Ne haragudjatok, hogy ennyi ideig nem volt Randikrónikák, egyszerűen ennyi ideig nem randiztam, meg nem is volt kedvem ilyesmire gondolni, ugyanis beütött egy jó kis terhességpara. Jó, ne nézzetek így rám. Én is tudom, hogy kell védekezni. Vagyis hát kellene.
Vagyis hát… nyilván a gyógyszert utálom. Ki nem utálja? Nem találtam eddig olyat, amitől ne éreztem volna magam rosszul valamilyen módon, mert vagy fáj, vagy rosszkedvű vagyok, vagy hízok, vagy csak szimplán a hipochonder énemnek az a tudat, hogy gyógyszert szedek, nem oké. Aztán ott vannak a spirál, a kúp, a többi. Noppe. Marad a gumi. Tudom, hogy nem százszázalékos, de legalább valamire jó. Mégis… a gumi az kényelmetlen. Nem csak neki, nekem is. Sajnos. És ha már van egy szeretőm, akivel hosszabb ideje együtt vagyok, néha megengedem azt a luxust, hogy együtt legyünk csak úgy is. Nem állandóan persze. Csak, amikor a naptár szerint tuti nem eshetek teherbe. Csak, akiben teljesen megbízom. Csak, hogy közel érezzem magam. Csak hogy legyen mire full rágörcsölni a következő menstruáció késésekor.
Mert nyilván minden évben van olyan, hogy késik. Felfázok, lázas vagyok, stresszes vagyok, túl meleg van, túl hideg van, túl sok citromot eszek, túl sokat fogyok, ilyesmi. Aztán meg persze elég néhány nap késés, és annyira rágörcsölök az egészre, hogy akkor meg amiatt nem jön meg. Mármint értitek. Egyébként jó lenne gyereket szülni. Talán meg is tudnám oldani, hogy felneveljem, hogy legyen egzisztenciánk, hogy jó suliba járjon. De így egyedül – egyszerűen minek?

Most például van egy szeretőm. Igazából egy nagyon édes fiú, akivel még néhány éve összegabalyodtunk, volt egy kis járás, egy kis féltékenység mindkét részről, aztán rájöttünk, hogy nem tudunk és nem is akarunk együtt élni. Nagyon jó fejek vagyunk együtt. Korlátozott ideig. Találkozunk hetente egyszer vagy kétszer, őrültködünk, mint a gyerekek. Nyalókát lopunk a boltból és sajtburgert eszünk, és szeretkezünk a zuhany alatt, meg a morzsás ebédlőasztalon. De már nem fáj egyedül hazamenni tőle és nem álmodozom arról sem, hogy megkéri a kezem felségül. Mert nem. Elutaztunk együtt egy hétre Görögországba, kiderült, hogy pontosan három napig vannak közös témáink. Utána ő a mérnök életével és a focimániájával és a nyers macsó dumájával, én a saját kis humán érdeklődésemmel szépen egymás agyára megyünk. Meg persze nem csak ez. Valahogy a nyelv amit beszélünk, a testé. Nincs más köztünk. Ez jól működik, ezen túl semmi.
Viszont szeretőként megbízok benne. És van, hogy nem védekezünk. Élvezem a tiltott érzést hogy egy kicsit… egy egészen kicsit úgy tehetek, mintha tartoznék valakihez. Mintha a barátnője lennék.
Aztán persze nem jön meg. Állok a telefonommal a kezemben, nézem a naptárt. Megiszok minden este fél üveg bort a forró fürdőben. Aztán az első hét után már egyet. Mert az állítólag alhasi vérbőséget okoz. Hirtelen hízok érzésre öt kilót – mondjuk lehet, hogy azért, mert a stressztől nincs erőm elmenni edzeni, ellenben csokival vigasztalom magam. Elolvasom a neten, mivel jár a terhesség, és az összes jelet felfedezem magamon. Különböző fogadásokat kötök a sorssal. Ha a mai nap jó leszek és csak 1500 kalóriát eszek, nem vagyok terhes. Ha elérem ezt a trolit, nem vagyok terhes. Ha kék szívószálat kapok a fröccsbe, nem vagyok terhes. És közben minden filmben, minden klipben, minden újságcikkben gyerekeket és terheseket látok, és ezt próbálom nem jelnek értelmezni.

Elképzelem, hogy elmegyek abortuszra. Elképzelem, mennyire sírnék. Elképzelem hogy felhívom a szeretőmet és azt mondom neki: „Tudod mit, csináljunk még egy gyereket. Mert egyet már csináltunk, őt most öltem meg. De csináljunk még egyet direkt.” Ezen valóban sokat sírok. Végül két hét idegbaj után elmegyek és veszek egy terhességi tesztet. Mintha egy jégtömb olvadna fel bennem hirtelen. Ülök a vécén és megkönnyebbülten zokogok. És amikor felállok, és megyek be a szobába, már fordulnom is kell vissza egy tamponért. Ettől már nem bőgök, hanem nevetek és full úgy nézek ki, mint egy hülye. Mert az is vagyok. Kellett huzigálni a sors bajuszkáját.
Lányok védekezzetek. Lányok, tudjátok mit, inkább keressétek meg az édes srácokat, menjetek hozzájuk feleségül, és csináljatok nekik gyereket. Vagy ami jólesik. De terhességparát soha, soha.