelési szempontból elbaltázott lépéseit, valamint tévhiteit vette sorba. Elnöki vallomás és útmutató négy etapban.

1. A partnerként elkövetett hibáiról:

„Láttam, hogy Michelle miként egyensúlyozott a kiemelkedő karrier és a család kívánalmai között. Ahogy sok dolgozó anyát, őt is aggasztották a társadalmi elvárások, a kompromisszumok megítélése, tudva, hogy az én döntéseimet ugyanakkor kevesen kérdőjeleznék meg. Az igazság az, hogy amikor a lányaink kicsik voltak, alig voltam otthon: a törvényhozásban dolgoztam, miközben azon zsonglőrködtem, hogy jogászprofesszorként az oktatásban is helyt álljak. Ha visszatekintek erre az időszakra, ma már tisztán látom, hogy rendszerint a beosztásom, a határidők szabták meg, hogy mikor segítek neki. A terhek aránytalan és méltatlan módon Michelle nyakába szakadtak.”

2. Arról, hogyan törte szét a nyomasztó nemi sztereotípiákat:

„Apa nélkül felnőve rengeteg időt töltöttem annak a meghatározásával, ki vagyok, milyennek lát a környezetem, milyen férfi akarok lenni. Könnyű magunkává tenni a társadalom férfiasságról megfogalmazott üzeneteit és elhinni: egy jó és egy rossz útja létezik annak, hogy férfi légy. Idővel ráébredtem, hogy az az elképzelés, hogy kemény vagy laza fickó lehetsz, nem az én utam. A fiatalságomból és a bizonytalanságomból fakadtak ezek a megnyilvánulások. Amikor elkezdtem önmagam lenni, jelentősen könnyebb lett az életem.”

3. A szexizmus otthoni, utcai, iskolai és munkahelyi felszámolásáról, az előítéleteinkről:

„Változtatnunk kell azon a hozzáálláson, amely…

- a lányainkat higgadtságra, a fiainkat pedig öntudatosságra nevelné, és kritizálja, ha a lányok beszédesek, a fiúk pedig könnyet hullatnak;

- a nőket bünteti, a férfiakat ellenben megjutalmazza nemiségük miatt;

- elnézi a nők utcai vagy online zaklatását;

- a jelentől és a nők sikereitől való félelemre tanítja a férfiakat;

- gratulál, ha egy férfi képes pelenkát cserélni;

- megbélyegzi a teljes időszakú apákat;

- bünteti a dolgozó anyákat;

- értékeli, hogy magabiztos, versenyképes és ambiciózus vagy a munkahelyeden, hacsak nem vagy nő, mert akkor főnökösködő leszel, és azok a tulajdonságok, amelyekről azt gondoltad, szükségesek a sikerhez, mostantól hátrányt jelentenek számodra.

Változtatnunk kell azon a kultúrán, amely bőrszínük miatt kérlelhetetlen megvilágításba helyezi a nőket és a lányokat. Michelle sokszor beszélt erről. Akkor is kétségek támadtak benne, ha saját jogon volt sikeres, azon aggódott, megfelelő perspektívából szemlélte-e a dolgokat, megfelelően cselekedet-e – és vajon nem túl öntudatosan vagy »dühösen«?”

4. A feminista kifejezés (leginkább apák általi) használatáról, a férfi-nő szövetségről:

„Michelle-lel úgy neveljük a lányainkat, hogy beszélgetünk velük, ha kettős mércével találkoznak, és úgy érzik, őket vagy másokat igazságtalanul ítéltek meg pusztán a nemük vagy a bőrük színe alapján. Fontos, hogy példaképeket lássanak. És igen, fontos hogy az apjuk feminista, mert ezen túl ezt várják el a férfiaktól. A szexizmus elleni harc abszolút a férfi felelőssége. Nekünk, férjeknek, partnereknek, fiúbarátoknak keményen kell dolgoznunk azért, hogy valóban kiegyensúlyozott viszonyokat teremtsünk.”